Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-01-28 / 187. szám
Kultúra “Dühbe gurultam ” VEREBES, HA KIPAKOL.. Verebes István tévészemélyiség; színházi rendező, Heti hetes című kötekedó-röhög- tető műsor kedvenc embere, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház volt igazgatója és művészeti felíveltetője... szóval "a Verebes" kipakolt. A politikai és kultúrpolitikai palettán eszdéeszesként besorolható karakteres - mert többek között veszélyes humorú - közemberünk most, egy Zorán CD okán még az eszdéesznek, tehát a liberálisoknak is nekiment. Mert kultúrember, s mert félti a kultúrát. Dühbe gurultam címmel a Népszabadság hasábjain tényleg dühbe gurult. íme dühének szerkesztett változata: 12 MAGYAR SZÓ-A HÍD Röviden Í ÚNIUSBAN KEZDIK ÉPÍTENI LTYEKET Júniusban lesz az első kapavágás Etyeken, vagyis a magyar Holywoodban. A híres magyar milliárdos Demján Sándor, a budapesti Western City felépítője, aki Etyeken született, valamint az ugyancsak magyar származású Andy Vájná híres hollywoodi filmproducer szorgalmazta ezt a nagy jövőt ígérő amerikai-magyar filmgyárat. Szerintük 2006-ban elkezdik benne az első filmforgatást. Boltokban A SORSTALANSÁG ZENÉJE Elkészült Ennio Moricone CD-je, amely Sorstalanság muzsikáját tartalmazza. A mester nem akarta himnuszszerű dallamokkal túlszárnyalni a történetet, hiszen így is sokan már előre jobbnak tartják a filmet, mint a regényt. A zene elsősorban lírai fájdalmat érzékeltet. Költözik a Zeneakadémia? Százéves a házi villamos vezeték a Zeneakadémián. Nemrégiben tűz ütött ki, de a világhírű zenei intézménynek nincs biztosítása: a kormány szerint nem telik rá. Az épület rettenetes műszaki állapotban van. A pincében olykor áll a víz. Most pályázatot írtak ki a Zeneakadémia új épületének megépítésére - ha jut rá pénz. Megtalálták Leonardo műhelyét A firenzei Annunziata templom kolostorában meglelték Leonardo da Vinci régóta keresett műhelyét. Eg)' négyszáz esztendős forrás alapján az említett kolostorban egy freskóra leltek, amely madarakkal körülvett szárnyas angyalt ábrázolt, amely feltűnően hasonlít az Angyali üdvözletre. Majd egy rejtett lépcsőre leltek, amely a műhelybe vezetett. A restaurátorok szerint Leonardo a Mona Lisat is e helyt festette. Egy nemrég megjelent s Mona Lisa modelljéről írott tanulmány szerint ugyanis Leonardo az Annunziata-templomban ismerkedett meg Lisa Ghererdinivel, a firenzei selyemkereskedő, Francesco del Giocondo feleségével. A kápolna is a Giocondo családé volt. Februárban indul a Filmhu Forgatókönyvíró Iskola Februárban indul a Filmhu Forgatókönyvíró Iskola kéthetes szombatonként tartott kurzusokkal - tájékoztatott Lovas Balázs, a tanfolyam oktatója. A magyar.film.hu szerkesztője és a Tesó című szemle-díjas film forgató- könyvírója Krigler Gáborral, a Barátok közt sorozat story editorával indítja a tanfolyamot, ahol a játékfilmes és televíziós sorozatírás alapjait kislétszámú csoportokban oktatják. A feltételekről és tandíjról bővebben a magyar.film.hu-n olvashat. Scorsese arat az Oscar- jelölésen A Filmakadémia a legjobb film kategóriában az Aviátort, az En, Pán Pétert, a Ray-t, a Million Dollar Baby-t, és a Kerülőutakat jelölte idén. Az excentrikus amerikai milliárdos, Howard Hughes életéből készült Aviátor kapta a legtöbb jelölést; összesen tizenegyet. A főszereplő Leonardo DiCaprió a legjobb színészek versenyében is indul. Indulataim kiváltó oka az volt - írja - hogy megkaptam Zorántól legújabb, mindössze négy számból álló CD-jét, A körben címűt. Zorán egész életművét töviről hegyire ismerve többoldalas elemzést volnék képes írni, miért tartom ezt a mindösz- sze négy dalból álló hanghordozót korszakosnak, most azonban csak néhány nyomatékos érvem rögzítem. Mert négy világsztár egy-egy igen különleges dalát emelik át Dusán költői, hallatlan okos, érzékeny szövegei a mi saját jelenünkbe, mintha eleve is ide és nekünk lettek volna szánva. Mert Zorán jó ízléséhez illesztett, megszokottan szenvtelen s mégis mélyen impulzív előadása személyes vallomást képvisel, az egyik dalban elegáns ítéletet, a másikban egy bennünk gyökerező hiányérzetet, egy harmadikban gunyoros fájdalmat s a negyedikben a nő iránti sokrétű és ellentmondásokkal terhes, nagy szerelmet. Zoránt közel harminc éve vélem szellemi és érzelmi rokonomnak, de most nyilvánosan is kalapot kell emelnem a Sztevanovity testvérpár előtt, mivel ők még mindig és mindenek ellenére a számukra s számunkra, korosztályunk számára fontos kérdésekről vallanak immár egy sallangokkal teli és mellébeszélésektől harsogó "show-business" mögött húzódó senki földjén. Épp ezért gurultam dühbe. Az nem lehet, hogy a színvonal, a következetesség, a magvasság, az invenció akkora hátrányt szenvedjen, mint amekkorába belekényszerítik korunk döntéshozói a kultúra felelős hivatalnokaitól a médiumok megtévedt felhatalmazottam át a támogatók műveletlen többségéig. Az nem lehet, hogy a talmi, a vásári gondolattalanság, a képzetlen ügyesség, a botrányra utazó gátlástalanság és a bárdolatlan vakmerőség biztosabban nyerjen teret, mint a kétségbevonhatatlan értékesség. Dühömben megfogalmazott proklamációm tehát sürgős változást, változtatást sürget és követel a politika illetékes, arra hivatott kultúrembereitől, a prosperáló és vagyonos szponzoroktól, de mindenekelőtt, és elsősorban a közszolgálati televíziót felügyelő és működtető kinevezettektől. Azért tőlük elsősorban, mert most már kétségtelenül világos előttem, hogy az MTV másfél évtizedes szellemi, gazdasági és szakmai kómájából mindaddig föl nem ébredhet, amíg nem kezdi el törvényerőre emelni az "és"-t! Az "és" alatt azt értem, hogy záros határidőn belül fel kell lazítania a kereskedelmi televíziókkal vetekedő "li- cencszórakoztatás" kizárólagosságát, s legalábbis azonos arányban meg kell találnia az összes fontos műfaj legjobbjait, legrangosabbjait. Zenében, irodalomban, táncban, képzőművészetben, humorban és mindenben (nem érdekel, hogyan, honnan és mennyiért, szervezkedjenek, ordítsanak, fenyegetőzzenek, mondjanak föl, de lépjenek már valamerre!) Azért, hogy legalább azok is megjelenhessenek újra és végre, akik bizonyítottak vagy jogosan bizonyítani készülnek, ugyanis csak ez lehet az "és"-hez vezető első lépés! Megkérdezem:- folytatja később Verebes István - mit tettek a magyarságról szónokló nagyhangúak e tizenöt évben a magyar kultúráért, a magyar kortársi művészetért azon kívül, hogy jeles alkalmakkor rendre kitüntették a maguk érvényes vagy már rég érvénytelen vazallus íróit, színészeit érdemrendjeikkel, valamint stallumaikkal?!... Mit tettek az értelmiség liberális pártfogói azon kívül, hogy mutyiban támogatták a velük rokonszenvezőket, hogy fű alatt megalkudtak azok közalkalmazotti biztonságáért?! Mit tettek egyebet az esélytelen, vagy, mondjuk ki: a műveletlen tömeg ideológiai pártfogói a közművelődésért, minthogy erőszakos és önjelölt intézményvezetők rendre kijárhatták náluk a maguk még több és még több elpocsékolható költségvetését? ! Leszögezem: szinte semmit!!! Ezek az urak és hölgyek még arra is képtelenek voltak, hogy fél napig összefogjanak a Magyar Televízió állítólagosán közt szolgáló tisztességes és takarékos gazdasági szerkezetének, megőrizhető erkölcsi és szakmai hitelének érdekében. Ezek az urak és hölgyek egyre - másra benyomkodták a maguk ilyenolyan kádereit a zsíros állásokba, s azt hitték, ezzel aztán eleget tettek megbízatásuknak. Pedig egy frászt!!! Az uraknak és hölgyeknek egyszer már végre rendet kellene tenniük a mindannyiunk által méregdrágán finanszírozott, és, mikor kényszerűen, mikor nyeglén tékozló intézményben, ahol bulikból meggazdagodó szélhámosok és bizonyítatlan, kétes tehetségű főnökök egymást váltó garnitúrája lopta ki a szemünket, mi több, rabolta meg az eszünket, az igényességünket, a szépérzékünket, a humorunkat. Kultúránk kedélyállapota egy haldoklóé. Hogy idejutottunk, azért, tudom, felelni soha nem fog senki! De hát, egye fene, fussanak, akiknek a lei- kükön szárad ez a kietlen tizenöt esztendő! Valamit azonban nagyon hamar el kellene határozniuk, tisztelt váltógazdaságban országló politikai elit! Hogy különböző korosztályok immár teljes életükben maradjanak-e ostobák, alpá- riak, könnyelműen önfeledtek és triviálisak, vagy egy-egy félórára-órára mégiscsak lehessen alkalmuk értelmes, ízléses és a lényegig hatoló alkotásokkal, igényes és fogékonyságukat pallérozó produkciókkal is megbarátkozni?! Vagy ha ők nehezebben is vehetők rá erre egyelőre, akkor legalább azoknak, akik ugyan valóban nem a "súlyozott nézettség" zömét képviselik, de kétségkívül a társadalom élesztői, szellemi és érzelmi karbantartói, többnyire kispénzű, de nagylelkű adófizetői. Hogy a döntésre kötelezettek végre elszánják magukat egy alapvető és döntő fordulatra, szerintem már csak épphogy annyi idejük maradt, amíg ma este még egyszer meghallgatom Zorán legújabb, négy dalból álló CD-jét. íme, a liberális Verebes István lázadása. Tisztelet érte! FD ______________________2005. JANUÁR 28.
