Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-09-30 / 222. szám

2005. SZEPTEMBER 30. Közélet MAGYAR SZÓ — A HÍD 23 Kirobbanó életút A Virgin Mega Store-ba lépve rögtön a szemünkbe ötlik a Bob Dylan pályafu­tásáról megjelent könyvek és CD-ék sokasága. Ma a “csap­ból” is Bob Dylan folyik, és nem pejoratív értelemben. A PBS tv-csatornája a napokban mutatta be Martin Scorsese rendezésében a zenész-énekes Bob Dylanról készült 210 perces portréfilmet, amely ma már történelem. A 60 év felé közeledő sztár Robert Zimmermanként látta meg a napvilágot. Már 20 évesen fellépett a világot jelentő deszkákra. Egyedül­álló rekedtes hangjával már akkor kitűnt az akkori folk és country énekesek közül. Mára csak az idő hagyott nyomott az énekes arcán, hangja, haja, mosolya a régi fiatal Bob Dylan. Egy rövid időre Joan Baez-zel közösen átevezett a protest song világába, próbálkozott a blues-sal, de valójában a folk zene az ő világa. Pályakezdőként fellépett a Greenwich Village Café Wha-ban, amely klub ma is létezik, egyedülálló, kortalan, füstös, szeszes, tapadós hangulatával. A most piacra dobott „No Direction Home" CD-n pályája legjobb dalait hallhatjuk. Egyik dalában azt énekli: „My name is nothing". Keruac és Ginsberg verseinek hatása érződik dalaiban. Generációjának egyik legnagyobb énekes-zenésze. Aki szereti a folk zenét, annak gyűjteményéből nem hiá­nyozhat ez a kecskehangú csodabogár, akinek nevét ma már csupa nagybetűv­el írjuk BOB DYLAN. S. Bailey BARTER DELI Minőségi európai termékek, magyar márkák (Univer, Bende, Adro, etc.): csülök, hurka, tepertő, gyulai kolbász, paraszt kolbász, trapista sajt, fűszerek, disznósajt, kolozsvári és még sok más! Európai sütik, kozmetikumok, nemzetközi telefonkártyák! Visa, Master Card, American Express, WIC Program, Étkezési Jegy Program? Elfogadjuk! Telefon: 718-851-9171 4602 New Utrecht Ave Fort Hamilton metróállomás (D, M metróvonal) Nyitva: A hét minden napján Reggel 7-től este 9-ig Címünk: 00 W HOGY ES MINT * amffiKábln? Czika Tihamér rovata , v U resz Ingázás az életem Az tömegközlekedés nagyon változó, helységtől függően. Nagyvárosokban az alap közlekedési eszköz általában a metró, majd a busz. De vannak helyek, ahol különböző sínen futó járművek, villamosok, vagy HÉV-félékkel találkozha­tunk. A közlekedésnél az a fontos, hogy minél hamarabb felismerd az adott hely legjobb lehetőségeit. Bárhová érkezel, azonnal tanulmányozd, és tanuld meg a számodra legjobb útvonalakat, kapcsolatokat. Ezen nagyon sok múlik, időt nyersz, nem késel el például a munkából, és ezzel jó benyomást kelthetsz. A leg­több városi közlekedési vállalatnak van honlapja is, térképekkel, menetrendek­kel. Ezeket megtalálod, ha beírod a Google-be (internetes kereső oldal) a város nevét, és melléje, hogy "public transportation". Egy egyszeri jegy ára általában 1-3 dollár között mozog, de általában érdeme­sebb bérletet venni. Ez attól is függ, hogy mennyire gyakran közlekedsz. Ha na­ponta, akkor mindenképpen vegyél bérletet. így komoly összegeket spórolhatsz meg, s nem kell sorbaállnod. Az amerikai busz, metró, vagy bármilyen más megállóknál szinte mindig vannak jegyautomaták (sok helyen csak ezek van­nak!), ezeknél akár bérletet is lehet vásárolni. Éjjel, a közhiedelemmel ellentétben, nem annyira veszélyesek a metrók vagy buszok, de végülis nem árt az óvatosság. Ha vendéglős munkát végzel, minden valószínűség szerint kell éjjel utaznod, ugyanis a vendéglők 11 után zárnak, míg a bárok hajnali 2-3 után. A metróvonatok ekkor sem üresek, de igyekezz mindig azokba a vagonokba ülni, ahol sok ember van, általában a vonat közepén. Ne re­agálj, ha valaki esetleg kötekedni akar vagy "csúnyán" néz rád, és ne hívd fel ma­gadra a figyelmet. Ugyanakkor ne mutass félelmet se, ne búj el egy sarokba és lehajtott fejjel kerüld a' nézésüket, mert akkor gyengének tűnsz és egyből kinéznek maguknak. A kocsiban mindig a közepére ülj, hogy átlásd az egészet, és ülj háttal az ablaknak, hogy ne lehessen senki a hátad mögött. Ha nagyvárosba érkezel érdemes hamar megtudni, hogy melyek a "gyanús" negyedek (általában a fekete, vagy latin környékek, ez nem rasszizmus, de egy­szerűen ez van, az ő negyedeik veszélyesebbek), ahová nem ajánlatos naplemen­te után betévedned. Olyan metrókat, vagy buszokat sem nagyon ajánlatos hasz­nálni, amelyek ezekbe a negyedekbe tartanak. Mikor sok millió embert összesű­rítesz egy kicsi helyre, akkor ott mindig lesz pár "kattant" egyén, akiket jobb el­kerülni. Taxit érdemes használni, de csak ha megszorulsz, mert igen sokba kerül: Pl. itt New York-ban, ha a belvárosból ki akarsz jutni Brooklyn egy szokványos la­kónegyedébe, $25 alatt nem igen úszód meg, plusz a borravaló. Taxit nem lehet házhoz hívni, mint otthon. A (sárga) taxik csak a belvárosban vannak, ott kell őket leintened. Külvárosokból ha be akarsz jutni akkor vannak bizonyos car serv­ice telefonszámok, és indulási helyek. Ezek is amolyan (fekete) taxi félék, amik házhoz jönnek, vagy egy forgalamsabb utcasarkon várnak rád. Mindig kérdezd meg még telefonon, hogy mennyibe fog kerülni a fuvar. Tudni kell, hogy a taxival való közlekedés napközben általában nem gyorsabb mint például a metró. A nagyvárosok állandóan túlzsúfoltak, tele vannak forgal­mi dugókkal. Nem valószínű, hogy gyorsabb lesz egy minden lámpánál és du­gónál megálló taxi, mint egy szabadon futó földalatti. Éjjel azonban gyorsabb a taxi, mert a metrók, buszok ritkábban járnak. A taxisokról azt is tudni kell, hogy sokszor nem tudják az utat a megadott címre. Nagyvárosokban, ahol nagyon nagy területen sok negyed van, a legtöbb taxis csak a belvárost ismeri jól, kin- tebb már csak a nagy sugárutakat, az Avenue-kat. Azon túl neked kell eligazíta­nod. Ezért jó, ha térképen tanulmányozod, hogy hol laksz, tudjad a kijáratokat (exit) a gyorsforgalmi utakról (ezek a városon belüli sztrádák), vagy a legköze­lebbi Avenue-kat, kereszteződéseket, utcaszámot. Egyébként nem nehéz Ame­rikában közlekedni. Az utcáknak és Avenuek-nak legtöbbször számuk van, ez sokkal könnyebbé teszi a tájékozódást. Nekünk európaiaknak ez furcsának és butának tűnik, de igenis megvan a praktikus haszna! Azt pedig már említettem, hogy az amerikaiak igen praktikus emberek. A borravalóra rátérve, megjegyezném, hogy ez Amerikában alapdolognak számít, úgy a vendéglátó-iparban, mint a taxiknál, vagy akár éppen a fodrásznál. Legtöbbször a borravaló az illető munkás heti fizetésének hivatalosan is a részét képezi. Ha nem tetszik a szolgáltatás, adhatsz esetleg az ádagnál kevesebbet, de egyáltalán nem adni az nagyon nagy pofátlanságnak számít! Az átlag borravaló 15%, de a jobb helyeken a 20%-ot is elvárják. Erre ügyelni kell, ha nem akarunk leégni, kellemetlen helyzetben kerülni. Jövő héten az Egyesült Államokban való kirándulásokról, kedvezményes repülőjegyvásárlásról, autókölcsönzésről, távolsági buszokról lesz szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom