Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-09-30 / 222. szám
2005. SZEPTEMBER 30. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 25 szoba megint ki van seperve, az asztal megterítve, vacsora elkészítve. Majd felvetette a csudálkozás az asz- szonyt is, az urát is. Harmadnap reggel az asszony úgy tett, mintha elmenne, de megállott az ajtó előtt, s bekukucskált a kulcslyukon. Hej, mit látnak szemei! A fazékról csak legurul a fedő, gurul, gurul a fölA HAJÓZÁS TÖRTÉNETE (2) A hajózás fejlődése az ókorban Az első tengeri vitorlások több mint hatezer éve a Csendes- és az Indiaióceán vizein jelentek meg. Az ókor kezdetén e térség hajói az európainál még jóval magasabb színvonalat képviseltek (például kínai dzsunkák), fejlődésük azonban megrekedt. Az, hogy a hajózás idővel globális léptékűvé válhatott, az európai fejlődés eredménye, amelynek gyökerei az ókori Egyiptomig vezethetők vissza. Egyiptom őslakosai számára az országot a sivatag szoros ölelésében átszelő Nílus tette lehetővé az egyetlen hatékony közlekedési módot, a hajózást. A fában szegény országban kezdetben a bőven termő papirusznádból készültek a hajók. Meghajtásukra - az evezőkön kívül - a hajótest laza szerkezete miatt lábakon álló bakárbocon rögzített magas és keskeny vitorlát használtak, amit csak hátszélben tudtak hasznosítani. A hajót kormányevezővel irányították. A szállítási igények növekedésével i.e. 4000 körül indult meg a cédrusfa beszerzése Föníciából (ma Libanon), ami a későbbiekben nagyobb, tengerálló hajók építését is lehetővé tette. A fáraók gyakran vették igénybe a föníciai hajósok szolgálatait, a hajózás egyre jobban az ő befolyásuk alá került. Idővel megjelent a kőhorgony alkalmazása, a kézben tartott evezőket felváltották a rögzített gúzsevezők, a bakárboc helyébe alacsony és széles négyszögvitorlával felszerelt rövid póznaárboc került. Az i.e. 7. század végén II. Nekó hajói körbehajózták Afrika partjait, az egyiptomi hajózás mindazonáltal megmaradt a parthajózás keretei között. Fönícia A föníciaiak vállalkoztak bérhajózásra is, így került sor egyiptomi megbízásra az ókor talán legsikeresebb tengeri expedíciójára, i. e. 596-593 között. Ekkor hajózták először körül Afrikát. Az utat megrendelő, és finanszírozó II. Nekó fáraó a nagy kísérletezők közé tartozott. Az előző században Egyiptom egy ideig nem volt önálló állam: a núbiai Meroe-birodalom részét képezte csupán. Az önállóságot visszaszerezve a fáraók érezték, hogy át kell szervezni, más gazdasági alapra kell helyezni az országot. Hiszen keletről egyre nőtt a perzsa fenyegetés id. Nekó álma a Vörös-tenger és a Földközi-tenger összekötése volt. Kísérletet is tett egy hajózható csatorna létrehozására a Nílus-delta és a Vörös-tenger között. Ezután úgy látszik arra a gondolatra jutott, hogy az összeköttetést Lybia (ahogy akkor Afrikát nevezték) körülhajózásával kell megteremteni. Talán haditengerészetének átcsoportosítására is gondolt. Az útról sem részletes adat, sem név nem maradt fenn, mindenesetre föníciaiakat szerződtetett, valószínűleg több hajóval. A nagy hallgatás oka az, hogy mire a sikeres expedíció visszaérkezett Egyiptomba, II. Nekó már halott volt. Márpedig soha egyetlen fáraó sem örökítette meg elődjei nagy tetteit, hisz ezzel saját dicsőségét kisebbítette volna. Mit sem tudnánk a felfedezőútról, ha Hérodotosz, a híres görög történetíró, az ókor "száguldó riportere" nem járt volna i.e. 450 táján Egyiptomban, s ott a papok nem beszéltek volna neki Nekó vállalkozásáról. A görög nem hitte el a papok meséjét. Ezért IV. könyve 42. fejezetében csak röviden tért ki az eseményre: "Lybiáról nyilvánvaló, hogy víz veszi körül, kivéve azt a részt, amely Ázsiával határos. Úgy tudom, hogy ezt Nekosz egyiptomi király bizonyította be először. Amikor Nekosz abbahagyatta annak a csatornának az ásatását, amelyet a Nílustól a Dél-tengeren akart vezettetni, föníciai hajósokat küldött ki azzal a megbízással, hogy visszafelé hajózva menjenek túl Hérak- lész Oszlopain (Gibraltár), míg elérik az Északi (Földközi)-tengert, úgy térjenek vissza Egyiptomba. A föníciaiak el is indultak. Végighajóztak a Déli-tengeren. ősszel kikötöttek és bevetették Lybiának azt a darabját, ahová éppen eljutottak. Ott bevárták az aratás idejét. A termés betakarítása után tovább hajóztak. így telt el két év, és a harmadikban, átjutva Héraklész Oszlopain, megérkeztek Egyiptomba. E hajósok az állítják, hogy Líbia körülhajózása közben egy ideig észak felől látták a Napot. "Ki hitte volna el akkor, hogy ott valóban észak felől látni a Napot. Afrika első körülhajózóira így ráborult a feledés homálya, pedig a teljesítmény óriási. Az út több mint 24 000 km. Ez az ókori hajózás csúcsteljesítménye. (Folytatjuk) & GYEREKEKNEK * IM Jte| f > -v Hűi HBBUk 4* Benedek Elek * A fazékfedő (2) (Folytatás előző számunkból) A király még aznap hívatta az udvari halászt, megmagyarázta, hogy hol, merre van az a kút, amelyikben a királyné aranyhalat látott, s megparancsolta, hogy fogja ki. Egy nap, két nap ahogy elmúlt, jött a halász az aranyhallal, kivették a máját, megsütötték, s a királyné megette. De amint a halat tisztították, egy halpénz ott maradt az udvarban, s másnap reggelre egy szép fa nevekedett a helyén. Csudálkozott a királyné, de még a nép is, hogy ilyen hirtelen fa nőtt az udvaron.- Bizonyosan az a szép leány lesz - gondolta magában, s megint nem volt nyugta, míg a király a fát is ki nem vágatta. Elégették a fának minden ága-bogát, de egy szép darab forgácsot mégis hazavitt az egyik favágó ember, s otthon a felesége fazékfödőnek használta. Egyszer az asszony elmegy hazulról jókor reggel, hogy még a szobát sem seperhette ki. Megy haza este, s hát a szoba szépen ki van seperve! Nem tudta elgondolni, hogy ugyan miféle csudalélek járhatott itt. Elmegy másnap reggel, hazamegy este, s hát a dön, s egyszerre csak leánnyá változik! Aztán csak fogja a leány a seprűt, kisep- ri a szobát, s mikor mindent szépen rendbe rakott, főzéshez látott. Bemegy a szegény asszony, megfogja hirtelen a leányt, s kérdi: hát te ki vagy, mi vagy, hogy kerültél ide? Elmondja a leány, hogy mi történt vele. Nosza, szaladt a szegény asszony a királyhoz, s jelenti, hogy mit látott, hallott. De futott a király is nagy lerendezéssel a szegény asszony házához. Hát csakugyan, ott volt az a szépséges szép leány, aki a piros almából pattant ki. Hozatott neki egyszeribe szép aranyos ruhát, hatlovas hintót. Felöltöztette, a hintóba beültette, s úgy vitte a palotába. Már messziről kiabált a cigányasszonynak: "Bújj ki a házamból, boszorkány!" Hiszen nem kellett kétszer mondani: futott esze nélkül, mikor meglátta a szép leányt, meg sem állott a világ végéig. A királyfi még aznap összeesküdött a szép leánnyal. Lakodalom után dióhéjba kerekedtek, a Dunán leereszkedtek. Holnap legyenek a ti vendégeitek. VÉGE ENYEDI GYÖRGY A vonat Si-ha-ha-ha, Fut a vonat, repíti az utasokat. Ha hegynek megy, a kerekek ezt suttogják: "Se-gít-se-tek!" Ám ha völgyben vígan szalad, füstje keskeny ezüstszalag. S ha a völgyet már megunta, besurran az ^ alagútba! ^ Szerkesztette: Kertész Gabriella
