Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-06-17 / 207. szám
2005. JÚNIUS 17. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 19 Melánka (2.) Nagy Johanna (Folytatás előző számunkból)- Ne törődj azzal majd, hogy mit beszélnek a rossznyelvek édesapádról. Nem volt könnyű dolga, maga sem hitte, hogy egyszer ilyen árat kell fizetnie állásáért. Az italbolt vezetése többször nem várt nehézségeket gördített útjába. Erről sokáig nem beszélt senkinek, csak magát gyötörte, emésztette. Számtalan álmatlan éjszakája volt ezek miatt. Amikor mind tovább súlyosodtak a problémák, nem bírta egymagában elviselni a gyötrelmet, akkor előbb nekem szólt, majd később már ládaszámra hordták el a drága italokat, de soha nem fizettek érte.- Felháborító! Gyalázatos, szemét alakok! - kiáltotta elszörnyülködve és magából kikelve Melánka. - Ezért még nem kellett volna meghalnia apunak. Eladtuk volna a zongorát, az árából pótoltuk volna a hiányt. - érvelt a 18 éves lány.- Igazad van! Igazad van! Nem ilyen egyszerű a dolog. Emlékszel? Nem is olyan rég, elmentél az italboltba, hogy segíts édesapádnak letörölni a port az üvegekről meg a polcokról. Akkor is ott nagymamád is tudomást szerzett róluk.- Drága nagyapa, ne kínozzon tovább, mondja már meg, hogy mi történt! - rimánkodott türelmét vesztve Melánka és próbált erőt venni magán, hogy végig hallgathassa nagyapját.- Nagy hiánya volt az üzletnek - próbálta folytatni a nagyapa, de unokája máris közbevágott: - Hogy lehet az? Apu mindig nagyon elővigyázatos és pontos volt. Ellenőrzött mindent.- Ez így igaz, drága unokám. Nem ott volt a baj. Eleinte ritkán, aztán mind gyakrabban jelentek meg nála sötétedés után bizonyos kétes alakok. Hol nekik, hol feletteseiknek volt mulatnivaló kedvük. Egyikük kint maradt a terepjáróban, a ragyásképű bement az üzletbe. Előbb csak 1-2 üveg italra volt igényük, járt az egyik alvilági pribék, téged is látott. Édesapád valahányszor megpillantotta, fejébe tódult a vér, halántékán kidagadtak az erek és hevesen lüktetni kezdtek, gyomra összeszorult, de ő megpróbált nyugodtnak látszani. A vi- gyori képű fejével biccentett a raktár felé. Bementek. Ott felőled érdeklődött.- Mit akart ez a semmirekellő sátán- fajzat? - kérdezte Melánka, miközben szemét körbe jártatta a jelenlévőkön.- Édesapád büszkén adta tudtára, hogy a leánya az, aki segít neki a rend és tisztaság fenntartásában. Az autó újabb "szállítmánnyal" távozott. Alig telt el egy hónap, a sötét lelkű besúgó újra ott volt. Üzenetet hozott édesapádnak, hogy a legközelebbi italszállítmányt saját maga vigye el a megadott helyre, a megadott időben, de... - ekkor nagy lélegzetet vett a nagyapa -, úgy szólt a parancs a felettesektől, hogy vigyen magával téged is.- Gyalázatosak! Aljas gazemberek! - kiálltotta Melánka felháborodásában és sírva bújt anyjához. Ekkor nagyanyja vette át a szót: - Ezt a megaláztatást, megcsúfolást a fiam meggyötört, megkínzott teste, lelke már nem tudta tovább elviselni, ezért választotta inkább a halált. így véget vetett mindennek, tovább nem zsarolják. Hidd el, ő nagyon szeretett titeket!- Gyilkosok! Gyilkosok! - kelt ki magából az idegileg kimerült lány. Újabb adag orvosságot adtak be neki, hogy nyugodjon meg és pihenjen. Hónapok múlva, ha kint járt az utcán, néha észrevette, hogy itt-ott két fej összehajolva suttog. Bántotta nagyon amit látott. Szerette volna nekik odakiáltani: - Ne gyalázzátok édesapámat! ő ártatlan! - de nem szólt, nem szólhatott. Az is nyomta a szívét, hogy nem folytathatja a zenei tanulmányait, mégis azért facsarodott össze leginkább a szíve, mert nem kiálthatta oda a rosszmájú pletykanépnek az igazságot, nem kelhetett apja védelmére. Ennek ellenére fejét magasra emelve haladt tovább, de lelke sírt. A parkban szeretett leginkább sétálni, ott nem nyüzsögtek annyian, mint az utcán. A szökőkút mellett leült egy padra. Nem messze tőle egy gerlepár sétálgatott, azokat figyelte. Egyszercsak a csobogó víz felől hangok szálltak felé. Felkapta bánattól súlyos fejét. A hangokat egyre tisztábban hallotta, míg felismerte Liszt Les Preludes-jének akkordjait. Egy hét múlva tanulók után nézett. A napi munka ritmusa meg az értelemtől csillogó gyermekszemek kezdték visszaadni erejét és régi önbizalmát. Tudatának nagyobbik hányadát fokozatosan újra a zene töltötte ki. Különleges gyógyír a zene. Tibor Fábián Apák napján Ma Apák napja van, Drága édesapám. És ez a nap mindig, Nagy hatással van reám. Köszönöm, hogy szüntelen, És önzetlen szerettél. Köszönöm a sok jót, Amit értem tettél. Te kitartóan dolgoztál, Sok napot és éjjelt. Családunkba így lett, Kissé jobb az élet. * Te általad szép volt, Nékünk a Karácsony. Krisztust kérem, hogy téged, Ezerszer megáldjon. 2001. november 22. Szerkesztette: Kertész Gabriella Novakivszky Olga Apák napjára A Ti napotokon, apák, nagyapák nagy az én kívánságom: . Álmaitok, célotok beteljesedését az Úrtól kívánom. Mert, ha Néki zörgetünk, kopogtatunk meghallgatja: S nagy' kegyelmével áldását ránk árasztja. Adjon jó Atyánk sok ambíciót életcélotok teljesítéséhez: Áldozatos mindennapi munkátok sikeres eléréséhez! Példás éltetek tükrözze gyermekeitek jó viselkedését, Hogy' bennük leljétek nagy örömötöket, felüdülésteket. Mi anyák is Néktek köszönjük boldogságunk: Tőletek nyerjük vigaszunk, nagyrabecsülésünk. Galamb szívetek szeretete: az anyák éltető ereje, f Hosszú, békés életet táplál lelkünk mélyébe. Sok szeretetekért jó Atyánk áldása szálljon Reátok! Szép családotok körében legyetek nagyon boldogok! Isten jutalmazzon hosszú örömteljes élettel: S szívetek táplálja tiszta, szent lélekkel. Ahogy a felkelő nap gyógyító sugarait Reátok ontja: Olyan meghitt, egyensúlyozott legyen éltetek minden pillanatja. Töltse be szíveteket Istenünk végtelen nagy szeretete: xMelyből szövődjék lényetek egészsége, kifogyhatatlan ereje. Philadelphia, 2004. május 31. A MONTÁZS ZSIGMOND ÁRANKA KÉPZŐMŰVÉSZ MUNKÁJA.
