Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-09-30 / 222. szám

2005. SZEPTEMBER 30. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 29 Egy kis nyelvtan Jack Hahn ... avagy: sok mindent kellene tisztáz­ni e tárgyban Érted, tudod, hol, mikor és hogyan kell használni a melléknevet, főnevet, igét, felsőfokot, kicsinyítő képzőket? - Ha a válaszod igenlő, akkor tisztelettelje­sen megemelem előtted kalapomat. Én mindezt nem értem, amire nincs kifogás, magyarázat, mentség. Hoff­mann Jakab barátomra gondolok, aki Bécsben született, nevelkedett és vasár­nap délutánjait futballmeccseken töltöt­te el, mint drukker. Jakab barátom soha­sem focizott, mégis amikor felnőtt, mint jól fizetett professzionista futballbíró ke­reste meg mindennapi kenyerét. A KIRÁLY Tisztázni kellene a mesekönyvek leg­nagyobb hősének, a KIRÁLY-nak szere­pét, aki az ország uralkodója, legna­gyobb hatalma, mint például II. György, Anglia királya, aki még személyesen ve­zette katonáit a csatába vagy Viktória ki­rálynő, aki Anglia, Írország, India ural­kodónője volt és megalapozta a British Empire-t. (Halkan, csendesen tegyük hozzá, hogy Disraeli segítségével - mert egy kis pletyka sohasem árt - aki szerel­mes volt az okos, de kissé kövérkés ki­rálynőbe s hajlandó volt érte még életét is feláldozni.) Mózes nem volt király, de az első jóhi­szemű diktátor, mert ő hirdette először a tíz parancsolatot és azokban olyan törvé­nyeket, mint "Ne ölj", "Ne paráznál­kodj", "Ne csinálj magadnak faragott ké­pet és semmi hasonlót ahhoz, amelyek fenn az égben, a földön alant, vagy a vi­zek mélyén, a föld alatt vannak." Az első király talán Noé lehetett vol­na, de elpackázta a remek állást, s elkö­vette a gyenge jellemű emberekre jel­lemző hibát: berúgott a friss szőlőből ké­szült bortól, csupaszon feküdt sátrában és szégyenteljesen fiainak kellett beta­karni őt. (Óvatosan írom e sorokat, mert a mai ifjúság, sajnos, az egész világon, tu­dat alatt átvette a magyar szólásmon­dást: borban az igazság...) Aztán jöttek királyok, mint például az egyiptomi Faruk, aki megpróbált jó ki­rály lenni, de hamar meggondolta ma­gát, mert rájött, hogy enni, inni, szép nőkkel tölteni a forró kairói éjszakákat kellemesebb, mint unalmas hivatalos pa­pírokat aláírni. A parázna élettől kissé el- butult, de annyi esze maradt, hogy mil­liókat küldjön európai bankokba. Pár év múltán az egyiptomi nép elvette Faruk­tól birtokait, palotáját és Európába küld­ték, ahol jól jöttek a félretett milliók. Vi­szont Faruk idő előtt betegesen elhízott és fiatalon meghalt. VIII. Edward, Anglia királya még okosabb volt, mint Faruk, mert szeretett utazgatni, táncolni, inni (ő tette híressé a magyar barackpálinkát). Beleszeretett Mrs. Simpsonba, egy elvált amerikai asszonyba, amit - szerencséjére - az an­gol kormány nem akceptált, mint nem királyi környezetben nevelkedett meny­asszonyt, aki érintetlenségét már mint Mrs. Simpson vesztette el. Edward - aki mindig a gyomromban feküdt, mert tudtam, hogy titokban Hit­ler lelkes rajongója volt, - szeretett tán­colni, whiskyt szürcsölgetni, de nem kórházakat látogatni, hogy királyi kézfo­gással enyhítse a büszke angol állampol­gárok fájdalmát. Európába utazgatott, ahol a rossznyelvek szerint, veszélytele­nül elégíthette ki nem egészen egészsé­ges hajlamait. A németek II. Vilmosa nemcsak ki­rály, de II. Wilhelm néven a németek császára volt. Praktikus király volt, mert békeidőben játszotta a hatalmas hadve­zért, amit azzal bizonyított, hogy kidül- lesztett mellel, rajta számtalan kitünte­téssel gyakran menetelt Berlin utcáin, jóvágású fiaival, közben megszorongatta rövid kardjának nyelét- nem mint harcra kész hadvezér, hanem, mert ezáltal lep­lezte, hogy egyik karja rövidebb volt, mint a másik. Ézt élete végéig szégyelte, de ravaszul a sajtón keresztül tudomásá­ra hozta az uniformisát és katonaságát imádó népének, hogy császári irodájá­ban nem széken, hanem kizárólag saját részére készült lovasnyeregben helyezi el császári fenekét, amikor a hivatalos iratokat aláírja. *** Ha a rigó vígan fütyörészik, tudjuk, hogy boldog. Ha a kutya ugat, fél, mér­ges vagy akar valamit. Ha a bika, a sza­már bődül, mindenki tudja, mit akar. Ha a csecsemő sír, éhes, a pelenkája nedves vagy fogamzik. Vegyük az angol nyelvben mindenki által használt szólást: COME ON! Hivatalos fordítása: én megyek, te kö­vess! Az udvarias azt mondja ezzel, hogy: - Ugyan kérlek?! A goromba azt mondja ezzel, hogy: - Meg vagy te bolondulva? A még gorombább ezt érti alatta: - Menj a fenébe! A naív: - Na, ne mondd! A budapesti vagány: - Nekem mon­dod?!? Gary Cooper, a híres filmsztár, szé­gyenkezését leplezve, a YES szót kifer­dítve, azt mondta, hogy YEP vagy NOPE, de ez nem jutott be az angol szó­tárba. A francia, orosz, kínai nyelv csak fran­ciáknak, oroszoknak, kínaiaknak szól, őket dicséri - sikertelenül, a québeci azt akarja, hogy Kanada franciául, a torontói viszont, hogy angolul beszéljen. Az egyetlen nyelv, ami összehozhatná az emberiséget, minden érdek és nemzeti féltékenység nélkül, az az eszperantó nyelv lehetne. Eszperantó nyelvben nincs Q, W, X, vagy Y betű, de - s ez a fontos - olyan szavak, amelyek mind sze- retetet, megértést, testvériséget hirdet­nek vannak. Állítólag több mint száz esz­perantó újság létezik. Én még egyet sem láttam a kioszkokban, de annál több pomo-, krimi és traccsmagazint. Nem hagytam magam: felhívtam te­lefonon az ESPERANTO ASSOCIA­TION OF NORTH AMERICA new yorki számát. Tape recorder válaszolt: SORRY, THIS IS NOT A WORK­ING NUMBER. Sajnos, így fel kellett hagynom nyelvtani kutatásommal és elemzésemmel, mert attól tartok, hogy arra a következő kérdésemre, mit jelent ez a szó: EMBER, olyan választ fogok kapni, hogy: KIHALÓFÉLBEN LEVŐ ÉLŐLÉNY... Tibor Fábián Október hatodika A magyar nemzet felett sötét felhők úsztak, Az ágyuk füzében a honvédek hulltak. A kivívott szabadságért áldozták vérüket, Hősiesen adták a hazáért életüket. A honvéd a túlerő ellen már többet nem tehetett, így október hatodikán, a szabadság elveszett. A történelem gyászkeretbe foglalja e napot, És a keservek keservével említi Aradot. Ott egy gyilkos kivégző osztag sortüzet adott, És tizenhárom hős magyar tábornok lebukott. Szerte a kiontott honfivér vádolón kiáltott, Le az elnyomókkal, szabad Magyarországot! A magyar szabadságharc hősei már rég elpihentek, De a hálás utódaik ma rájuk emlékeznek. Szerkesztette: Kertész Gabriella Kaprinyák Gyuláné Maroknyi nép Maroknyi nép Az élet tengerén Áll szilárdan Az orkán sem tépi szét Büszkén és bátran Törtet előre Hogy dicsőségük zengjen Világ szerte Amikor már legyőztünk Olyan sok erős fegyvert Nem hátrálunk meg Soha, soha többet Zsigmond Aranka montázsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom