Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-03-18 / 194. szám
18 MAGYAR SZÓ-A HÍD TUDOMÁNY 2005. MÁRCIUS 18. Röviden Nem tudja betiltani A KLÓNOZÁST AZ ENSZ Az ENSZ közgyűlése 84 szavazattal 34 ellenében, 37 tartózkodás mellett elfogadta az emberi klónozást elítélő határozatát. A nemkötelező érvényű határozat négy éves vitát zár le. Az ügy legutóbb 2003-ban került az ENSZ elé, amikor Costa Rica mindenféle klónozás egész világra kiterjedő betiltását indítványozta - ezt a 191 tagországból 64 támogatta. Belgium indítványában a reproduktív klónozás tiltása mellett az egyes országokra bízta volna a gyógyító célú klónozás engedélyezését. Az emberi klónozást elítélő határozat nem kötelező érvényű tiltás. Az ENSZ annak ellenére nem tudott koherens álláspontra jutni a kérdésben, hogy a reproduktív klónozást minden ország tiltaná. VÉGE A PC-K KOMPATIBILITÁSÁNAK? Az AMD a hó végén bemutatja Pacifica elnevezésű virtualizációs technológiáját - írta meg a Cnet. A processzorba épített eljárásnak köszönhetően a későbbiekben nem jelent majd gondot egyszerre, egymástól függetlenül futtatni két operációs rendszert. Ami bonyolítja a helyzetet, az a kompatibilitás. Az Intel ugyanis már bejelentette Vanderpool elnevezésű virtualizációs megoldását, mellyel valószínűleg már 2005 végén találkozhatunk a processzorokban. Az AMD azonban egyelőre nem kíván elárulni részleteket arról, hogy a Pacifica és a Vanderpool mennyiben lesznek hasonlóak egymáshoz. „Hó végén megjelenik a specifikáció, vitatkozni ráérünk utána is” - mondta el az AMD illetékese. Ha a két társaság technológiája akár csak 95 százalékban is megegyezik egymással, akkor minden rendben lesz a programozók szerint. De ha ennél nagyobb a különbség, ha több a különböző utasítás, ha eltérő mechanizmusok jellemzik a két technológiát, akkor komoly bajban lesznek a programozók - vagy maguk a gyártók. Mégis igaza volt Einsteinnak Albert Einstein 90 éves általános relativitáselmélete nemrégiben ment át néhány igen szigorú teszten, méghozzá kiváló eredménnyel. Rádiótávcsövek megfigyelései igazolják, hogy egy nemrégiben felfedezett kettős pulzár az Einstein által megjósolt viselkedést tanúsítja, a néhai fizikus elméletét legalább négy különböző módon igazolva. Az égitestek ugyanis többek közt gravitációs hullámokat és olyan bizarr hatásokat keltenek, amelyek az idő folyásának nagy tömegek közelében jelentkező lelassulásakor jelentkeznek. A most felfedezett kettős pulzámál az elliptikus pálya iránya évente mintegy 17 fokkal eltérül, köszönhetően az általános relativitáselmélet által előre jelzett térgörbületnek, melynek jelenségét Einstein fedezte fel. ŐSGERINCES KINCSESBÁNYA Kaliforniában A kaliforniai Nagy-völgy már korábban is szolgáltatott fantasztikus csontmaradványokat. Ez a lelőhely azonban a legjelentősebb középső-miocén felfedezés Kaliforniának ezen a területén azóta, hogy a Berkeley Egyetem első őslénytan professzora, John Merriam felfedezte a Coalinga melletti gazdag ősmaradvány réteget még 1915 előtt. Szintén Merriam nevéhez fűződik az állam legismertebb fosszíliájának, a kátránygödörből kiásott kardfogú tigrisnek a felfedezése. A Egy csillag se lehet akármekkora HATÁROS CSILLAGOK Egy a százmillióhoz az esélye, hogy egy csillag bármekkora lebet, sugallják a Hubble űrteleszkóppal végzett megfigyelések. Március 15. A marylandi Baltimore- ban működő űrteleszkóp Tudományos Intézet munkatársa Donald Figer úgy gondolja, megtalálta a csillagok tömegének felső határát. Beszámolója a Nature magazinban jelent meg. A csillagászok bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy mennyire lehet nagy egy csillag. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a csillagok tömegének nincs felső határa. Pár megfigyelés szerint létezik néhány csillag, amelyek a Nap tömegének háromszázszorosát nyomják - lehet ugyanakkor, hogy ezek fénye mögött valójában több csillag lapul. "Volt például egy RÍ 36 nevű objektum. Korábban úgy gondoltuk, hogy a Napnál több ezerszer nagyobb csillag, ma már tudjuk, hogy valójában több száz csillagból áll" - magyarázza Figer. Az univerzum csillagainak többsége kisebb a Napnál és pár tízmilliárd évig működik. Ä törpecsillagok azonban nem elegendő tömegűek ahhoz, hogy a bennük fortyogó nukleáris kohóban nehezebb elemek jöjjenek létre. A nehéz elemek ritkább, erős fényű és pár millió év után kihunyó nagyobb csillagokban jönnek létre. Figer egy a Tejút közepe környékén található fiatal csillagcsoportot vizsgált. Az Arches-csoport több ezer csillagból áll. A csoport elég sűrű ahhoz, hogy az egymásnak ütköző csillagokból 500 napnyi tömegű csillagok keletkezzenek. Ilyeneket azonban nem találtak. A csillagok fényének ereje és színképe alapján megállapították milyen elemekből állnak és kiderült, hogy egyik tömege sem haladja meg a 130 napnyit. "Arra számítottunk hogy lesz pár óriás, de nulla darabot találtunk. Ez nagyon nagy különbség, lehetetlen rögvest megmagyarázni" - mondta Figer a New Scientistnek. A megfigyelések alapján egy a százmillióhoz az esélye annak, hogy a csillagok tömegének nincs felső határa. "Túl sok csillag hiányzik" - szögezi le Pavel Kroupa, a Bonn egyetem csillagvizsgálójának asztrofizikusa, aki egy közeli galaxis csillagcsoportját tanulmányozta. "Ez most a kihívás: hogy megértsük mi zárja ki elméletileg, hogy meghaladják a Nap tömegének százötvenszeresét" - vélekedik. Kroupa szerint, lehetséges hogy voltak nehezebb csillagok a 2 millió éves Arches-csoportban, de már elpusztultak. Ha ez így lenne újra kellene gondolni a csillagfejlődés elméletét, a csoportban ugyanis nem figyelhetők meg forró táguló gázfelhők, vagyis szupernóvák maradványai. Kroupa szerint a túl nagy tömegű csillagok egyszerűen összeomlanak és feketelyukakká alakulnak. "Ha megértjük a közelebbi nagy csillagokat, jobban megérthetjük a távoli galaxisokkal kapcsolatos megfigyeléseket" - fogalmazott Figer, aki kutatása nyomán támgatásába vett a NASA. A csillagász szerint a Hubble közelgő felszámolása miatt valószínűleg pörgős munka vár rá. (index.hu) Intelligencia-gének elbutulás ellen BUTULÓS GENETIKA Vajon az intelligensebbeket kevésbé fenyegeti az elbutulás veszélye? Egyes adatok erre utalnak. Az intelligencia-gének ezárt is kerültek ismét a kutatások gyújtópontjába. Március 14. Sokat hallottunk arról, hogy ha szellemileg aktívak vagyunk, kevésbé fenyeget bennünket az időskori elbutulás veszélye. Arról viszont már kevesebbet, hogy az intelligencia és az elbutulás közt a gének szintjén is lehet kapcsolat. Egyes tanulmányokból éppen ez derül ki: a magasabb gyermekkori IQ-val rendelkezőknél később kevésbé valószínű az elbutulás. (Az elbutulás - demencia - a szellemi képességek krónikus, fokozódó hanyatlása, rendszerint az agyban bekövetkező és egyre nagyobb területre kiterjedő kóros elváltozások következtében.) Bár minden emberben ugyanazok a gének vannak jelen, e gének eltérő változatait hordozzuk magunkban; ezek felelősek - kölcsönhatásban a minket ért külső hatásokkal - egyediségünkért. Az értelmi képességeket kb. 50%-ban határozzák meg a gének. A demencia kialakulásában - a számos életmódbeli ok mellett - szintén szerepet játszik a genetikai örökség: a 19-es kromoszóma egyik génje (E-4) például a leggyakoribb elbutulási forma, az Alzheimer- kór kockázatát növeli. A Manchester University kutatói az értelmi képességek genetikai gyökereit keresve szállnak szembe a demenciával. Tony Peyton (CIGMR, Centre for Integrated Genomic Medical Research) és munkatársai ezért 2000 Mensa-tag- nak (a népesség legintelligensebb 2%- ához tartozókból álló társaság) küldték ki felhívásukat, DNS-mintákat kérve. A Manchester University kutatói azért fordultak a legintelligensebbekhez, hogy rátaláljanak az intelligenciával kapcsolatba hozható, eddig nem felfedezett génekre, és feltárják azok kölcsönhatásait is. Payton szerint: "Ha a géneket kombinációban vizsgáljuk, a kutatás statisztikai ereje csökken. Ha viszont olyan személyeket választunk ki, akik az IQ szempontjából az egyik végletet képviselik, a statisztikai erő drámaian megnövekszik. Ugyanannyit ér például 200 jelentkezőt megvizsgálni 145-ös IQ-val, mint 100 000, IQ szempontjából nem válogatott embert." Az új biotechnológiai módszerek segítségével dr. Payton csoportja 100 000- nél is több génvariációt vizsgálhat meg egyszerre, és remélhetőleg rövid idő alatt sok intelligencia-gént azonosít majd. A kutatás elméleti célja, hogy a géneknek az intelligencia meghatározásában betöltött szerepét mélyebben megértsük; gyakorlati célja pedig új diagnosztikus eszközök tervezése, és - elsősorban - az időskori elbutulás sokkal hatékonyabb megelőzése és kezelése. (origo.hu)