Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-08 / 197. szám
Kultúra magyar szó—a híd 13 2005. ÁPRILIS 8. A félelem tör meg, nem a fájdalom! OA, ÁLARC NÉLKÜL Nem igazán álarc nélkül persze, hiszen a nyílt titkosszolgálat abszurdum! E kötetben is csak a már nem titkosított eseményeket írja meg a szerző. Mégis, Robert Littell „A Cég” című, „A Cl A regénye” alcímű kémirodalmi alkotása éppen lélektanilag nyílt. A beépült titkos hírszerzők meg a rájuk vadászó kémelhárítók valódi gondolkodásánál és a titkos, színlelt, eljátszott életnek a párhuzamosságát festi meg plasztikusan. Földessy Dénes Robert Littell kötete, a „A Cég” nem krimi és nem kémregény, hanem irodalom, holott az olvasó hátát lúdbő- rözteti. Nem azért ajánljuk jó irodalomként, mert már tizenhárom nyelvre lefordították, hanem mert írásművészet, hozzá történelemelemzés is, és végre teljes terjedelmében magyarul jelenik meg. A CIA fogalom. Szakmai rangját, hatalmát, mint annyi mindent, a humor fejezi ki legtalálóbban - nem utolsó sorban a csodálatos magyar humor. Mert amikor kötelező volt talpnyaló iskolai vetélkedőket szervezni „Ki tud legtöbbet a Szovjetúunióról?” címmel, csendben rávágtuk: „A CIA!”. Közben ez a könyv krimi a javából, letehetet- len, mert a krimi műfajának bázisára épül: az izgalomra. A mindennapi élet oly sokszor érdektelen, unalmas napjai után vérpezsdítő izgalomra vágyik a monoton munkában fáradt olvasó. Izgatószert kíván, nem szépirodalmat. Robert Littell azonban az izgalmat csak csomagoló ezüstpapírnak használja, amelyben ott a lélekábrázoló írói mű, a hangulat- és jellemfestő alkotás, korhű történelemrajzzal együtt. Érdemes e kötet elolvasása után végigdőlni a karosszékben és megrendezni az egyszemélyes irodalmi magánelemzést: mi a különbség a krimi és az irodalom között? Az egyik csupán szórakoztat, a másik meg szép olvasmány is? Igen! De még mi a különbség? Egyik bűnügy és titozatos, a másikban viszont az emberi lélek belső magánfolyamatai is lezajlanak? Valóban! Van azonban egy önmagunkban egyszerűen fellelhető alapkülönbség: a krimi és a kémregény múló élvezet, a valódi irodalom viszont emlék, érzelmi-gondolati adomány az írótól. Olyan, amely megmarad! Sőt, folytatható ez a műfaji szeletelés, mert van különbség krimi és kémregény között is. A krimi bűnügy, melyben valaki önérdekből, személyes bosszúból, izgalmas körülmények között el akar érni egy bűnös célt. Vele szemben a nyomozó kiváló sakkjáté- kos, matematikai logikával. A kémregényben viszont lényegtelen az önérdek, az igazi cselekménymozgató rugó nem személyes, hanem szolgálati jellegű. Parancs, egy titkos, kettős életben, amelyből nehéz kiszállni. Ez a viszonylag erős személytelenség aztán a kémregényt nem csak izgalmassá, hanem a kriminél jóval félelmetesebbé is teszi: az olvasót bizonytalanság és tehetetlenség, afféle tartós sötétben járkálási félelem fogja el, mely akkor sem múlik, ha már „elfogják a gyilkost”, mert a titkos szervezetek tovább élnek. Miről szól Robert Littell könyve? Az Egyesült Államok szinte még közelmúlt történelmének belső vetületé- ről: a hidegháborúról, a Disznó-öböl- beli sikertelen partraszállásról, az 56- os magyar forradalom és szabadság- harc nemzetközi jelentőségének bizalmas titkairól és arról a belső munkáról, amelyből kiderül: az Egyesült Államok egy-másfél évvel későbbi, de alaposan előkészített magyar forradalmat akart, amelybe a NÁTO-val már beszállt volna. Aztán Afganisztánról, a gorba- csovi puccsról - írói tollal. Miről nem szól? Természetesen a CIA még nem befejezett, feltehetően máig érő tevékenységéről. Amit az újságírói kíváncsiság és a lappéldány- szám-növelési cél félbizonyítékokkal már megszellőztetett. Nekünk magyaroknak is például érdekes lenne az az amerikai sajtóban már rég megjelent hír, hogy 1988-89-ben a CIA-nek még a nyugdíjasait is be kellett hívni szolgálatra, hogy segítsenek, mert annyi kommunista állambeli titkosszolgálati ember jelentkezett, hogy átáll, ameny- nyit a tényleges tisztek nem győztek kihallgatni, ellenőrizni. E kihallgatások helyszíne egyébként a legtöbbször Bécs volt, mint a Newsweek már négy éve megírta. Avagy arról a médiavádról sem szól, amely - az egyébként igen fejlett - elektronikus hírszerzés egyoldalú alkalmazását hányja a Cég szemére a World Trade Center tragédiája okán. Mivel a CIA állítólag „megfeledkezett” a szakemberek szubjektív, megérzéses, de igen hasznos „szimatgondolkozásáról”. Ezek feltárásához sajnos még nem jött el az idő. Benne van viszont a kegyetlen kihallgatások egy pszichológiai alapmondata, amelyre a magyar forradalomba küldött Elliott Winston Ebbit amerikai ügynök emlékezik, akit az ÁVO elfogott és kegyetlenül megkínzott. Miközben ugyanis lelki megtörés végett üvegfalon át nézetik vele, hogy a tolmácsnőjének harapófogóval letépik a mellbimbóját, eszébe jut, hogy újoncként így oktatták: „Nem a fájdalom, hanem a félelem töri meg az embert.” (A könyvet a Hamu és Gyémánt Magazinkiadó jelentette meg.) Chicagói szimfonikusok Egyre terjed a zenei világban Budapest új büszkeségének, a Duna- parti Művészetek Palotájának jó híre, elsősorban remek akusztikája okán. Eljött Budapestre a magyar fővárosban korábban még sosem játszó Chicagói Szimfonikus Zenekar is, és a nagyhírű Pierre Boulez vezényletével adott hangversenyt, amely előtt gyorsnyilatkozatot adott az újságíróknak.- Éppen az önök fővárosában van a születésnapom, a nyolcvanadik, -mondta - Ez ugyan magánügy, csak azt akartam érzékeltetni vele, hogy volt időm a világ szinte valamennyi érdemes koncerthelyszínét hallani. Mert mi karmesterek elsősorban nem látjuk, hanem halljuk a helyszínt. Itt remek az akusztika, talán Észak-Angliában van egy hasonló. Ha már itt vagyok, eí kell mondanom, hogy sok nagyszerű magyar karmester barátom van és volt, mert sajnos, néhányan már meghaltak. A legnagyobb név közülük Solti Görgy. Egyáltalán, a magyar klasszikus zene, mind a magyar szerzők művei, mind a világzene irodalmának megszólaltatása színvonalban és mennyiségben is az elsők között van.- Mit lehetne tenni, hogy az ifjúság klasszikus zenei műveltsége, amelyet a modern gépi könnyűzene nagy mértékben visszaszorított, ismét élénküljön?- Nehéz a helyzet, mert éppen a gépi zene tette kommerszebbé a zenei műveltséget. Amint valami könnyűzenei újdonságot szerez egv akármilyen rockmuzsikus, a kereskedelem lecsap rá, kiadatja, reklámot csinál neki, és az ifjúság megv a értéktelen divat után, veszi, hallgatja. Én Sztravinszkijt ajánlanám a klasszikus zenébe történő bevezetésre: egyszerű zenei szerkezetű és szép. (ED) Csárdáskirálynő, Víg özvegy, Denevér A budapesti Fővárosi Operettszínház a nagy érdeklődés miatt nemcsak New York-ban, hanem további Egyesült Államok-beli városokban, sőt a kanadai Torontóban is hangversenyt ad a közeljövőben. A magyarországi művészek bemutatják műsorukat Hagerstownban, New Bruns- wickban, Pittsburgh-ben, Kitchener- ben, Wisconsin Dells-ben és Chicagóban is. A május 12. és 22. között zajló koncertsorozat műsorát időközben ki is bővítették. Kálmán Imre Csárdáskirálynője mellett részleteket adnak elő Lehár Ferenc Víg özvegy és Johann Strauss Denevér című művéből - tehát a Csárdáskirálynő mellett két operai igényű, operaházakban is gyakran játszott alkotásból.
