Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-09-23 / 220. szám
2005. SZEPTEMBER 23. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 van, gondolta magában: na, felvághatja az almáját bátran, nem jár úgy, mint a bátyja. Föl is vágta egyszerre, s hát ebből is egy szépséges szép leány pattant ki, szebb az elsőnél is.- Vizet, vizet, mert mindjárt meghalok! - kiáltott ez is. Szaladt a királyfi a tó felé, de mintha az is szaladt volna előtte, mind mesz- szebb, messzebb látszott, s hát biza nem is tó volt az, hanem délibáb! Mire visszaszaladt a fa alá, az a leány is meghalt. Eltemették keserves sírással a leányt, s a két idősebb fiú búsan megfordult. Azt mondták az becsüknek: "Te csak menj, mi visszafordulunk a hazánkba, s meg sem házasodunk." Elváltak a fiúk, a két idősebb ment hazafelé, a legifjabb pedig tovább, toronyirányba. Addig ment, mendegélt, míg egy városnak a határába nem ért. Ott egy fának a tövében kutat talált, s leült a kút mellé. Gondolta: itt már fölvághatja az almáját, ha ebből is leány pattan ki, megitathatja. Vette bicskáját, s kettéhasította az almát a kellős közepén. Bezzeg, hogy kipattant ebből is egy szép leány - de milyen szép! - mint az égen ragyogó csillag, még annál is szebb, és ennek is az volt az első szava: "Vizet, vizet, mert mindjárt meghalok!"------------------------------------------------------------------------1 Fejtörő Keresd a párját! írd a felsorolt mellékneveket a hozzájuk tartozó főnév mellé! Jól oldottad meg a feladatot? Megtudod, ha a melléknevek kezdőbetűit összeolvasod. ÁLMOS, APRÓ, BAL, HÍRES, ILLATOS, LOBOGÓ, NAGY, TALÁLÓS ............................színész ..........................virág ..........................kéz ..........................cica ............................kérdés ..........................láng ............................gyöngyszem ..........................ház $ (megfejtés: hibátlan) ^GYEREKEKNEK * .c; Benedek Elek A fazékfedó (1) Volt egyszer egy király s annak hff rom fia. Szép szál legény volt mind a három, már meg is házasodhattak volna, de az apjuk hiába beszélt nekik, hogy így s úgy, asszony kell a házhoz: nem volt kedvük a házasságra, mert nem találtak az országban szívük szerint való feleséget. Azt mondta a király:- Már bizony, ha nem találtok, menjetek idegen országba, s keressetek magatokhoz valót. Elindultak a királyfik, s addig mentek, mendegéltek, míg idegen országba nem értek. Egyszer, ahogy rájuk esteledett, betértek egy kicsi házba, hogy ott megháljanak. Egy öregasszony szundikált a kuckóban, de olyan öreg, hogy az orra a földet verte. Köszönnek illendőképpen:- Adjon isten jó estét, öreganyó! Hát, uram, teremtőm! - egy olyan gyönyörűséges szép lány pattant ki az aíma beléből, hogy a napra lehetett nézni, de arra nem. De ahogy kipattant a leány, az volt az első szava: "vizet, vizet, mert mindjárt meghalok!" No hiszen, szaladt a legény esze nélkül a víz után! De szaladhatott, egy cseppedős csepp vizet sem talált, s mire nagy lelkendezve visszaszaladt a fa alá, a szépséges szép leány meghalt. Búsult a királyfi, majd fölvetette a nagy erős búbánat, de már búsulhatott, sírhatott: a szép leány föl nem ébredett. Eltemették a leányt a fa alá, s mentek tovább nagy búsan. Este megint egy nagy fa alá heveredtek, s most a középső fiú vette elő az almáját. Úgy tetszett neki, hogy a fától nem messze egy tó- Adjon isten - fogadja az öregasz- szony -, hát ti mi jóban jártok, fiaim? Mondják a fiúk, hogy miben járnak.- Hm, hm - hümgetett az öregasz- szony -, csak vacsoráljatok s feküdjetek le, reggelig majd gondolok valamit. Nagy hirtelen tüzet rakott, s olyan vacsorát csinált a fiúknak, hogy nem győzték törölgetni a szájukat. Aztán lefeküdtek, s aludtak, mint a bunda. Reggel, amikor indulóban voltak, s megköszönték szépen a vacsorát s szállást, mondja az öregasszony:- No, édes fiaim, nesztek, adok három piros almát, még hasznát vehetitek. De jól megjegyezzétek, hogy csak olyan helyen vágjátok fel, ahol víz van, máskülönben erősen megbánjátok. Megköszönték a fiúk a vénasszony szívességét, szépen elbúcsúztak, s mentek tovább isten hírével. Hét nap s hét éjjel folyton-folyvást mentek, de egyik sem nyúlt az almájához, pedig hej, de jó lett volna! Hanem mikor a hetedik éjjel letelepedtek egy fa alá, a legidősebb elővette az almáját, nézte, nézegette, forgatta a tenyerében, s addig nézte, forgatta, hogy erősen megkívánta. Gondolta magában ő bizony kettévágja, akármi következzék utána. Elővette fehérvári bicskáját, s nyissz! kettéhasította az almát. Szerkesztette: Kertész Gabriella Kányádi Sándor Szeptember Fagyó mosolyú délután; sárguló alma fönn a fán. Borzongó lombok reszketeg, útra készülő levelek. Hóharmat színű kikerics; hűvösödnek a vizek is. Ezüst szakállú holdvilág; szigorodnak az éjszakák. Gyapjasodik a kicsi őz; észre se vettük, itt az ősz. Kétszer sem mondotta ezt a királyfi, pörge kalapjának a karimáját telemerítette, és megitatta a leányt. Most még szebb volt, ezerszerte szebb!- Hallod-e te szép leány - mondotta a királyfi -, én most bemegyek a városba, s hozok onnét drága aranyos ruhát tené- ked, várj reám addig.- Jól van - mondotta a leány -, de ültess fel elébb a fára, nehogy valaki meglásson, míg odajársz. A királyfi szép gyöngén megfogta a leányt, fölültette a fára, sűrű leveles ágak közé: no, itt ugyan senki meg nem látja! Aztán bement a városba. Egyszerre csak egy cigányasszony jő a kúthoz, fölébe hajlik, hogy igyék belőle, s hát mit lát a kútban! Egy gyönyörűséges szép leány arcot.- Ne, te, ne!- mondja a cigányasz- szony. - De megszépültem! Az ám, nem sokáig tartott az öröme, mert ahogy fölkelt a kút mellől, megpillantotta a íeányt a fán.- Mit csinálsz azon a fán, te leány? - kérdezte a cigányasszony. A szép leány elmondott mindent, úgy ahogy történt.- Jaj de szép vagy- hízelkedett a cigányasszony -, gyere le a fáról, hadd lássam közelről a gyönyörűséges arcodat. A szép leány azt mondta, hogy nem mehet le, mert megharagudnék rá a királyfi; ha közelről akarja látni, másszék fel a fára.- Megyek, megyek, te gyöngyvirág - mondta a cigányasszony, s mint a macska, olyan hirtelen fölmászott a fára. Ott ölelgette, csókolgatta a leányt, s egyszerre -puff! beletaszította a kútba. Jön vissza a királyfi a drága aranyos ruhával, de csak hogy sóbálvánnyá nem változik, amikor meglátja a cigányasz- szonyt.- Csudálkozol, ugye - mondta a királyfinak -, hogy úgy megfeketedtem! Ne búsulj emiatt, megszépülök ismét, csak vígy haza. Elszontyolodott a királyfi, de mit csináljon? Hátha csakugyan ismét megszépül? Levette a fáról a cigányasz- szonyt, felöltöztette az aranyos ruhába. Aközben látja a cigány asszony, hogy a kútban egy aranyhal úszkál. Mindjárt gondolta, hogy ez nem lehet más, mint a szép leány, kapkodott is utána, hogy kifogja, de az aranyhal mindig kisiklott a keze közül. Na, hazamentek, összeesküdtek, s a királyfinak lassan mintha meg is jött volna a kedve, mert a cigányasszony sem volt olyan rettenetesen csúnya a szép drága köntösökben. De a cigányasszony csak nem tudott nyugodni amiatt az aranyhalacska miatt. Attól félt, hogy egyszer mégiscsak visszaváltozik leánnyá, s vége az ő életének, ha kitudódik a hitványsága. Betegnek tettette magát, s azt kívánta az urától, hogy fogassa ki az aranyhalacskát, mert meghal, ha annak a májából nem eszik. Folytatjuk
