Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-15 / 198. szám
2005. ÁPRILIS 15. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HlD Yl A mesemondó Mezó Ildikó Akár a hamu alatt időnként felizzó parázs, évek óta él bennem kitörölhetetlenül ez a történet. Mindig elönt egy örömmel vegyes szomorúság, mikor időnként felvillan emlékeimben annak a kis, töpörödött öreg néninek a lénye, aki annak idején engem, az alig 4-5 éves apróságot szavaival teljesen elbűvölt. Annyi év elmúltával is tart a varázsa... Tél volt, hófehér, csúszós takaró az utakon, mely a lassan sötétségbe burkolózó városnak különös, tompa ragyogást kölcsönzött. Egészen mesebeli hangulatra emlékszem vissza: az otthonok ablakain kiáramló meleg fények, a talpunk alatt finoman ropogó hó, mély nyugalommal és örömmel töltött el. Egy nagyon kedves hely fele tartottunk. Szüleim kezét fogva lassan bandukoltam az elcsendesedő utcákon. A friss levegőn fehér páraként szállt tova leheletem - könnyed játék annak a kis, 4-5 éves gyereknek, aki akkor lehettem. Apum barátainak otthona volt az úti célunk. Rögtön az érkezés után, a felkínált játékokkal mit sem törődve, valósággal röpültem a kis szoba fele, mely az Örömet, a Boldogságot, a Csodákat rejtette szerényen magában. Belépésemre egy ágyban fekvő, apró kis öreg néni fordította felém a fejét. Megpillantva engem tekintete felragyogott, megtelt erővel, élettel... Mivel nem tudott; felkelni a fekhelyéről, egy kis székre telepedtem az ágya mellé, és arra kértem: meséljen. Beszélni kezdett, szavai hatására távoli tájakon, mesebeli lények között találtam hirtelen magam. Rólam szólt a mese, megállíthatatlanul és megunha- tatlanul, én voltam a főhős, vívtam a harcom a gonosz erők ellen, segítettem a rászorulókon, miközben lelkem szárnyalt és minden lehetségessé vált számára. A jóba, a szeretetbe vetett hit felülemelkedett minden akadályon, átsegített minden nehézségen... így sodorgattuk kettesben órákon keresztül p mese varázsfonalát. Az apró néni tekintetében ott volt az egész világ, a teljes nyüzsgő, lüktető élet... Minden egyéb megszűnt létezni körülöttünk - csak ő volt, meg Én, és a Mese. Sajnos mindössze két-három alkalommal élhettem át ezt a csodát. Egy Mindig bíztál, átmenet és nem más legyőzöd a támadó halált, mikor végre boldog is lehettél - elfelejtve a megaláztatástj Megszenvedett magyarsorsú anya, megmentetted, amit lehetett, állandóan küzdelmeket vívtál, míg gyermekeid útra engedted! Péterffy Gyöngyi Búcsúvétel Taylor Erzsébettől Elvitt - elvitt oly hirtelen, oly fájón ébredő tavasszal az elsuhanó szél mosolyoddal a messzi végtelenbe - szelíd tekinteted visszanézett még! Nem hittük, hogy végső búcsút intesz s nem szólsz többé halkan, kedvesen, hogyan lehet, akit úgy szerettünk, mégis - mégis elszáll a lelke?! Jó magyarként segíteni tudtad a Magyar Otthon kultúréletét, Amerikában is, kiválóan - szavalattal, s amit bírtál még!! Féltve őrizzük emlékezetét! Megrendültén, családoddal együtt, a búcsúvétel bénítóan fáj!1 a gyülekezet, a Magyar Otthon népe. megbecsülve, mind szívébe zár! jóságodat búsan megidézzük, bántó szóra, sohsem nyílt a szád! Hiába távoztál, hiába a zokszjó igaz barátként, megmaradsz nekünk! A szerető lelkek soha el nem válnak Isten Hozzád! Isten velünk! Bethlehem PA., 2005. március 20. idő után nem kerestük fel többé. Unszolásomra a felnőttek végül elárulták, hogy a néni lánya, akinél lakott, súlyosan megbetegedett. Nem sokkal rá meg is halt. Csak évekkel később szereztem tudomást a néni sorsának alakulásáról, képtelen voltam elfelejteni a vele töltött órákat, melyek úgy maradtak meg bennem, akár gyerekkorom legemlékezetesebb, legfényesebb emlékei. Lányának halála után a néni egy másik gyerekéhez került, aki teljesen magára hagyta, nem sokat törődött vele. (Gyermeki képzeletem rögtön sötét pincét láttatott, középen egy ággyal, melyben ott feküdt a legnagyobb elha- gyatottságban az én kedves Mesemondóm...) A felnőttek is rosszallva, fejcsóválva ismerték el: a rokon nem gondozta, nem ápolta a magatehetetlen öregasz- szonyt. . Ez volt az utolsó hír, amit róla hallottam. Fájdalom, düh, tehetetlenség érzése kavargott és kavarog még ma is bennem, valahányszor félrelökött, elhagyatott, szenvedő idős emberről hallok, hisz akaratlanul is mindenikükben az én kedves Mesemondómat látom, akinek annyi mindent köszönhetek. Hiszem, hogy megszabadulva immár minden szenvedéstől, fájdalomtól valahol tovább szövi a meséket, melyekkel valamikor annyi örömet tudott szerezni egy pici, jóra és szépre éhes gyerekszívBán Emese Csicsergés Fáj ha rád néz éhes két szemem Fáj ha bennem élsz és én benned létezem Mint egymást tápláló két elem Fáj ha vagy s még jobban ha nem Karnevál Margit Ha menned kell Csak menj Nem szólok utánad Nem siratlak éjszakákon el Csak menj ha menned kell Vezessen egy láthatatlan kéz Fohászkodom Utadat Áldja meg az Ég. Szerkesztette: Kertész Gabriella Leona Borek A harc ismerete Más az elképzelés És más a valóság. Az eszmény eltompul, Ha kiált az igazság. Van aki vállalja, S bírja a vívódást, Szemlél türelemmel, Háborút, harcolást. Van akinek nincsen Viadalhoz kedve. Vágyik otthonára, De csatatér most helye. A gyöngédnek azonban Mást diktál az elme, Az emberöléstől, Beteg lesz a lelke. Kaprinyák Gyuláné Egy szép reggel Kora reggel magam előtt állok és ragyogó napfényt látok szívem örömittas lesz # mert ismét adott az Isten TYk egv nagvon szép reggelt. % De, miért zúg a tömeg? Kívánják, a napból leessen egy darab lusta ölükbe? Ti megbosszúlt, fakó személyek Hozzátok is fényt küld az Isten. De nem kell rossz szót emelni reájuk hiszen tudjuk, az Úr jó hozzájuk mindenkit szeret, rosszat, jót egyaránt és akik nem szeretik az ébredést még azoknak is megbocsát. Boldogok lehetnek a lelkek hogy egy új reggelre ébrednek örüljön mindenki velem, mert ismét adott az Isten egy nagvon szép, napos reggelt. f Sk
