Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)

2005-05-27 / 204. szám

24 MAGYAR SZÓ-A HÍD Magazin 2005. MÁJUS 27. Ápolja baját megfelelően Ritka a baja, ráadásul állandóan zsí­rosodig és nincs tartása. A problé­mát gyakran a rossz sampon vagy a helytelen szárítás okozza. Legyen nyugodt, rendbejön haja, ha követi tanácsainkat. ZSÍROS. Legfontosabb, hogy a fejbőrt ne ingerelje semmi. Ezért hajmosás után is csak puha mű­anyagból vagy sörtéből készült ke­fét használjon. Szárítást követően pedig hagyja jól kihűlni, mielőtt ki­venné a csavarokat, így jobb lesz a tartása. így ápolja: a hajszálak azért ragadnak össze, mert a faggyúmiri­gyek túl sok zsírt termelnek. Tehát mossa enyhe, zsíros hajra való sam­ponnal. Hetente egyszer ezt kövesse öt percig zsírtalanító pakolás. HULLIK. A vékony szálú haj még gyérebbnek tűnik, ha hagyja hosz- szúra nőni. Sokkal jobb a fokozatos­ra vágott rövid vagy az állig érő fri­zura. Mosás után fésüljön a félig száraz hajra dúsító habot, majd tin­csenként szárítsa meg vastag körke­fével. Dúsabbnak hat a haj akkor is, ha nagy, tapadós hajcsavarókat használ. így ápolja: ha naponta száz­nál több hajszála kihullik, forduljon bőrgyógyászhoz. Stressz, terhesség, anyagcserezavarok vagy' fertőzések állhatnak a háttérben. Lehetséges azonban az is, hogy örökletes vagy hormonális hajhullásról van szó. SZÍNEZETT. Ha festéket vág}' szí­nező sampont használ, a hajat leg­jobb a levegőn szárítani, és utána nem fésülni. A löknik szépen meg­maradnak, ha göndörítő habot tesz rá. így ápolja: mindegy, hogy ter­mészetes vagy dauerolt a színezett haj - mindenképp különleges gon­dozást igényel, nehogy a szálak tö­redezzenek. Minden alkalommal speciális (igénybe vett hajra aján­lott) samponnal mossa, és hetente kétszer tegyen rá pakolást. Fénytelen. Szépen csillogó lesz a frizurája, ha fixáló habot dolgoz a nedves hajba, és gyenge fokozatú szárítóval finoman szárítja. Hasz­nálhat fényesítő krémet is. így ápol­ja: a gyenge hajnak feltétlenül eny­he samponra van szüksége (például mandula-, búzacsíra- vág)' jojoba- olajosra). Fontos, hogy ne érje túlsá­gosan forró levegő. SZERKESZTETTE: KERTÉSZ GABRIELLA ■ Az ember legfőbb mumusai (2) A MÚLT LÉTEZÉSE Nem az ördög, nem a kocsonyás úrlény, hanem az idő az ember legfőbb ellensége. Folyton csak múlik, elszáll, rohan, siettet, a rabjai vagyunk, és állandóan egy ördö­gi szerkezetre ügyelünk, amelynek mutatói könyörtelenül haladnak előre. Elszalasztott pillanat, lejárt batáridő, eltékozolt ifjúság, régmúlt boldog idők, felál­dozott élet, utolsó óra. Kifutunk az időből, fecséreljük az időt, raboljuk más idejét, vagy a mienkét rabolják és ezért nincs időnk semmire. Az ember kitalálta az időt és boldogtalan miatta. De nem a fizikai idő szenvedéseink igazi forrása, hanem a megélt idő jelentése. Sorozatunk második részét olvashatják. De mi akadálya volna annak, hogy a szobrot átfaragjuk? Semmi. És mi aka­dálya van annak, hogy itt és most műkö­désünket megváltoztassuk? Egyedül mi vagyunk az akadálya. Nem hiszünk ben­ne, hogy lehetséges. Átéljük magunkat valamilyennek, és azt hisszük, hogy az valami stabil, változtathatatlan dolog. Ha ugyanis azt kérdezem, mi akadálya volna, hogy másként emlékezzünk, ön egyből azt válaszolná, hogy akkor az ön­becsapás, önámítás volna. Az emlékeket átírni? Hogyisne. Az csalás. Szeretném bebizonyítani, hogy nem így van. Az emlékek egyfelől képek, benyomások, érzések, másfelől múltbeli események értelmezései. Az emlékezés szubjektív dolog. Vegyük azt az embert, akit egész gye­rekkorában csúfoltak, de később sikeres ember lett. De még mindig fáj neki a múlt. Ha erre gondol, igazságtalannak érzi a múltat, és ettől szenved. Megkérdezzük tőle, miért olyan rossz ez az emlék. Hiszen csúfolódás annyi ember életében volt, és sokan még csak nem is emlékeznek rá. Azt feleli, azért, mert akkor nem tudott hinni önmagá­ban, elhitte, hogy ő szerencsétlen. Kér­dezzük meg tőle, hogyan lett mégis sike­res? Elgondolkodik, és azt feleli: mert meg akartam mutatni nekik, hogy érek én is valamit. Aha. Tehát a gyermekkori emlékekből kimaradt valami fontos do­log: mindig, amikor csúfolták, dacos el­határozás született benne, és ez vitte őt aztán sikerre. Megkérjük őt, képzelje el, amint kisgyerek és csúfolják, de most ne szégyent, hanem dacos elhatározást és öntudatot érezzen, s mondja azt magá­ban: "gúnyolódjatok csak, majd meglát­juk, ki nevet a végén". A férfi újraéli most módosítva emlékeit, és különös változáson megy keresztül. Azt mondja, érdekes, most nem vesztesnek, hanem győztesnek érzi magát. Képes már gye­rekként is átélni azt a fölényt, amit most érez. Úgy látja magát, hogy ő nem akár­milyen gyerek volt. Büszke magára, mi­közben gúnyolják. Belátja, hogy volt benne valami rendkívüli, ami képessé tette arra, hogy javára fordítsa a gúnyt. Na most melyik az igazabb emlék? Amire fájdalom visszagondolni, vagy az, amit kiegészítettünk, és aminek büszke­ség lett a tartalma? Csaltunk? Nem. Csak rámutattunk a férfinek arra, hogy rosszul, hiányosan emlékszik. Ha gyer­mekkorában nem érezte volna azt, amit most utólag "beleépítettünk" emlékeibe, akkor most nem lehetne sikeres. Az em­lék az agyban olyan, mint egy viselke­désgenerátor. Ha megváltoztatjuk, válto­zik az általa generált viselkedés is. Vág}' vegyük annak a nőnek az esetét, aki egy este kijött a házukból és be akart szállni kocsijába. Ekkor egy felé igyekvő alakra lett figyelmes. Nem látta tisztán, mert sötét voit, ezért udvariasan az alak felé fordult, azt hitte, az kérdezni akar valamit. Az alak történetesen a környé­ken garázdálkodó késes támadó volt; rá­rohant a nőre, aki védekezett és kiáltozni kezdett. A férfi csak az arcán tudta meg­vágni, aztán a házból kirohanó segítség­re elmenekült. Az élmény súlyos trau­ma, egy életre megnyomoríthatta volna a nőt. De csak akkor, ha olyan borzalom­nak éli meg, aminek megismétlődésétől egy életen át retteg majd, és újra és újra elképzeli, mit lett volna, ha a támadó megöli. A történetnek azonban van egy másik olvasata. Ez a nő hős volt, aki nem esett pánikba, hanem küzdött és megmene­kült. Az áldozat-emléket cseréljük ki a kivételesen bátor és harcolni képes nő emlékére, és meghökkentő módon az emlék pozitív felhangokat kap. Az emlék tartalma most nem az, hogy "úristen, mi minden történhet egy nagyvárosban", hanem az, hogy "velem nem lehet akár­mit csinálni, én megvédem magamat". Folytatjuk Szeretne különleges ajándékkal kedveskedni szeretteinek? Magyar fotóművész galéria minőségű fotóiból válogathat! 1-347-733-6414 KONYHA Vaníliakrém Hozzávalók: Vi oz. Zselatin, 3 pohár tej, 4 oz. cukor, vaníliarúd, 4 tojássárgája, 6 oz. cukor, 1 quart tej­szín. Elkészítése: Vi oz. zselatint lan­gyos vízben feloldunk. 3 pohár te­jet 4 oz. cukorral és vaníliarúddal felforralunk. 4 tojássárgáját 6 oz. cukorral kikeverünk, hozzáadjuk a meleg tejet, közben habverővel megállás nélkül keverjük; A tűzre téve állandó keverés mellett forrás­pontig hevítjük. Levesszük a tűzről, és néha megkeverve lehűtjük. Mie­lőtt teljesen kihűl, hozzáadjuk a fel­oldott zselatint és 1 quart tejszín felvert habját. A hűtőszekrényben megdermesztjük. Fortély: Az állandó kevergetés - lehetőleg habverővel - nagyon fon­tos! A krémet azért hevítjük csak forrpontig, mert főzés alatt a tojás- sárgája összefut. Tipp: Puddingformában, őzge- rincformában hűtjük. Az őzgerinc- formában fagyasztott krémet úgy tálaljuk, hogy a formát egy pillanat­ra forró vízbe mártjuk, és azután bo­rítjuk ki a tálra. Meleg vízbe mártott késsel szeletelhetjük. Tetejét díszít­hetjük tejszínnel, néhány szem gyü­mölccsel. Ha a krémet talpas pohár­ban dermesztjük meg és úgy tálal­juk, nem kell hozzá zselatin. Névnapok Május 27 Hella, Azurea 28 Emil, Csanád 29 Magdolna 30 Janka, Zsanett 31 Angéla, Petronella JÚNIUS 1 Tünde 2 Kármen, Anita

Next

/
Oldalképek
Tartalom