Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)

2005-05-20 / 203. szám

2005. MÁJUS 20. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 Szénási Miklós Mesék könyve MÁJUSI MESE Május meséje a mesegép meséje. A mesegépet egy híres mesekutató találta fel és a csodálatos, távoli keleten uralko­dó Sahriár király leghíresebb felesége, az ezeregy éjszakán keresztül pontosan ezeregy mesét mesélő Seherezádé tisz­teletére seherezádornak nevezte el. A seherezádor éppen akkora volt, mint egy szentjánosbogár. Halkan mondta a meséit, oda kellett rá figyelni nagyon. Hétfőn hosszú mesét mondott, kedden kalandosat, szerdán szomorút, csütörtökön csacsogót, pénteken per­gőt, szombaton szerelmesét, vasárnap pedig varázslatosat. Minden nap csak egyet, amikor a nap lement és az árnyak egybemosódtak az éjszakával. Egyetlen példányban készí­tette el gépét a híres mesekutató és ne­kiajándékozta az első kisfiúnak, aki szembejött vele az utcán.- Tessék. Este tedd a párnád alá, s majd meglátod, milyen különös dolgok fognak történni. Arra azonban jól vi­gyázz, ha valakinek beszélsz erről a gép­ről, neked többé nem mesél, el kell ajándékoznod. A kisfiú ezen igen csodálkozott. Iga­zából el sem akarta fogadni, amit az ide­gen bácsi á kezébe nyomott, mert azt tanulta a szüleitől, ne álljon szóba olya­gatta a fantáziáját. Elvette hát, s úgy el­szaladt, hogy szinte meg sem köszönte. Este aztán, amikor már a fogát is meg­mosta, lehajtotta fejét a párnára és szív­dobogva várta, mi történik. A seherezá­dor pedig halkan mesélni kezdett. Mi­kor azt mondta, itt a vége, fuss el véle, a kisfiú abban a pillanatban elaludt és olyan jól aludt egészen reggelig, olyan mélyen, mint talán még soha. Másnap lement a játszótérre a bará­taihoz. Nem hitte el, amit az idegen mondott, ezért mindenkinek eldicseke­dett az új játékával. Nagyon, nagyon lassan telt ez a nap. Szeretett volna már otthon lenni az ágyában és hallgatni, milyen mesét mond a mesegép. Hiába ment azonban aludni a nap, s hiába fe­küdt le ő is, hallgatott a seherezádor. Ebből megértette, igazat mondott az idegen, s ha nem akarja, hogy egy élet­telen, néma valami feküdjön a párnája alatt, el kell ajándékoznia. Egy kislány­nak adta a mesegépet. Az a kislány egy másik kislánynak, aki meg egy kisfiú­nak. így járt a világban körbe a seherezádor a gyerekek között, s így jár körben ma is. Ha netalán hozzád kerül­ne, hallgass róla. Pssszt! nokkal, akiket nem ismer, sőt ne is fo­gadjon el tőlük semmit, de ez a seherezádor, ez a mesegép nagyon iz­Az ÓKORI VILÁG 7 CSODÁJA Mauszólosz síremléke Halikamasszoszban (1) A város, ahol a híres mauzóleum állt, még ma is létezik, de a neve nem Halikamasszosz, hanem Bodrum. Ez a török kisváros Kis-Ázsia délnyugati csücskében fekszik. Halikamasszoszt a Kr. e. 2000 körül hazát kereső görög hajósok alapították Epheszosz városával együtt. Mindkét város hamar jelentős szerephez jutott, hiszen mindkettő fontos kereskedelmi közpottá vált. A görögök uralma Kr.e. 546-ig tartott, amikor a perzsa II. Kürosz király elfoglalta az egész szárazföldet az Indus folyó, a Földközi-tenger, a Fekete­tenger és az Indiai-óceán között. Hatal­mas volt a király birodalma, ezért sok helyen fejedelmek - ún. szatrapák - ural­kodtak, melyek bár elismerték a király elsőbbségét, szabadon dönthettek min­denről a saját térségükben. Kis-Ázsia délnyugati része a káriai fejedelem birto­kához, a partvidéki Szatrapiához tarto­zott. Sokáig a fejedelmek egy, a hegyek között fekvő Mülasza nevű városban lak­tak, de Hekatomnosz fejedelem nem ta­lálta elég szépnek a helyet, ezért szék­helyét áthelyeztette Halikamasszoszba. Az ő parancsára óriási építkezés kezdő­dött, és az apró kikötőváros fokozatosan nagyúri székhellyé alakult át. Á szatrapa azonban nem érhette meg a nagy mű elkészültét, ugyanis a Kr. e. 377-dik esztendőben meghalt. Az új székhelyen legidősebb fia, Mauszólosz ült a trónra. Az ifjú fejedelem óriási el­szántsággal folytatta apja megkezdett munkáját. A kikötőt körbefogó hegyek lejtőin fekvő várost erős védművekkel vette körbe. A település középpontjában hatalmas kiterjedésű piacteret (agórát) építtetett ki. A tér fölött Árész hadisten temploma emelkedett. Mauszólosz úgy gondolta, hogy az agóra és a templom közötti térségben épül majd fel az a je­lentős épület, ami majd az idők végezeté­ig híressé teszi a nevét. A legtöbb perzsa király és szatrapa valósággal rajongott a görög művészetért, a hellén kultúráért. Ez alól Mauszólosz sem volt kivétel. A fejedelem úgy döntött, hogy síremlékét nem helyi mesteremberekkel építteti fel, hanem Hellász legjelentősebb építészeit bízza meg a nem mindennapi feladattal. Mauszólosz meghirdetett egy pályáza­tot, amelyre számos híres művész küldte el jelentkezését. A pályázat rendkívül nagy visszhangot váltott ki. Nem volt építész, aki ne akart volna részt venni a nagy erőpróbán. A művészek ebben az időben komoly megélhetési gondokkal küzdöttek. Lüszandrosz, spártai király ugyanis az athéniakat legyőzve Kr. e. 404-ben egész Görögország urává küz­dötte fel magát, s szigorú kormányzási stílusa nem kedvezett a festőknek, a szobrászoknak, az építészeknek és az aranyműveseknek. Nem voltak megbí­zók, a városoknak nem volt pénzük ah­hoz, hogy bármilyen műremeket is meg­vegyenek. A művészek még akkor is há­lásak lehettek, ha a megrendelés nem a művelt Hellászból, hanem egy külföldi "barbár" fejedelemtől érkezett. A nagy feltűnést keltő pályázatot Szatürosz és társa, Phütheosz görög építészek nyer­ték meg. Elképzelésük szerint egy 33X39 méteres alapterületű földdarabra épül majd az öt óriási lépcsőfokból álló alapzat, melynek tetején jut hely a ro­bosztus, 27x 33 méteres alaprajzú, csak­nem kocka alakú középső résznek. Az alapzat és a középső kocka együttes ma­gassága a 22 métert is meghaladta. A kö­zépső rész fölött emelkedett a tulajdon­képpeni síremlék. Belső kamráját 39, egyenként 11 méter magas oszlop fogta körbe. Az oszlopcsarnokot egy’ 24 lép­csőfokból álló, piramis alakú tető óvta az időjárás viszontagságaitól. A piramis csúcsát márványból faragott quadriga (négyesfogat) díszítette. A teljes sírem­lék 49 méter magas volt, nagyobb tehát, mint egy 16 emeletes, modem lakóház. A fehérmárvány épület oszlopait helyi uralkodók képmásai díszítették, a tetején pedig négylovas harci szekér állt. FOLYTATJUK SZÚNYOH SÁNDOR Virágköszöntő Árkon-bokron szaladgálok, a berekben hancúrozok, hitegetnek a virágok, aranyszirmú kis lámpások. Fénylő szemmel nézek rájuk, megkérdezem, mi az álmuk? Kelyheikkel muzsikálnak, nékünk szép napot kívánnak. SZERKESZTETTE: KERTÉSZ GABRIELLA Nagy Johanna j Kis tekergő, nagy tekergő Egyszer kicsi, (Kp* máskor meg nagy, nesztelen jár vagy kárt is hagy. ()tt leskődik az ajtóban, ha kinyitod, hopp, betoppan. Nem látod, de ott van, érzed, télen rossz, de nyáron kéred. j Nincsen szárnya, mégis repül, szája sincsen s hallod, fütyül. Kéz nélkül hord havat, avart, qJLp láb nélkül sok port felkavart. § Nagyon ritkán, 09% nem tudni hol, mint nagyapó, elbóbiskol. Ha ébren van, nincsen nyugta, el nem fárad, az a furcsa. wmuamm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom