Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)

2005-06-24 / 208. szám

2005. JÚNIUS 24. MOZAIK____________________MAGYAR SZÓ - A HÍD 19 Ismered Németországot? Jack Hahn Potpourri Mottó: "Ha elvonnák a német polgártól a sört, ki­törne a forradalom. Ha elvennék tök a burgonyát, egy másik forradalom kezdődne." Szeretem a gazdag német nyelvet. Gyakran gyakorolom és használom. Né­met nyelvtudásom fokmérője: Hiba nél­kül el tudom énekelni a "Hänschen klein ging áléin", a "Kommt ein Vogel geflo­gen" kezdetű gyerekdalokat. Ismerek pár Goethe, Heine költeményt. Olvastam eredetiben két Thomas Mann regényt. Tudom, hogy "Mir ist der kragen geplazt" - német jelmondás fordítása: - Megrepedt a gallérom, ami azt jelenti, hogy: - Elvesztettem a türelmemet. Festészettel következőképpen állok: - Szeretem nézni őket, de csak azokat, amellyeket megértek, tetszik az ízlésem­nek, mert felőlem a leghivatottabb kriti­kus mondhatja, hogy Picasso utolérhe­tetlen, zseniális festőművész volt, szeme­met, ízlésemet nem nyugtatja meg, üze­netét nem értem. Ezen kijelentésemért senki sem mond­hatja, hogy rossz ember vagyok. Ami a német zenét illeti, jól emlék­szem, hogy zene szeretetem a "Boci, boci tarka, se füle, se farka" dallal kezdődött. Két esztendő múlva automatikusan dú­doltam a népszerű slágereket, mint pél­dául: "Lesz maga juszt is az enyém", amit finomkodó hallásom segítségével leöklö­zött a "Fa leszek, ha fának vagy virága", majd a Lehár Ferenc, Kálmán Imre ke- ringők. Rövid pár hónap múlva kezdtem megismerni, szeretni, élvezni a Rossini nyitányokat, ami Mozart Török induló­jához vezetett. Életem legszebb és legértékesebb ajándékát kisfiúcska koromban kaptam: - tagja lettem az Opera gyerekkórusának. Mint színes golyók gurultak felém a Car­men, Tosca, Turandot, Bohémélet opera melódiák s mint egy újabb ajándékkép­pen: - megismertem az új korszak zené­jét: (az első 14 előadáson énekeltem) Ko­dály Zoltán Háry János remekművét. Ideáljaim lettek Palló Imre, Svéd Sán­dor, Székely Mihály, Német Mária. Ezután győztesként érkezett Liszt Fe­renc, Chopin, majd feltartózhatatlanul Beethoven zeneművei. Mint 15 éves kultúr-sznob kezdtem kritizálni a zeneszerzőket, kezdve a csiri- csári Zerkovitztól Sebastian Bachig, s be­írtam a noteszomba: - Elismert kompo­nisták zenéjét hallom, Beethoven lelke- met üdvösítő zenéjét érzem! Jól ismerve a német pszichét, őszinte tárgyilagossággal megállapítottam a kö­vetkező adatokat: - Az olasz ember szeret énekelni, enni mindent, ami rokonság­ban van a makarónival. Az angol atyafi­nak fontos délutáni tea, a vacsora előtti whisky-szódával. Amerika jellenzője, hogy minden van, minden létezik, minden lehetséges. Van szép számmal milliomos "business" em­ber, több ezer hontalan, diplomával ren­Szerkesztette: Kertész Gabriella delkező mérnök évi 50.000 dolláros fize­téssel, kevés iskolát végzett baseball játé­kos 18 millió dolláros évi fizetéssel (öt hónapos szabadsággal). Északon téli hó­napokban síelni lehet, ugyanakkor a déli Floridában lubickolni a tengerben. Németországban mindenek fölött, - legyen az szerelem, sport, politikai dicső­ség - jön a német polgár életének legfon­tosabb tényezője a FEGYELEM, amit tisztel és minden körülmény között be­tart. Ezt a fontos tényt a német polgár egy éves korában kezdi tanulni (egyene­sen ülni, nem pancsolni az ételben), majd mindent megköszönni. Hároméves korá­ban katonás haptákban állva, teljes hang­erővel énekelni: "- Deuschland, Deuschland über alles" (Németország, Németország mindenek fölött.) Ez a mindenek fölött lévő hazafias he­vület pár esztendő múlva megbosszulta magát, amikor Hitler kedvence az anti­szemita Richard Wagner zeneszerző az egekig harsogó, fanfáros hanglemez kísé­retével megparancsolta a Führert imádó ifjúságnak: "Hazádért, a Führerért min­den áldozatot meg kell hoznod." Az ifjú­ság szót fogadott, ezrek beárulták náci ellenes szüleiket. Ami ezután történt. Németországban több millió tisztességes, becsületes német polgár - miután a náci uralom által elkövetett szégyen foltot lehetetlen volt a történelem- könyvtől kitörölni • szerette volna egész lapot kitépni. És mostan félre réve, de nem felejtve a tragikus gyalázatos történelmi "anyagot" a német psziché könnyebb, de részükre fontos kötelességét, tradícióját, furcsasá­gát tapasztalt példákkal fogom megvilá­gítani. A vasútállomás hirdető-tábláján olva­som, hogy a Kölnbe induló vonat 3:05 perckor fog érkezni. Az állomás nagymé­retű óráján az idő 3:02 percet mutat. A sí­nek felé hajolva nézek a messzeségbe. Nem látok vonatot csak az ezüstösen csil­logó sínvasat. Az óra nagymutatója a 2-es sávról a 3-as sávra ugrik. Éles vonat-síp jelzéssel láthatóvá válik a vaslokomotív, peronhoz érkezve füstöt, gőzt pihegve megáll. Meg van mentve a pontosságra beállított német haza. A peront uraló ellenőr rövid pillantást vet az állomás órájára, majd a karóráját tanulmányozza. Stimmel. Mindkét óra 3:05 percet jelez. Egy másik udvarias, segítséget nyújtó, a pontosságot tisztelő peron-ellenőr tör­ténete: - A kis házikó előtt álló 45-50 év körüli ellenőrt kérdezem: - Alten Essenbe akarok utazni. Hány állomásra van innen?- Hm - hümmögi a jó emberem, - egy pillanat kérem - mondja az udvarias em­berem, bemegy a házikóba. Az üvegabla­kon keresztül látom, hogy lapozgatni kezd egy nagy könyvben, majd becsukja. Megelégedett arckifejezéssel kijön az "irodájából" és azt mondja: "- Uram! In­nen a második állomásnál kell Önnek le­szállnia." Erre a hihetetlen, de megtörtént telje­sítménynormára amerikai barátom azt mondaná:"- Thanks! Good job." Tipikus magyar középkorú polgár azt gondolná: ezt a hülye eseményt ha hazamegyek, ok­vetlen el kell mondanom haverjaimnak a kávéházban. A fűszeres Kohn bácsi azt mondaná: Mázéi tov! (Jó szerencsét!) Miután a németekről írok s Kohn bá­csit említem, el kell mondanom a soha­sem megtörtént a végletekig sanyargatott zsidók - csak egymás társaságában meg- gyalázottságuk enyhítésére ismételték az alábbi kitalált történetet.- A vonatban utazik egy porosz náci civilruhában. Szemben vele ül egy öreg zsidó bácsi. A porosz pasas kiolvasva az újságot, szórakoztatni akarja a kupében lévő német utasokat, ujjával mutatva a csomagtartó fölött lévő SSB felírásra - kérdezi az öreg bácsit: - Héj! Maga tudja, hogy mit jelent ez a rövidítés?- Nem tudom - feleli az öreg.- Sie sind blöd. (Maga ostoba.) A német utasok nevetnek a sértő ma­gyarázaton, talán volt utas, aki ízléstelen­nek találta az olcsó viccelődést, de oko­sabbnak találta szintén nevetni.- Igazam van? - kérdezi áriaságára büszke pasas.- Uram! Bocsánatot kérek. Nem egészen...- Miért nem?- Azért, mert mi zsi­dók nem jobbról bal­ra olvassuk a szöve­get, hanem balról jobbra, azaz BSS - Blöd sind sie. (Osto­ba maga.) A sors nem ismer szánalmat, elégtételt, főleg pártállást. Akik át­vészelték a náci poklot az örömrivalgás felejthetetlen ér­zésével nézték az 1945-46-os eszten­dőkben a TV-ben a Nuremberg War Crimes Trials közvetítést, ahol Göring, Hess, Ribbentrop, Keitelk és még 17 le- vitézlett náci bitang ült a vádlottak pad­ján. Pillanat felvételek a karakterisztikus német pontosságról, jellemről. No.l: Próbálom megtalálni a berlini könyvtárat. Megkérdezem az ellenkező irányból jövő úriembert. "- Hol van a könyvtár?" - azonnal jön az udvarias vá­lasz. "- Innen számítva a harmadik utcá­ban van" - mondja a német civilizáltságot demonstráló úriember. "-Jöjjön, megmu­tatom!" - mondja az udvariasságot de­monstráló német polgár. Tiltakozásom ellenére jön velem visszafelé. A harmadik utcánál elbúcsúzunk egymástól. Három perc gyaloglás után jól olvasható tábla irányjelzéssel tudatja: Könyvtár. Becsü­letszavamat adom, nem lódítok. Újabb tábla felírás segíti a könyvtárt nehezen találó egyént: Bibliotek! Noch 10 schritte. (Könyvtár! Még 10 lépés.) No.2: A második világháború előtti években a gazdag német polgár alkalma­zott sofőrt, szakácsnőt, cselédlányt. Eze­ket az alkalmazottakat egy irodán keresz­tül, hiteles ajánlólevelek felmutatásával alkalmazták. A családfő aláírta a bizonyos feltétele­ket kívánó szerződést, ami biztosította a "rend" respektusát. A munkát vállalónak is voltak feltételei. Edithéké - "Die Perle" (A gyöngyszem) ez a német cselédlányok tolvajnyelvi beceneve -, szerződésébe íratta, hogy minden nap krumplit kell kapnia. No. 3: A megadott 3 órai időpont lehe­tett 2:59 perc, de sohasem 3:01 perc. Ezek a német pontosságot megrajzoló esetek abban az időben történtek, amikor a kiolvasott újságnak is értéke volt. Ha a vendég a bárban, étteremben a megren­delt vodka-szódához jégkockát kért a pin­cértől a jégkockát külön meg kellett fizet­ni. Végre megérkeztem Alfréd Alten Esseni egyszerű, de barátságos otthoná­ba. Barátságunk Budapesten kezdődött, New Yorkban folytatódott. Alfréd ügyes, talpraesett fickó volt, aki támadóit verhetetlen humorával intézte el. Egy más alkalommal írni fogok érdekes dol­gairól. A bőséges német "lunch", ami nem szalámis szendvicsből állt, hanem leves­sel kezdődött, hússal, főzelékkel (főleg burgonyával) folytatódott, mindez leönt­ve ízletes Tokay borral, gyümölcs és 10 perc múlva frissen pörkölt kávé, apfel- strudel-lel (almásrétes) fejeződött be. Lélegzetet fojtogató, forró júliusi va­sárnap volt. Alfréd lakásában még forróbb volt a levegő, mert abban az időben nem volt a kórházakban, éttermekben, üzletekben léghűtéses készülék, miért lett volna Alfréd alacsonybérű lakásában. Miután Alfrédnak nem volt felesége, gyereke, kutyája, odament s akkor, amikor éppen kedve támadt.- Kedves barátom, lakásomban cudar hőség van, menjünk moziba, ahol nagy­méretű ventillátorok segítségével kelle­mes a levegő. A közeli moziban forgatnak egy filmet Mussolini fia a főszereplője, mint cowboy. Az első előadás 3 órakor kezdődik. - mondta. A délután 3 órai előadást tisztelő film­vetítő matematikai pontossággal 3 órakor elindítja a vetítő gépet. Mi bűnösök 3:01 perckor érkeztünk a nézőtér bejáratához. A vetítés már elkezdődött. A jegyszedő kis zseblámpájával az elsötétített nézőtér 13. sorához vezet minket az első és máso­dik ülőhelyre mutatva, majd visszavonul halálosan unalmas helyére. A helység örömünkre hűvös volt, a film élvezhető­én érdekes. Feltűnt nekem, hogy Alfréd nyugtalanul mozgolódik. Suttogva kér­deztem: - Alférd, mi a baj? - Alfréd visz- szasuttogta: - Komám! Mi a 13. sorban ülünk. Babonás vagyok. A mögöttünk lé­vő két hely üres. Gyere, üljünk át. Átül­tünk. Pár percig minden rendben volt. A fiatal Mussolini, fehér lovon érkezett a színre, úgyszintén a rendre szigorúan fi­gyelő jegyszedő is megjelent a 14. sor előtt, lehajolva Alfréd fiilébe suttogta: - Uraim! Az Önök jegye a 13. sorba szól. Önök a 14. sorban ülnek. Megszégyenül­ve visszaültünk a 13. sorba. Szerencsénk­re senki sem láthatta Alfréd halvány-pi­ros arcpirulását, ami tizenöt perc múlva harag, a felháborodás miatt vérvörös szí­nűre változott, a film befejezése után fel­kattant a villanyvilágítás és láttuk, hogy a 250 nézőt befogadó helyiségben csak 30- 40 néző volt jelen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom