Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-01 / 196. szám
MAGYAR SZÓ-A HÍD 13 2005. ÁPRILISI. Kultúra Földessy Dénes Lapunk „háztáji ügynökei” segítségével, minden más médiafórumot előzve jelentjük Olvasóinknak: május 11-től egy héten át a New York-i Lincoln Center-ben a pesti „Nagymező utcai Broadway” minden este Kálmán Imre zenéjét játssza. A most már jobbára musicalt játszó pesti teátrum operettrészlege repül ide, teljes zenekarral, köztük a ma legszebb, legkiválóbb magyar operettprimadonna, Kalocsay Zsuzsa. A dalest tehát férfiaknak különösen javait. Akik pedig már az operettcímeket is feledték, felsorolunk néhány régi Kálmán Imre világsikert, melyből a legszebb dalokat, kettősöket éneklik: Csárdáskirálynő, A bajadér, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő, Montmartrei ibolya. A hír okozta derűről azonban fordítsuk komolyra a szót. Mert igaz, hogy nem egy teljes művet adnak elő Kálmán Imrétől, hiszen ahhoz angolul kellene játszani és énekelni. A pesti operettszínészek ugyan németül beszélnek, s évente több darab előadás körútját teszik meg német nyelvterületen, utána a legtöbbet Japánban. Nem tudnak japánul, de az ottani közönségnek elég egy füzet a tartalomról, ők a zenét, az éneket élvezik. Amerika más: itt a pesti-bécsi születésű operett után megjelent műfajt, a musicalt kedvelik. A melodikus zene és a lírai énekstílus helyett az inkább ritmikus és keményebb muzsikát, meg a keményebben, ’’rányomva” énekelt dalokat. Most reméljük, hogy talán egy dalestből is kiderül, mennyi a New York-i publikumban a melódia iránti igény. Ez alkalommal azonban a két zenés színház közötti sokkal mélyebb különbségekről is érdemes beszélni. Bölcs öreg színészek mondják, hogy a színház örökké válságban van, de mindig kilábol belőle. Egészen a következő válságig. Mégis, viszonylag kevés színház megy tönkre, mert a válság a színház természete. Amerikában azonban van egy tartós válságtényező: a bevétel és a középszerű színházi igényű nézők számarányának összefüggése. Sőt, a musicalben, méghozzá egyenest a műfaj világmodell- jének tartott Broadway-n, van egy furcsa gyakorlat. Talán nem szerénytelenség, ha ebben az összehasonlításban egy magyar operett produkciót egyben európainak is tartunk, hiszen az operettnek - elsősorban Kálmán Imre és Lehár Ferenc révén két világfővárosa volt és van: Budapest és Bécs. Más kérdés, hogy mára mindkét főváros híres operettszínháza, a bécsi Theater an der Wien és a Budapesti Operettszínház részben musicalszínházzá is lett. A Broadway közönsége elsősorban az egyszerű, könnyed, látványos, esetleg érzelmes előadásra vevő. Itt ilyen a jólétben élők átlagos közönségízlése. Többnyire hiányzik belőle a néző igénye a gondolati mélység iránt, amit a vén Európa eszmeáramlatai évszázadok óta ébren tartanak. Ez persze az operettnézőre is jellemző. De a színház nézőterére Európában még a kevésbé kultúrember is nyitottan ül be, az amerikaiak többségére viszont inkább a magabiztosság jellemző az előadás előtt. A Broadway közönségére jobbára Dante fordított figyelmeztetése illenék:” Ember, ki ide belépsz, hagyj fel minden reménytelenséggel!”. Ez Amerika társadalom-lélektana, hiszen a sikeres amerikai életharc alapjelszava a self-confidence, az önbizalom. A színházi produkció s maga a színészi játék is ehhez illeszkedik. Könnyed, mert a néző ezt várja el. A könnyedséghez pedig hozzátartozik, hogy a legkisebb mozdulat, s hang is azonnal, s egyszerűen érthető legyen. Ezért kidolgozott, hosszú próbaidőszak alatt sulykolják ezt be az énekes színészbe, s mereven kötelező. A színház leglényegesebb s legjátékosabb, tehát egyik legszebb klasszikus vonása, hogy „itt és most” művészet, igazán jelen idejű. A jó előadást nem csak a néző éli úgy át, mintha „itt és most” szinte vele történne minden, hanem a színész is, a pontos szerepalakítás ellenére, esténként más-más apró színeket vihet a játékába. Hiszen a közönség is szinte minden este más-más összetételű: vagy inkább idősebbek, vagy inkább ifjabbak, vagy inkább derűsebbek, vagy inkább borúsabb emberi alkatok ülnek ott. Az is szép a színházban, hogy ezt sosem lehet előre kiszámítani, ez is a jelenidejűség örök kockázata. A jó színész pedig érzi a publikum lélegzetét is, és anélkül, hogy a szerepalakítás vonulatán változtatna, leheletnyi finom változásokat sugároz ki magából, a játékából. Az üzleti érdek azonban nem engedi meg ezt a játékosságot, egyestés színárnyalatot sem, mert az üzleti érdek nem tűri el. A színész játéka árú, a néző, mint fogyasztó viszonyul hozzá: a dolláromért világosan érthető játékot (magyarán garantált minőségű árút) várok el, különben megnézhetik a kasszát. így aztán érthető, hogy az amerikai magyarok, ha tehetik, Pestre hazajárva színházba is rendszeresen eljárnak. Megérteni a kevés, de igazán igényes olyan Broadway-szí- nészt, aki képes évekig várni, hogy vendégszerepet kapjon az off-Broadway-n, vagy az off-off-Broadway-n. Ez a két „el- len-Broadway”, mert ott a művészet él. A nézőterein olykor jó ha száz szék van, s a büfét nem egyszer falba épített automata helyettesíti, de Csehovot, Ibsent, Arthur Millert is játszhatnak. A Broadwayn viszont a hajszálpontosan besulykoit s már gépies játéktól, a rendező elképzelte, sokszor darabos, szájbarágós színészi megoldástól eltérni - tilos! Ugyanakkor a számtalan jó, sőt, kiváló amerikai prózai társulat az úgynevezett author act-re, vagyis a hiteles játékra épít. Sztanyiszlavszkijtól Lee Strassbergig a színházművészet, a színészpedagógiai sokféle remek módszerére alapoznak a kiváló színésztechnika és a belső erejű művészet végett. A Broadway társulatainak többségében ez nem kell, intézményesen legalább is nem tanítják, nincs ilyen belső műhelymunka. A Broadwayt a külföldről érkezett színházi közönség ezért hívja színházi negyed helyett szórakoztatóipari negyednek. Egy vendégjáték - talán most egy dalest is - nem mindjárt látható, de mély művészeti kérdéseket is felvet, még ha ma, a felgyorsult életritmusú világban az operett divatjamúlt is. De ne feledjük: Lehár: Víg özvegy című operettje a világ húsz legrangosabb operaháza közül legalább egyben mindig műsoron van. Mert a Víg özvegyben sem elég préselni a hangot - magas színvonalon kell énekelni. Rejtő száz éve született 1905. március 29-én született Rejtő Jenő, a Vanek ár Párizsban, A láthatatlan légió, A14 karátos autó vagy a Piszkos Fred, a kapitány szerzője. Jókai után talán ö a legolvasottabb írónk, és az egyetlen ponyvaszerzónk, akit az irodalomtörténet is értékel. Nagy sikerű könyveit eleinte G. Lavery (kezdetben azt állította, hogy ő csak fordította ezeket a könyveket), később R Howard álnéven írta. Egy szerződésben kéthetente egy százhúsz oldalas regény megírását vállalta. Mivel kiadója, a Nova vezetője kéziratra fizetett, ezért Rejtő gyakran írásainak egy-egy sorával vagy oldalával fizetett pincérnek, trafikosnak, szabónak, mindazoknak, akiknek tartozott, ők aztán készpénzre váltották a kéziratdarabot a kiadónál. Legnépszerűbb könyvei: Vanek úr Párizsban, A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány. Regényeinek bizarr fordulatai a magas irodalomban is mintát teremtettek, kiszólásai, gegjei évtizedek óta közszájon forognak. "Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot" - írta róla Hegedűs Géza. O az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel, igaz csak utólag. Saját korában alig említették, bár Karinthy és Heltai Jenő nagyra értékelte és bíztatta is őt, és az olvasók egymás kezéből kapkodták köteteit. Az Egyedül vagyunk című nyilas újság folyamatosan támadta, 1942-ben lényegében feljelentette Rejtőt, és a nagykátai katonakórház- bóí betegen vitték el egy büntetőszázadba. Az ukrajnai Jevdokovóban fagyott meg munkaszolgálatosként 1943. január 1-jén. Állítólag halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel. Csárdáskirálynő a Broadway-n JÖN KALOCSAY ZSUZSA Kipattantunk egy titkot. Még januárban jött a bizalmas bír: a Budapesti Operettszínház Broadway-vendégszereplésróí tárgyal, de még sok a bizonytalan tényező, nem megírni, csak majd ha biztos lesz, akkor szólunk. Am most új hírnök jő: a színházbankiírt májusi tervben benne van New York, a résztvevő szereplőkkel,
