Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-06 / 201. szám
Közélet magyarszó—ahíd 23 2005. MÁJUS 6. A győzelem közössége Dr. Bán Ervin János 5$ Május 9-én Európában elhallgattak a hatvannyolc hónapon át dörgő fegyverek. Romok, halottak, elvesztett országok. A miénk a történelmének legmélyebb süllyesztőjébe került. Mit tettünk, miért jutottunk ilyen sorsra? A vesztes oldalon harcoltunk, nem tudtunk onnan leszakadni. A német megszállással az addigi halovány reménységek is odavesztek, az ország sorsán többé nem lehetett javítani - elvégeztetett. De lehetett még rontani - ezt a nyilasok megtették. Körülbelül egy tucat ország került a vesztesek listájára - a miénk a legsúlyosabb terhekkel. Hódos Mátyás polgártársunk írta: "Talán nem volt még ország, amelyik ennyire elhagyatva, elárulva, kirabolva tönkretéve, kiszolgáltatva, gyűlölten és kigúnyolva hevert volna a győztesek lába előtt, mint hazánk 1945-ben." A feltétel nélküli megadás elvét a náci Németországon kívül tulajdonképpen csak a magyarsággal szemben érvényesítették száz százalékosan. Japán - a szövetségesek eredeti tervével ellentétben - megtarthatta a császárságot és a császárt, Románia visszakapta az átállás feltételének teljesítéseként Eszak-Erdélyt, a bolgárok megtarthatták az alkuval visszaszerzett Dél-Dobrudzsát, a finnek kívül maradhattak a szovjet tömbön. A szlovák hadifoglyokat emberségesen kezelték. Nem hurcolták őket messzire, gondozott egyenruhában jártak. Ennyire hitványak lettünk volna? Vagy ennyire összefogott a gonosz világ a magyar nép kiközösítésére? Uralkodó rendünk juttatott ide bennünket - a balsors csak másodosztályú tényező volt. Ok azt mondták: a háborús részvétel kényszer volt, letaposásunk a győztesek gonoszsága. Utóvédeik ma is így érvelnek. Tegyük fel, hogy a rossz ügyben való háborús részvéteit helyzetünk követelte. De szükségszerű volt a megszégye- nülés is? Ezt ne higgyük el. Voltak ugyanis magyarok, akiket a győztesek becsültek, akikkel tisztelettel bántak, Szekfű Gyula például, a kor legkiválóbb történésze. Tudták róla, hogy konzervatív katolikus, politikailag ugyan okos és realista, de világnézetileg mozdíthatatlan. Személyi kapcsolódásait (pl. Bethlen István) sem hajlandó megtagadni. Mégis amikor 1944 végén megpróbáltak Moszkvában magyar ellenkormányt alakítani, ő került szóba mint kultuszminiszter. Aztán ő lett hazánk első moszkvai követe, majd nagykövete. Úgy tudni, szovjet kezdeményezésre. 1948-ban történt visszavonulása után is előhívták időnként, amikor az értelem tanúságtételére volt szükség, például a Kossuth- emlékkönyv készítésekor. Szent-Györ- gyi Albertet is nagyon tisztelték a győztesek, még a moszkoviták is. Ő mesélte később egy nyilatkozatában, hogy moszkvai vendégeskedése idején fényűző ellátást kapott a rongyokban járó, éhes szovjet fővárosban. Tekintélye volt a megszállók előtt Kodály Zoltánnak is, jóllehet - érthető okok miatt - kevésbé látványosan. Említhetnénk még a politikai fősodráson kívül álló szellemi jelenségeket, mint amilyen Kisfaludy-Stróbl Zsigmond, meg néhány író volt. Akadtak olyanok is, akik csak halálukban kapták meg a tiszteletet, így Bajcsy-Zsi- linszky Endre. Az ország politikai és katonai vezetése azonban másféle utakon járt, és más utakra vitte a társadalmat No igen, torkolhatnának le, az egyén kiléphet a sorból, különösen a jelentős ember és leginkább a nemzetközi elismertségű személy. De hogyan tehette volna egy ország? A népre a "vae victis" évezredes hagyománya súlyosodon. A finn példa azonban bizonyítja, hogy az egész nép is szerezhet magának tekintélyt, amelyet még vereség esetén is elismer a nagyvilág. A finnek másért és másként harcoltak mint a németek, nem sodródtak velük a háborús gyűlöletbe. Nem szakítottak a Nyugattal, és a Nyugat az ő háborújukat jogosnak tartotta. Sztálin ezért nagyon haragudott nyelvrokonainkra, de kénytelen volt tiszteletben tartani őket. Mi "valahol utat tévesztettünk" - ez volt Szekfű Gyula 1943-as cikksorozatának a címe (Magyar Nemzet): ez az út- vesztés először Trianonhoz, aztán 1945 zuhanásához vezetett. A finneket az "elitjük" jó úton vezette, ám Horthy nem volt Mannerheim. "Egyenlőségjelet tettünk vágyaink és a valóság közé" - írta Szekfű 1947-48 fordulóján megjelent könyvében. A legveszélyesebb tévedés, amelyet a történelemben el lehet könyvelni. Dekadens társadalmi zárványok jellemzője. "El magyar, áll Buda még! A múlt csak példa legyen most!" - bátorította népét a költő, Kisfaludy Károly. A háborús politika - meg ami előkészítette - példaként szolgálhat a mának, negatív példaként: látjuk belőle, hogy mit nem szabad. És mégis, az a politikai gondolkodás, az az ideológia újra feltűnt a hazai közélet színterén 1990 táján, sőt már kissé előbb is. A nyilvános élet hangos a prófétai kiáltásoktól, amelyek hatvan év múltán a csőd "eszmét" árulják megint. A háború előtt és alatt ezeket az eszméket sikerült eladni a trianoni korszak piacán, sőt hibemálni tudták a maradékát 1945 után: a legújabb rendszerváltás óta megint piacra viszik, még csak nem is nagyon új tálalásban. 1995-ben a győzelem félszázados évfordulóján Európa együtt ünnepelte a szabadulás közös élményét. Győztesek és legyőzöttek együtt adtak hálát a megmentő történelemnek. A konzervatív német kancellár felszabadulásról beszélt. De a közös örömódába itt, nálunk, disz- szonáns hang vegyült. A jobboldal publicisztikájában hangzott fel, amely nem a fasiszta világveszély megszűnését emlegette, sokkal inkább a veszteséget, a sérelmeket, a magyar történelem megszakadását. Szó szerint igaz volt, amit a megszállás brutalitásáról hirdettek, de az igaz szavak mögött hamis értelmezés húzódott meg. Baj, vesztés, rettegés más népeknek is kijutott, még némelyik győztes országénak is. Ezt a történelem nem hallgathatja el. De a győzelmi évforduló nem a panasz megfelelő alkalma. Ha vezérszólammá vált volna, kiszakítja a magyarságot a népek együtteséből. Az "egyedül vagyunk" szindrómája némely "nemzeti elkötelezettségű" együtteseknek nagyon tetszik, régen is tetszett: az Egyedül Vagyunk Imrédy Béla magazinjának a címe volt! Mi lenne az önmagát elkülönítő nemzet sorsa az új univerzalizmusban? Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudhatjuk, zavarják-e majd ilyen hangok a hatvanadik évforduló közös emberi örömét. Belevegyül-e az európai örömóda sokszólamú harmóniájába egy disszonáns jobboldali unisono? A szaladó évtizedek egyre vastagodó függönnyel választanak el bennünket a hajdani szorongásoktól. Május kilencediké nem állítja már szembe a győzteseket és a legyőzőiteket. Egyetlen civilizációs közösség részeként ünnepük a hatvanadik évfordulót, és a józan gondolkodású ember tudja, hogy ott a helyünk, ebben a közösségben, legyen hát az ünnep a mi ünnepünk. Hajdani sérelmünk őrizgetése szégyent hozna ránk, magunkra maradnánk vele, inkább nemzeti értékeinkre hivatkozzunk, mert azok révén az emberi egyetemesség részei vagyunk. Kisfaludy Károly Mohács-ának tragikus és szemrehányó verssorai ráille- nek a hatvan évvel ezelőtti bukásra - bár ráillenének ugyanígy a mára a költemény utolsó, lelkesen biztató és jövendőt ígérő hexameterei! TORN FROM THE FLAG A lyukas zászló Mérföldkő fontosságú dokumentumfilm készül az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára A "Tom from the Flag" című, angol nyelvű film elsődleges célja, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az 1956-os magyar forradalom a világtörténelem palettáján végre méltó helyet nyerjen el. Nemzetközi szinten kell tudatosítani, hogy 1956 volt az az esemény, amely megmutatta, hogy a kommunizmus kudarcot vallott. E forradalom nélkül a világ történelmi, politikai és gazdasági helyzete ma nem az lenne ami. A fiatalabb generációk már szinte semmit sem tudnak elődeink áldozatvállalásáról és bátorságáról. A film készítői kötelességüknek érzik, hogy ezt az űrt megpróbálják hitelesen és tisztelettel kitölteni. A produkció egyéni szemszögből kívánja bemutatni az eseményeket. A magyar szabadságharcosokon kívül meg szeretnénk szólaltatni az akkoriban Magyarországon tanuló bolgár, görög, koreai diákokat is akik felvették a harcot az invázió ellen, sőt azokat az orosz katonákat akik átálltak a magyarok oldalára. Nemzetközi személyiségek nyomatékosítják majd 1956 fontosságát és hatását. Célunk, hogy a nagyközönség a "Torn from the Flag"-et 2006 őszén a világ különböző filmszínházaiban, TV állomásain és filmfesztiváljain megtekinthesse. Több neves személyiség és intézet már kifejezte segítő szándékát. Zsigmond Vilmos Oscar-díjas magyar operatőr felajánlott segítsége is hozzájárul ahhoz, hogy olyan nívót érjünk el a képi megfogalmazásban, mint amit a téma megérdemel. Támogatóink sorában ott található: az ENSZ, a Magyar Köztársaság Elnöke Mádl Ferenc, Észak-Amerikában tevékenykedő követeink, főkonzuljaink és tiszteletbeli konzuljaink többsége, Tony Curtis, Robert Redford, a 56 Hungarian World Federation, a Magyar Nemzeti Filmarchívum, az Országos Széchényi Könyvtár, a New York-i Kulturális Intézet, a Wilüam Penn Association, az American Hungarian Foundation, a William Fox Film Club, a Cleveland Hungarian Development Panel, a Hungarian Cultural Association of Hungarian Reformed Church, a Seattle-Pecs Sister City Association, a Pannonius Alapítvány, a Hungarian Literary Society és még 24 alapítvány. Ahhoz, hog)' a film létrejöhessen sürgősen elő kell teremtenünk a költségvetést. Szórólapunk célja, hogy Öntől is támogatást kérjünk. Ha minden magyar segítené a produkciót, akkor már kétségtelenül megvalósulna ez az egyébként szerény költségvetésű, közös összefogással készülő film. A dokumentumfilmszakmában leginkább respektált International Documentary Association kezességet vállalt a "Tom from the Flag"-ért és biztosítja, hogy a beérkező adományokat az amerikai adófizetők az adóalapjukból levonhassák (501(c)(3) státusz). Minden jólelkű magyarra számítunk, aki megérti ennek a mérföldkőnek szánt filmnek a fontosságát. Csekkjét kérjük, hogy az International Documentary Association-nak írja ki, és postázza: Klaudia Kovács, Producer * 1626 North Wilcox #393 * Hollywood, CA 90028 Az összeg megérkezéséről nyugtát küldünk, benne az adólevonáshoz szükséges Federal Identification Number-reJ. Ha befektetővé kíván válni, először vegye fel a kapcsolatot a producerrel. A profit egy részét magyar árva gyermekek megsegítésére fordítjuk. További tájékoztatást telefonon (323.528.8771) kaphat. Szíves érdeklődését és nagylelkű segítségét ezúton is előre köszönjük.
