Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-09-30 / 222. szám
14 MAGYAR SZÓ —A HÍD 2005. SZEPTEMBER 30. Rockzenét az iskolákba! Mindannyiunk életében fontos helyet foglal el a zene. A gyerekek életében még inkább, hiszen tíz közül kilenc sztár akar lenni, jó részük zenei pályán. Ha viszont kedvenc tantárgyaikról kérdeznénk őket, kevesen választanák az ének-zenét, s ezek többsége is csak azért, mert ettől a tárgytól nem tartanak. Ennek az abszurd állapotnak az az oka, hogy más zenét szeretnek, más zenét hallgatnak, mint amit az iskolában tanítanak, mutatnak nekik. Zenetanárok felmérése szerint az embereknek mindössze egy százalékát érdekli a klasz- szikus zene. Milyen alapon biztosítanak tehát előjogokat a komolyzenének az oktatásban és a kultúrpolitikában? Mi köze a demokráciához annak, hogy egy kis létszámú csoport próbája rákényszeríteni ízlését, értékítéletét a társadalomra? A művészetek alakulását, fejlődését nem kritikusok, esztéták, filozófusok szabták meg - még csak nem is a művészek -, hanem az emberek igényei, és az ezek kielégítésére rendelkezésre álló technikai lehetőségek. Térben és időben is megnőttek az igények a zenével szemben, amelyeknek ez a műfaj nem tudott eleget tenni; megnőttek a lehetőségek, amelyeket nem volt képes kihasználni. Kötöttségei miatt nem tudta integrálni az Európa perifériáin élő, s a nem európai népek zenéit, képtelen volt élni a később kifejlesztett, vagy később elterjedt hangszerek nyújtotta új lehetőségekkel. Művelőinek tevékenysége vagy7 száz éve jelentős részben az interpretálásra szűkül, azok lettek a sztárok (karmesterek, szólisták), akik a komolyzene termékeny időszakában epizodistáknak számítottak. Ilyen intervallum soha nem volt a műfaj történetében. Valójában ez nem is intervallum, hanem végleges állapot. A klasszikus zene alkotóereje megmásíthatatlanul kiapadt, szerepe a jövőben a hagyományőrzés. Az osztályalapon létrejött műfajok (ideértve a színházat, az önálló költészetet is) nem képesek a demokratikus követelményeknek eleget tenni. Egyetlen műfaj van, amely megfelel mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket a zenével szemben támasztunk. Ebből következik, hogy az ének-zene megújításának is egyetlen útja van: a tárgy7 oktatását a rockzenére kell alapozni. Erre az útra pedig mielőbb rá kell lépnünk, mert ezt most még elsőként tehetjük meg, s az elsőségből mindig hasznot lehet kovácsolni. (Garamvölgyi Zsolt, 2005. szeptember 13., Népszabadság. A szerző a "Rockzenét az iskolákba!" kezdeményezés elindítója.) Kultúra B Keresik a kultúra fővárosát HOL VAN EURÓPA? Nem mondható igazán mozgósító erejűnek az a küzdelem, amelyet hét magyar város vív az Európa kulturális fővárosa címért. Ezt a megállapítást eredményezte a Medián kövélemény-kutatása. Annyi azonban biztos: a legtöbb magyar, a lakosság kétharmada, nem Budapestet, hanem valamelyik szép vidéki város tartaná Európa kulturális fővárosának. A közvélemény-kutatás szerint az emberek alig fele hallott arról, hogy 2010- ben egy magyar város lehet Európa kulturális fővárosa. Hét magyar város - Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Miskolc, Pécs és Sopron - verseng a címért. A válaszadók egyharmada szerint a fővárosnak kellene ítélni a címet, majdnem kétharmaduk viszont vidéki várost javasolna. Az idén húsz esztendős, egy-egy ország kultúráját megmutatni hivatott kezdeményezés annak idején a fővárosokat részesítette előnyben, és csak azóta szerepelnek kisebb városok is, mióta a nagyok elfogytak. Ennek ellenére Budapest jelölésétől még a fővárosiak közel fele is elzárkózott, vidéken pedig ez az arány még nagyobb (tíz megkérdezettből heten.) Budapest esélyeit ugyanakkor némileg az is rontja, hogy egy évvel később. 2011-ben Magyarország lesz az Európai Unió soros elnöke, tehát akkor is jelentős beruházásokra számíthat és Európa figyelmének középpontjába kerülhet. Budapest mellett sokak szerint Győr, Miskolc és Pécs a legesélyesebb a címre, maga Demszky Gábor is e három városnak ajánlotta fel, hogy a főváros győzelme esetén "átenged" nekik egy-egy hónapot - emlékeztet a Medián. A válasz111 Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért EGY PANKKK-RÁCIÓ A kulturális tárca nemrég PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) elnevezéssel több százmilliós pénzalappal akciót indított a hazai könnyűzenei tehetségkutatás érdekében. Megeshet, a komolyzená élet nyílt sebeitől szenvedők közül sokan feljajdultak, én mégis megértem a szándékot: öntevékeny művészkedéssel megmenteni az ifjúságot egyrészt; ébreszteni a szórakoztató ipar külhoni moguljainak nyomása alatt elsikkadó hazai tehetséget másrészt. Nem vagyok megrögzött könnyűzene-ellenes komolyzenész, nem is lehetnék, mivel egy könnyűzenével is foglalkozó lemezkiadót vezetek, s a Magyar Zeneszerzők Egyesületében is, melynek elnöke vagyok, ott vannak a könnyűzene jelesei. Garamvölgyi Zsolt tárgyi tévedésekkel és demagóg csúsztatásoktól teli írása (lásd oldalsó keretünkben) nyomán azonban mégis meg kell szólalnom. 1. "Mi köze a demokráciához annak, hogy egy kis létszámú csoport próbálja rákényszeríteni ízlését, értékítéletét a társadalomra?" - írja a szerző rosszemlékű politikai pamfletmodorban. Hány törpe kisebbségről hallottunk már - kinek mikor kiket állt érdekében így minősíteni. Persze, a komolyzenét kedvelők kevesebben vannak, de értékes irodalmat is kevesebben olvasnak, mint ponyvát, művészfilmet is kevesebben néznek, mint akciófilmet. Akkor hát Arany Jánost vagy Eizensteint is száműzzük a tananyagból? A könnyűzene nincs betiltva, a közönség - a gyerekek is - szabadon választhatnak, mit hallgatnak élőben vagy a médiában. A műveltség azonban mindaz, amit az ókortól napjainkig tudományban, művészetben alkottak, s az iskolának ezt kell közvetítenie a tanulókhoz. 2. Garamvölgyivel szemben határozottan úgy gondolom: a klasszikus zene háttérbe szorulása műveltségi - és igényességi - probléma. Az iskolázott, diplomás ember nem feltétlenül művelt. A tájékozottság nem azonos a műveltséggel. 60 évvel ezelőtt egy gimnáziumi érettségivel nagyobb műveltség járt, mint ma sok egyetem diplomájával. "Fölöslegeset" tudtak? Nem bocsátkozhatunk e helyen annak fejtegetésébe, hogy a humán kultúra miért nem fölösleges. Nem magyarázhatjuk el, mi fontos Homéroszban vagy Beethovenben annak, akinek nem hiányzik. 3. Hogy a klasszikus zene nem tudta integrálni az Európa perifériáin élő s a nem európai népek zenéit? Garamvölgyi alkalmasint nem ismeri az indonéziai zene hatását Debussy életművében, a kelet-európai és arab zenei elemeket Bartókéban, nem beszélve az afrikai zenéből táplálkozó repetitív irányzatról. Arról sem látszik tudni, hogy a 20. század második harmadától az - általa említett - ütőhangszerek és a szaxofon, a harmadiktól a gitár a kortárs komolyzene integráns szereplői, s hogy az elektroakusztikus zenei kompozíciók az 1920-as adók viszont másképp vélekedtek: akik vidéki városnak adnák ezt a címet, Debrecent, Pécset és Egert juttatták volna dobogós helyre. Az összes választ figyelembe véve Budapest a megkérdezettek számára a legkívánatosabb, azonban jócskán alulmarad Péccsel szemben, ha a városokat a saját régiójuk szerint vizsgáljuk (például a pécsiek, Pécs környékiek 53, a budapestiek csak 45 százalékban javasolták saját városukat. (A szerk.) A válaszadók pártpreferenciája is árnyalta a véleményeket: akiknek nincs kedvenc pártjuk, a többieknél nagyobb arányban választották Budapestet, a kormánypárti szavazók az átlagnál nagyobb arányban mondták Pécset, az ellenzékiek pedig Debrecent. Semmilyen politikai nyomás nem nehezedik ránk bíráló munkánk során: mi nem politikai, hanem szakértői zsűri vagyunk - jelentette ki a múlt heti egri sajtótájékoztatón Ingo Weber németországi kulturális tanácsadó, a magyar pályázatokat elbíráló nemzetközi zsűri tagja. A Bozóki András kulturális miniszter által felkért bírálóbizottság ezekben a napokban járja végig a hét pályázó várost, s mindegyik helyszínen egy-egy napot töltenek. Javaslatukat a tervek szerint október második felében teszik meg a tárcának. Ingo Weber elmondta, hogy megbízatásuk egy város kiválasztására szól. Ehhez Mesterházy Balázs, a kulturális tárca biztosa hozzátette: a zsűri számára fenntartják azt a lehetőséget, hogy esetleg több várost javasoljon. (FD) évektől egyre növekvő szerepet játszanak a komolyzenében. S hogy "a klasszikus zene alkotóereje megmásíthatatlanul kiapadt"? Tízezerszám vannak a világban alkotó komolyzeneszerzők, némelyikük már életében nagy hatással van a világ szellemi fejlődésére, amelyre cikkírónk, fájdalom, nem lát rá. 4. A rockzenét magam is szívesen hallgatom. A rock szakmailag valóban magasan áll sok későbbi, tisztán kommerciális, igénytelen zene fölött. De a könnyűzene története - maradandó értékei mellett is! - divatok története. A ma keletkező irányzatok sokszor gyorsabban hunynak ki, mint ahogy a lemezipar fel tudná építeni őket. A klasszikus értékek viszont évszázadok óta egyértelműek. Tehát átörökítendők - azaz tanítan- dók! (Hollós Máté - zeneszerző, a Hungaroton igazgatója) *■ Korszerű zene: lépjünk közelebb?
