Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-15 / 198. szám
2005. ÁPRILIS 15. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 23 Csukás István A kiscsacsi megérkezik Hol volt, hol nem volt, a szoba sarkában, a virágtartón volt egyszer egy kiscsacsi. Samu volt a neve, szürke a bundája, lakkozott a patája, s a füle - ahogy az egy rendes csacsihoz illik is - nagy volt. Ajándékba hozták, kicsomagolták a selyempapírból, összecsókolták, hogy: „Jaj, de kedves kiscsacsi!” - aztán letették a virágtartóra, s ottfelejtették. O pedig álldogált illedelmesen, visz- szamosolygott az emberekre, s nézte a szobát, az ablakot, a falon a fényképeket. Különösen a csillár tetszett neki, ahogy este kigyúl, aztán elalszik. „Ha madár lennék - gondolta magában -, vagy legalább csak légy, egyszóval, ha szárnyam lenne, fölrepülnék, s megnézném, hogy mi van benne.” ben állt egy pont olyan kiscsacsi, mint ő! Szürke volt a bundája, lakkozott a patája. Végre összeszedte a bátorságát, és közelebb lépett. Úgy tűnt, mintha a másik kiscsacsi is lépett volna egyet.- „Milyen különös” - gondolta a mi kiscsacsink, és így szólt:- Én vagyok Samu, a kiscsacsi. És te ki vagy? Ám a másik kiscsacsi nem válaszolt. De különben nem volt barátságtalan. A kiscsacsi álldogált még egy darabig. Szeretett volna beszélgetni, de úgy látszik, a másik kiscsacsi hallgatag természetű volt. Csak álldogált, és nézett Egy reggel aztán úgy gondolta, hogy ideje lenne körülnézni egy kicsit, és bemutatkozni. Óvatosan lemászott a virágtartóról, és elindult. A szekrény volt a legközelebb, oda- állt elébe, és így szólt:- Én vagyok Samu, a kiscsacsi. És te ki vagy?- En vagyok a szekrény! Nem volt valami kellemes a hangja, inkább olyan nyikorgó. „Nem baj” - gondolta a kiscsacsi, meghajolt és továbbment. Odaért az ágyhoz, megállt előtte, és így szólt:- Én vagyok Samu, a kiscsacsi. És te ki vagy?- Jé, kiscsacsi! Jaj de kedves kiscsacsi! Én vagyok az ágy! Az ágynak selymes hangja volt, és látszott, hogy nagyon szeret beszélni. „Az se baj” - gondolta a kiscsacsi, meghajolt és továbbment. A falnál állt a szék. Odaért a székhez, megállt előtte.- Én vagyok Samu, a kiscsacsi. És te ki vagy? Ám a szék nem válaszolt. „Biztosan nem hallotta” - gondolta magában a kiscsacsi, és még egyszer elmondta a mondókáját. Ám a szék most sem válaszolt. „Hiszen ez alszik!” - szólt a kiscsacsi, és lábujjhegyen továbbment. Egyszer csak visszahőkölt. A meglepetéstől szólni sem tudott. Vele szemkíváncsian.- Engem ajándékba hoztak! - törte meg a csendet végül is a kiscsacsi. De a másik erre se szólt egy szót se. „Nem baj - gondolta a kiscsacsi -, azért jó, hogy nem vagyok egyedül!” Meghajolt és elindult. Úgy látta, hogy a másik is meghajolt, s elindult valahová. Kíváncsi volt, hogy hová ment, és visszafordult. De a másik is rögtön megfordult. A kiscsacsi elröstellte magát a kíváncsiskodásért, és gyorsan még egyszer meghajolt. A másik udvariasan biccentett és továbbment. „Nem baj - gondolta a kiscsacsi -, majd megbarátkozunk, és nagyokat beszélgetünk.” Körbejárta a szobát, megnézte a képeket, könyveket, egy kicsit meghem- peredett a szőnyegen, majd visszamászott a virágtartóra. Kényelmesen elhelyezkedett, és sorra vette új ismerőseit. „Az ott a szekrény, kicsit mogorva, de nem barátságtalan. Az ott az ágy, szép selymes hangja van, és szeret sokat beszélni. Az ott a szék, igaz, hogy alszik. Megvan a csillár is, most sötét.” Kicsit fölágaskodott, hogy hátha meglátná a másikat, de az nem volt sehol. „Biztosan elbújt - gondolta magában. - Nem baj, majd holnap megkeresem!” És a kiscsacsi elmosolyodott örömében, és egy picit a virágtartónak támaszkodva elaludt. VÉGE Nagy Johanna Cini egér Mese, móka mind tarka, vékony az egér farka, rángatja, mert ideges, rég nem evett, majd keres. Bent a lyukban lesben ül, csupa szem és csupa fül, mikor csend van, széttekint, van-e veszély odakint.- Cin-cin-cin, nincs senki itt, rágicsálnék egy kicsit! A fal mellett körbe jár, ennivalót nem talál. Fordul a zár, jön Ferke, mézes karikát enne, teletölti tányérját meg a konyha padlóját.- Remek gyerek vagy Ferke, gondolsz az egerekre! Cin-cin-cin, de jól laktam, gömbölyű lett a hasam! Mese, móka mind tarka, vékony az egér farka, Cini egész jól lakott, kifogott egy jó napot. Tamkó Sirató Károly Törpetánc Fenn a hegyen, körbe-körbe, Tűztáncot jár három törpe. Rátiporva kőre, rögre, azt huhogják megpörögve: Hipp,-hopp, hepe,-hupa, avar,-muhar, jaj, de puha! Zeng a daluk mindörökre, Törpe bögre görbe bögre. Emeljük fel! Merre kell elfordítani az emelő karját, hogy a csomag felemelkedjen? Megfejtés: lefelé Népköltések: Mondókák A HARMAT Gyepen mentem, gyepen jöttem, aranygyűrűm elvesztettem. Hold meglátta, Napnak adta, csillag az ujjába dugta. & GYEREKEKNEK * ■ --------------------------------------—— Szerkesztette: Kertész Gabriella m TÖRTÉNETEK HIRES E M B E R E K R O L g G. B. Shaw kisfiú korában elhencegte I édesapjának:- j^apa, te mindig azt mondod, hogy lusta kölyök vagyok. Csak hallottad volna, hogy ma is mennyire megdicsért engem a tanító úr!- Ennek örülök - szólt az édesapja. - És mit mondott a tanító úr? A fiatal Shaw ujjongva felelte:- A tanító úr azt mondta, hogy még nálam lustább kölyök is van az osztályban!
