Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-09-30 / 222. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző 2005. SZEPTEMBER 30. Fej fej mellett Gyurcsány és Orbán Szeptember 26. A Szonda Ipsos friss felmérése szerint hasonló Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor népszerűsége. A holtverseny úgy állt elő, hogy a miniszterelnökkel kapcsolatos szimpátia a nyáron erősödött, a Fidesz-elnöké viszont nem változott. A Szonda Ipsos által készített, s a Népszabadságban közreadott közvélemény-kutatás adatai szerint mindketten saját táboruk sztárjai: Orbán 85 pontot kap a fiatal demokratáktól, Gyurcsány 84 pontot a szocialistáktól. Ennek szinte egyenes következménye az ellenoldal keményen elutasító álláspontja: a Fidesz elnökét az MSZP hívei a lesújtó 21 ponttal értékelik, de nem járt sokkal jobban a miniszterelnök sem, akit a jobboldali szavazók 28 pontra minősítették. Alig vannak olyan választópolgárok, akik mindkét személyt kedvelik. Mindössze 6 százaléknak rokonszenves Orbán is, Gyurcsány is. A múlt héten ismertetett Szonda Ipsos felméréséből az derült ki, hogy a biztos pártválasztók körében döntetlen közeli állapot alakult ki. A szocialista szimpatizánsok az aktív, elkötelezett választói közegben 43 százalékot érnek el, a Fidesz biztos választóinak aránya 47 százalék. Kettősre három Kis Tibor Hajói számol az ember, a jövőben háromféle magyarigazolványt vághat zsebre a szerencsétlen határon túli vérünk, mielőtt átruccanna az anyaországba - már ba tényleg valóra válnának Avarkeszi Dezső tervei. Lesz nála majd - minden eshetőségre készen - egy "régi" magyarigazolvány, ami eddig sem volt jó sok mindenre, ámde a szent koronás papír szívét melengette tulajdonosának. Ehhez jönne most egy "speciális magyar személyi igazolvány", amihez - mint maga a kormány- megbízott felhívta rá a figyelmet - "nem kapcsolódnak hozzá jogok, kedvezmények". Viszont modem csippel lesz ellátva. E kollekció harmadik darabját Avarkeszi a schengeni határon kívül maradó magyaroknak szánja. Hogy minderre miért volna szükség, arra egyelőre nincs részletes magyarázat, vagy ha netán volna, azt a kormánymegbízott mostanáig csak a határon túli magyar vezetőkkel osztotta meg egy nekik küldött levélben - a hazai közvélemény és a pártok majd valamikor ezután következnek. így például az alkotmánymódosítási szövegtervezet is e levélből válik számunkra hozzáférhetővé. Túl azon, hogy e passzus pillanatnyilag nemigen tekinthető többnek, mint a kormánymegbízott magánvéleményének, az eljárás ettől eltekintve is furcsa. Most lett világossá ugyanis a hazai közvélemény számára, hogy valójában nem kozmetikázásról, hanem koncepcionális jellegű változásról lenne szó - a módosítás lényegében államnemzetből kultúmemzetté nyilvánítaná a magyarságot. Ez pedig elvben akár olyan felelősségvállalási kötelezettségeket róhat az anyaországra a határon túliak iránt, amikhez talán még a mostaSZERKESZTETTE: CZIKA TIHAMÉR nában gyakran emlegetett középhatalmi státus is kevés volna. Ezt az alternatívát nyilván alaposan meg kellene rágni a döntés előtt. Ugyanakkor ilyen súlyú elhatározáshoz a választásokig már mindenképpen kevésnek (és a kampány miatt alkalmatlannak is) látszik az idő. Mindezt figyelembe véve értelmetlennek tűnik a mostani tüsténkedés: leginkább csak a kormányzati tanácstalanság és zavarodottság olvasható ki belőle. Mint emlékezetes, ez a koalíció azzal az ígérettel került három és fél évvel ezelőtt kormányra, hogy rendet rak a kisebbségi politika Augiász-istállójában - átláthatóvá teszi például a kisebbségi támogatások rendszerét, érdemi partneri viszonynyal váltja fel a korábbi klientúrarendszert. És úgy köszön majd le tavasszal, hogy majdnem mindent úgy hagy, ahogy talált - legfeljebb a támogatás bürokratikus vízfeje lett még nagyobb, mint volt Orbánék idején. Igaz, a tervezett változtatásokhoz nem lelt megfelelő partnerre a kisebbségi vezetőkben - de a karakteres fordulat kikényszerítésének következetes szándékát sem láthatta a közvélemény. Alapvető baj a kormány szempontjából, hogy Gyurcsányék valójában képtelenek voltak kiaknázni a kettős állampolgárságról tartott népszavazás kimenetelét. Azóta is valamiféle lelkiismeret-fur- dalás gyötri őket, és unos-untalan kompenzálni próbálnak, csak az a rejtély: minek? Mintha ez a kormány nem volna tisztában azzal, hogy a magyar-magyar kapcsolatok válsága, bárhogy erőlködjön is, a választásokig már mindenképpen feloldhatatlan marad. Merthogy a mostani zsákutcás állapot fenntartása az érdeke Orbán Viktornak és minden külhoni szövetségesének. Kisebbségi ügyekben a kottát a határon túli magyar vezetők túlnyomó többsége számára a választásokig nyilvánvalóan Orbán írja - ők pedig ezt minden jel szerint készek dalba önteni, akárcsak 2002 tavaszán tették. Márpedig e kottának mindenképpen a kettős állampolgárság marad az alapmotívuma, akármilyen sok ebben a hamis mellékzönge a hazai és még inkább az európai füleknek. A kettős állampolgárságozásra aligha érdemi válasz a hármas magyarigazolvá- nyozás. Akkor sem, ha három a magyar igazság. (Megjelent: Népszabadság, 2005. szeptember 23.) A választás nincs még lejátszva Kimn Ferenc (politológus) A most megjelent támogatottsági adatok már alkalmasak lehetnek arra, hogy a remény telenség miatt korábban apátiába eső a szocialista szavazókkal el lehessen hitetni: a szocialistáknak nem kelt feltétlenül kikapniuk 2006-ban Utoljára két éve állt ennyire közel az MSZP támogatottsága a Fídeszéhez - áll a Szonda Ipsos nemrég publikált, szeptember közepi adatfelvétel alapján készített párttámogatottsági jelentésében. Bár a németországi választások előzményei és a valós eredmény láttán most éppen nem túl nagy a közvélemény-kutatások bizalomindexe, néhány bátortalan következtetést mégiscsak érdemes lehet levonni a változó adatok ismeretében. A LOTTÓÖTÖS SZERTEFOSZLÓ ÁLMA. Paradox módon a változó közhangulat mindkét nagy politikai riválisnak kedvező lehet. A szocialisták oldalán az előny világosabb: a kampány rajtvonalán állva nagyon nagy szükség volt arra, hogy a pártot támogatóknak visszaadják a siker reményét. Tavaly nyáron a kormányváltást megelőző agónia, majd az augusztusi események hatalmasra nyitották az akkor már egy éve táguló támogatottsági ollót a Fidesz és az MSZP között. Felidézve az akkori általános hangulatot, nem sok oka volt a baloldalnak reménykedni. Leginkább Gyurcsány Ferenc szónoki tehetségében bízhattak, s a miniszterelnök a kormányváltás minikampányában bizonyított is. A Fidesz meg lottóötöst látott a milliárdos nagyvállalkozóból lett új kormányfő személyében, a Gyurcsány-kabinet első éve azonban nemhogy ötöst, de egy sovány kettest sem hozott az ellenzéknek: a két rivális közötti távolság ugyanis kisebb hullámzásokkal nagyjából a felére apadt. Taktikai érés. A most megjelent támogatottsági adatok már alkalmasak lehetnek arra, hogy a reménytelenség miatt korábban apátiába eső, de alapvetően a szocialisták felé húzó szavazókkal el lehessen hitetni azt, amire egy évvel ezelőtt még senki sem mert volna nagyobb összegben fogadni: a szocialistáknak nem kell feltétlenül kikapniuk 2006-ban. A javuló eredmény puszta ténye is további erősödést hozhat. Nem véletlen épp ezért, hogy az ellenzék szimpatizánsai meglehetős fenntartásokkal kezelik a mostani adatokat. Arról nem is beszélve, hogy amúgy sem tartják túl nagyra az idézett intézetet. Mindenki azt hisz persze a közvélemény-kutatók manipulációs hajlandóságáról, amit akar, de a friss számok mögött azért jól kivehetők azok a folyamatok, amelyek a szorosabbá váló küzdelmet indokolhatják. A kormányoldalon két nehéz nyár után az idei volt az első, amelyet nagyobb koalíciós konfliktusok nélkül megúsztak. Eddig úgy tűnt, hogy a meleg hónapok kikezdik a két kormányzó erő egymás iránti türelmét és bizalmát, a most magunk mögött hagyott uborkaszezon azonban csendben telt el, ebben bizonyára fontos szerepe volt annak, hogy a szabad demokraták még tavasszal megkapták kedvenc követelésüket, az adócsökkentést. (...) Látszólag tehát a közhangulat változása az ellenzéknek kedvezőtlen, mégis úgy tűnhet, hogy a mostani eredmények az ő berkeikben is hasznosak lehetnek. Bő fél évvel a választások előtt talán épp a legjobbkor éri hideg zuhany az elmúlt két év kormányzati gyengélkedéseitől túlzottan is magabiztossá vált Fideszt. Orbán Viktor 2002 óta okkal tartja gyanúsnak közvélemény-kutatók által megjósolt eredményeket. Bizalmatlanságának gyakran nyilvánosan is hangot ad, legutóbb épp a német választások napján, látnokian előlegezve meg azt a zűrös helyzetet, amely az ottani konzervatív erők vártnál gyengébb szerepléséből adódott. ÉBRESZTŐ A Fidesznek. Akár hisz a Fidesz elnöke a közvélemény-kutatásoknak, akár nem, annyit minden bizonnyal beláthat, hogy valamilyen módon újra mozgásba kell hoznia pártját ahhoz, hogy állja az erősödő szocialista offenzívát. Gyurcsány jól láthatóan egy ideje már egyenesen Orbánra céloz, a nyerő válaszlépés viszont még nem igazán bontakozott ki. A "nem hagyjuk magunkat provokálni" stratégiája csak átmenetileg működhet, de rövidesen olyan ellenakcióra lenne szükségük, amely hatékonyan tereli el a figyelmet a volt és a jelenlegi miniszterelnök párbajáról. A mostani eredmények és Orbán vészjósló szavai hatására a fideszes tábor megijedhet, és bizonyára azt kérdezi: hova menjünk, mit csináljunk, hogyan fordítsuk meg a trendet? Ébből a mozgósító energiából profitálhat az ellenzéki párt, ha képes olyan új akciókkal a színre lépni, amelyekben szerep jut a szélesre duzzadt, elszánt aktivista tábornak is. Bárkinek sikerül is a két rivális közül jobban dobbantani a kiélezettebb küzdelemről tanúskodó számok birtokában, akkorát bizonyára egyik sem fog ugrani, hogy küzdelmüket a választások pillanatáig lejátszott meccsnek minősíthetnénk. Ilyet becsülettel utoljára 1994-ben lehetett állítani. (Magyar Hírlap online, 2005. Szeptember 26) j:..- m. v. _ Orbán: szüksége lesz 2002-es “formájára”
