Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-07-29 / 213. szám

J 16 MAGYAR SZÓ-A HÍD Elemző 2005. JÚLIUS 29. A NÉMET ÁLLAMFŐ FELOSZLATTA A BUNDESTAGOT Július 21. Horst Köhler német államfő július 21.-én feloszlatta a képviselőhá­zat, azaz a szövetségi gyűlést (Bundestag), és szeptember 18-ra idő előtti általá­nos választásokat írt ki. A Bundestag feloszlatására azután került sor, hogy Schröder kancellár július elsején elvesztette a bizalmi szavazást. Az államfő a döntést televíziós beszédben jelentette be, nem sokkal este 8 óra után, véget vet­ve a napok óta tartó feszültséggel teli várakozásnak és a találgatásoknak. Gerhard Schröder kancellár július elsején vetette fel a bizalmi kérdést Bundes­tagban, s a szavazást szándékának megfelelően, elvesztette. Ezután, a német al­kotmány előírásának megfelelően, felkérte a szövetségi elnököt a Bundestag fel­oszlatására. A német kancellár üdvözölte a szövetségi elnök döntését. A kancel­lár pártja, a szociáldemokraták észak-rajna-vesztfáliai tartományi választási ve­resége után állt elő az előrehozott választás ötletével. Kancellártanonc Várkonyi Tibor (publicista) A CDU vezetője a huszonöt tagú uniót úgy tekinti - legalábbis jelenlegi nyi­latkozatai szerint -, mint egyenértékű és egyenrangú tagok közösségét, amelyben az úgynevezett nagyoknak sem előjogaik, sem különleges vezető szerepük nem lebet Nem szokása Jacques Chirac francia elnöknek pártvezetőket fogadni az Ely- sée-palotában, most mégis kivételt tett. Igaz, nem akárkivel: azt a hölgyet látta vendégül, aki általános vélekedés sze­rint szeptember végén Németország kancellárja lesz, mégpedig az első a "gyöngébb nem" képviselőjeként és az első olyan politikusként, aki valaha NDK-s volt. Holott nem kellett volna annak len­nie. Édesatyja, Horst Kasner evangéli­kus lelkész hamburgi volt, ott született 1954-ben leánya, Angela is. A családfő úgy vélte azonban, hogy mivel ő maga eredetileg keleti származású, ott a helye az NDK-ban a hívek között, lelket kell önteni beléjük, táplálni az ellenállási szellemet a kommunista rezsimmel szemben. Idegennek érezte ugyan ezt a szívtelen totalitárius világot, hivatástu­datból mégis alkalmazkodott hozzá. Le­ánya belépett még a kommunista ifjúsá­gi szervezetbe is, érettségi után meg a lipcsei egyetemen fizikát és kémiát ta­nult. Kutató lett a kelet-berlini univer­zitáson, egykori diáktársához, Ulrich Merkelhez ment férjhez, de 1981-ben elváltak. Új társa, Joachim Sauer ve­gyész, akárcsak ő, össze is házasodtak, de Angela egybekelésük után is meg­őrizte a Merkel nevet. Talán azért, mert a fal leomlása után nyomban Nyugatra mentek, és ott a politikában így ismer­ték meg. Frau Säuert, illetve Angela Merkelt az újraegyesítéskor pártjában, a CDU- ban, Helmut Kohl vette maga mellé. A hölgy ekkor 36 éves volt, és az akkori kancellár bizonyosan azért választotta őt, mert fiatal volt, nő és Keletről szár­mazott. És Merkelt most, két hónappal a választás előtt a világ máris az új kor­mányfőnek tekinti, szinte biztosak szeptemberi győzelmében. Ezért fogad­ta szokatlanul és idő előtt Chirac fran­cia elnök is. Pedig - vagy talán pont ezért - azzal számolnak: ha Merkel győz, alaposan megváltozik Európa politika arculata. Szerkesztette: Czika Tihamér Korábban rebesgették már, hogy jólle­het Merkel kereszténydemokrata, a brit Tony Blair meg munkáspárti, a hagyo­mányos Párizs-Berlin-tengely, amely tűzön-vízen át kitartott még konzerva­tív francia elnökkel és német szocdem német kancellárral is (vagy fordítva), most London-Berlin-kettőssé alakulhat át. Ennek az elsőrendű oka az iraki há­ború. Merkel messzemenően nem ér­tett egyet azzal, hogy Chirac és Gerhard Schröder szembehelyezkedett az amerikaiakkal, az ő hitelve a hagyo­mányosan igen szoros atlanti együtt­működés, a klasszikus NATO-fölállás. A közelmúltban pedig az irritálta, hogy Kalinyingrád (eredetileg Königsberg) alapításának 750. évfordulója ürügyén a francia és a német vezetők hagyták, hogy Putyin orosz elnök elcsábítsa őket az ünnepségre, hogy ott aztán érzelmes húrokat pengethessenek egyetértésük­ről. (...) Merkel asszony föllépésében ugyan­csak új Közép-Európa szerepének az új­raértékelése. A CDÜ vezetője ugyanis a huszonöt tagú uniót úgy tekinti - leg­alábbis jelenlegi nyilatkozatai szerint -, mint egyenértékű és egyenrangú tagok közösségét, amelyben az úgynevezett nagyoknak sem előjogaik, sem különle­ges vezető szerepük nem lehet. Részle­tes kifejtés híján egyelőre csak fantázi- álhatunk arról, hogy Angela Merkel olyan Közép-Európát képzel el, amely­ben Németország - tagadhatatlanul a kontinens egyik legdemokratikusabb ja - mintegy gyűjtőszerepet szán magá­nak, s itteni partnereit korántsem peri­ferikus államoknak tekinti. (Bár azért minősít ő is, a középhatalmi Varsónak például mindenképpen kivételezettebb státust szánna.) Ha mindaz igaz, amit a Merkel-féle új német irányvonalról sok megfigyelő jósolgat, akkor érdekes Európa-kép tá­rul elénk. Az igazán nagy kérdés az, mi­ként élik ezt majd meg azok a vezető politikusok, akik változatlanul a régi sablonok rabjai. Például éppen az a Chirac francia elnök, akitől aligha a leg­idillibb hangulatban búcsúzott el Né­metország esélyes kancellárjelöltje. (Magyar Hírlap Online, 2005. július 21.) Az elnök döntött: döntsön a választó Bártfai Gergely (újságíró) Köhler tudvalevőleg nem politikus; most, amikor mégis fontos politikai döntést kel­lett hoznia - a jobbára protokolláris német államfői hivatalban ez rendkívül ritka -, bizonyította, bogy államférfi "A döntés az önök kezében van. (...) A demokrácia: választás politikai alterna­tívák között. Éljenek megfontoltan ezzel a jogukkal!" E szavakkal fejezte be rövid televíziós beszédét Horst Köhler német államfő, miután bejelentette, hogy felosz­latja a Bundestagot, és előre hozott választást ír ki szeptember 18-ra. A szövetségi elnök felelősségteljes és bölcs szavakkal indokolta meg döntését, amelyet előzőleg alaposan átgondolt: amióta a törvényhozás megvonta a bizalmat Gerhard Schröder kancellártól, Köhler alkotmányjogászok és politikusok egész sorával tanácskozott, és csupán néhány órával az alkotmányos határidő lejárta előtt hozta nyilvánosságra, mire jutott. Tiszteletet és megértést mutatott az ellen­érvek iránt is, de végül azt nevezte a legfontosabbnak, hogy Németországnak olyan kormánya legyen, amely képes visszaszorítani a munkanélküliséget és talp­ra állítani a gazdaságot. Köhler tudvalevőleg nem politikus; most, amikor mégis fontos politikai döntést kellett hoznia - a jobbára protokolláris német államfői hivatalban ez rendkívül rit­ka -, bizonyította, hogy államférfi. A szövetségi köztársaságnak nem érdeke, hogy a de facto megbukott Schröder-kormánynak még egy évig maradnia kelljen és így-úgy agyonütnie az időt jövő őszig, amikor menetrend szerint is eljönne a vá­lasztások ideje. Az idő pénz - a közgazdász Köhlemek aligha kellett bizonygatni a régi igazságot. A tiszteletre méltó életpálya csúcsán Köhler arra szólította fel a pártokat, hogy a kampányban tényszerűen tárják az emberek elé, milyen elképzeléseik vannak az ország problémáinak megoldására. (...) Am mielőtt a választók ítéletet mondanának, létezik még egy fellebbezési fó­rum: az alkotmánybíróság. Két keletnémet képviselő máris jelezte, hogy megtá­madja az előre hozott választásokat; mint mondták, nekik, akik átélték és meg­szenvedték az NDK-s idők jogtalanságait, elfogadhatatlan, hogy "taktikai okok­ból, önkényesen" oszlassák fel a szabadon választott törvényhozást. Rajtuk kívül csupán kisebb, parlamenten kívüli pártok - például az ökodemokraták és az állat­védők - bírálták az elnök döntését, arra hivatkozva, hogy két hónapnál is kevesebb idejük marad a választási felkészülésre. Tekintélyes jogtudósok között is akad, aki szerint nincsenek meg az alkotmá­nyos feltételei a Bundestag idő előtti feloszlatásának, a bizalmatlansági szavazás csupán színjáték volt, valódi bizalmi kérdésekben - például amikor a szociális megszorításokról szavazott a parlament - Gerhard Schrödernek mindig megvolt a többsége. Az okfejtés elvileg hibátlan, ám 1983-ban az akkori kormányfő, Kohl is élt ugyanezzel az eszközzel, és meggyőző az az érv is, hogy egy stabil demokrácia negyedszázadonként elbír egy-egy trükkösen kicsikart korai választást. Nehéz elképzelni, hogy az alkotmánybíróság szembefordul három másik hatal­mi tényezővel, az államfővel, a kancellárral és a Bundestaggal, és "keresztbe fek­szik" a már kiírt választások előtt. Ezzel kényes és bizonytalan helyzetet teremte­ne, márpedig nagyon bizarr helyzet lenne, ha éppen az alkotmánybíróság idézne elő alkotmányos válságot. Annáí valószínűbb, hogy Németország szeptember 18- án új törvényhozást választ. Az esélyesek a keresztény pártok (CDU-CSU); a szociáldemokraták pocsékul állnak, de lassan kúsznak felfelé a közvélemény-kutatásokban, és biztosra vehet­jük, hogy a nagy küzdő Schröder nem adja fel, és az utolsó pillanatig harcolni fog az újraválasztásáért - ezt most az esélytelenek nyugalmával teheti. Es azzal a tu­dattal, hogy a népszerűtlen, ám szükséges reformokat már megkezdte, és akárki alakítson is kormányt ősszel, azokat folytatnia kell. Das Spielraum ist gering - a játéktér szűkös. Ha a hálátlan feladat, a szociális kiadások további megkurtítása a keresztényde­mokratákra és partnereire marad, a sors különös módon szolgáltat igazságot, a gazdasági bajok zömét ugyanis éppen tőlük örökölte a "berlini köztársaság". Helmut Kohl tizenhat éves kancellársága idején kínosan került minden kényel­metlen intézkedést, valószínű utódai, Angela Merkelék most nem ússzák meg. És ezt, a jelek szerint, ők is tudják. (Magyar Hírlap Online, 2005. július 24.) Merkel: máris kancellárként kezelik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom