Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-09-30 / 222. szám
2005. SZEPTEMBER 30. Közélet MAGYAR SZÓ — A HÍD 23 Kirobbanó életút A Virgin Mega Store-ba lépve rögtön a szemünkbe ötlik a Bob Dylan pályafutásáról megjelent könyvek és CD-ék sokasága. Ma a “csapból” is Bob Dylan folyik, és nem pejoratív értelemben. A PBS tv-csatornája a napokban mutatta be Martin Scorsese rendezésében a zenész-énekes Bob Dylanról készült 210 perces portréfilmet, amely ma már történelem. A 60 év felé közeledő sztár Robert Zimmermanként látta meg a napvilágot. Már 20 évesen fellépett a világot jelentő deszkákra. Egyedülálló rekedtes hangjával már akkor kitűnt az akkori folk és country énekesek közül. Mára csak az idő hagyott nyomott az énekes arcán, hangja, haja, mosolya a régi fiatal Bob Dylan. Egy rövid időre Joan Baez-zel közösen átevezett a protest song világába, próbálkozott a blues-sal, de valójában a folk zene az ő világa. Pályakezdőként fellépett a Greenwich Village Café Wha-ban, amely klub ma is létezik, egyedülálló, kortalan, füstös, szeszes, tapadós hangulatával. A most piacra dobott „No Direction Home" CD-n pályája legjobb dalait hallhatjuk. Egyik dalában azt énekli: „My name is nothing". Keruac és Ginsberg verseinek hatása érződik dalaiban. Generációjának egyik legnagyobb énekes-zenésze. Aki szereti a folk zenét, annak gyűjteményéből nem hiányozhat ez a kecskehangú csodabogár, akinek nevét ma már csupa nagybetűvel írjuk BOB DYLAN. S. Bailey BARTER DELI Minőségi európai termékek, magyar márkák (Univer, Bende, Adro, etc.): csülök, hurka, tepertő, gyulai kolbász, paraszt kolbász, trapista sajt, fűszerek, disznósajt, kolozsvári és még sok más! Európai sütik, kozmetikumok, nemzetközi telefonkártyák! Visa, Master Card, American Express, WIC Program, Étkezési Jegy Program? Elfogadjuk! Telefon: 718-851-9171 4602 New Utrecht Ave Fort Hamilton metróállomás (D, M metróvonal) Nyitva: A hét minden napján Reggel 7-től este 9-ig Címünk: 00 W HOGY ES MINT * amffiKábln? Czika Tihamér rovata , v U resz Ingázás az életem Az tömegközlekedés nagyon változó, helységtől függően. Nagyvárosokban az alap közlekedési eszköz általában a metró, majd a busz. De vannak helyek, ahol különböző sínen futó járművek, villamosok, vagy HÉV-félékkel találkozhatunk. A közlekedésnél az a fontos, hogy minél hamarabb felismerd az adott hely legjobb lehetőségeit. Bárhová érkezel, azonnal tanulmányozd, és tanuld meg a számodra legjobb útvonalakat, kapcsolatokat. Ezen nagyon sok múlik, időt nyersz, nem késel el például a munkából, és ezzel jó benyomást kelthetsz. A legtöbb városi közlekedési vállalatnak van honlapja is, térképekkel, menetrendekkel. Ezeket megtalálod, ha beírod a Google-be (internetes kereső oldal) a város nevét, és melléje, hogy "public transportation". Egy egyszeri jegy ára általában 1-3 dollár között mozog, de általában érdemesebb bérletet venni. Ez attól is függ, hogy mennyire gyakran közlekedsz. Ha naponta, akkor mindenképpen vegyél bérletet. így komoly összegeket spórolhatsz meg, s nem kell sorbaállnod. Az amerikai busz, metró, vagy bármilyen más megállóknál szinte mindig vannak jegyautomaták (sok helyen csak ezek vannak!), ezeknél akár bérletet is lehet vásárolni. Éjjel, a közhiedelemmel ellentétben, nem annyira veszélyesek a metrók vagy buszok, de végülis nem árt az óvatosság. Ha vendéglős munkát végzel, minden valószínűség szerint kell éjjel utaznod, ugyanis a vendéglők 11 után zárnak, míg a bárok hajnali 2-3 után. A metróvonatok ekkor sem üresek, de igyekezz mindig azokba a vagonokba ülni, ahol sok ember van, általában a vonat közepén. Ne reagálj, ha valaki esetleg kötekedni akar vagy "csúnyán" néz rád, és ne hívd fel magadra a figyelmet. Ugyanakkor ne mutass félelmet se, ne búj el egy sarokba és lehajtott fejjel kerüld a' nézésüket, mert akkor gyengének tűnsz és egyből kinéznek maguknak. A kocsiban mindig a közepére ülj, hogy átlásd az egészet, és ülj háttal az ablaknak, hogy ne lehessen senki a hátad mögött. Ha nagyvárosba érkezel érdemes hamar megtudni, hogy melyek a "gyanús" negyedek (általában a fekete, vagy latin környékek, ez nem rasszizmus, de egyszerűen ez van, az ő negyedeik veszélyesebbek), ahová nem ajánlatos naplemente után betévedned. Olyan metrókat, vagy buszokat sem nagyon ajánlatos használni, amelyek ezekbe a negyedekbe tartanak. Mikor sok millió embert összesűrítesz egy kicsi helyre, akkor ott mindig lesz pár "kattant" egyén, akiket jobb elkerülni. Taxit érdemes használni, de csak ha megszorulsz, mert igen sokba kerül: Pl. itt New York-ban, ha a belvárosból ki akarsz jutni Brooklyn egy szokványos lakónegyedébe, $25 alatt nem igen úszód meg, plusz a borravaló. Taxit nem lehet házhoz hívni, mint otthon. A (sárga) taxik csak a belvárosban vannak, ott kell őket leintened. Külvárosokból ha be akarsz jutni akkor vannak bizonyos car service telefonszámok, és indulási helyek. Ezek is amolyan (fekete) taxi félék, amik házhoz jönnek, vagy egy forgalamsabb utcasarkon várnak rád. Mindig kérdezd meg még telefonon, hogy mennyibe fog kerülni a fuvar. Tudni kell, hogy a taxival való közlekedés napközben általában nem gyorsabb mint például a metró. A nagyvárosok állandóan túlzsúfoltak, tele vannak forgalmi dugókkal. Nem valószínű, hogy gyorsabb lesz egy minden lámpánál és dugónál megálló taxi, mint egy szabadon futó földalatti. Éjjel azonban gyorsabb a taxi, mert a metrók, buszok ritkábban járnak. A taxisokról azt is tudni kell, hogy sokszor nem tudják az utat a megadott címre. Nagyvárosokban, ahol nagyon nagy területen sok negyed van, a legtöbb taxis csak a belvárost ismeri jól, kin- tebb már csak a nagy sugárutakat, az Avenue-kat. Azon túl neked kell eligazítanod. Ezért jó, ha térképen tanulmányozod, hogy hol laksz, tudjad a kijáratokat (exit) a gyorsforgalmi utakról (ezek a városon belüli sztrádák), vagy a legközelebbi Avenue-kat, kereszteződéseket, utcaszámot. Egyébként nem nehéz Amerikában közlekedni. Az utcáknak és Avenuek-nak legtöbbször számuk van, ez sokkal könnyebbé teszi a tájékozódást. Nekünk európaiaknak ez furcsának és butának tűnik, de igenis megvan a praktikus haszna! Azt pedig már említettem, hogy az amerikaiak igen praktikus emberek. A borravalóra rátérve, megjegyezném, hogy ez Amerikában alapdolognak számít, úgy a vendéglátó-iparban, mint a taxiknál, vagy akár éppen a fodrásznál. Legtöbbször a borravaló az illető munkás heti fizetésének hivatalosan is a részét képezi. Ha nem tetszik a szolgáltatás, adhatsz esetleg az ádagnál kevesebbet, de egyáltalán nem adni az nagyon nagy pofátlanságnak számít! Az átlag borravaló 15%, de a jobb helyeken a 20%-ot is elvárják. Erre ügyelni kell, ha nem akarunk leégni, kellemetlen helyzetben kerülni. Jövő héten az Egyesült Államokban való kirándulásokról, kedvezményes repülőjegyvásárlásról, autókölcsönzésről, távolsági buszokról lesz szó.
