Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)

2005-02-25 / 191. szám

200S. FEBRUAR 25. Évforduló MAGYAR SZÓ —A HÍD 15 Fazekas Mihály 1828. Február 23. (177 éve történt) 1828 Február 23. Meghalt Fazekas Mihály író, költő, botanikus, a Lúdas Matyi írója, a deb­receni Füvészkert tervezője. Fazekas Mihály neve általában főmű­vét, a Lúdas Matyit idézi fel az olvasók tudatában. Fazekas Mihály valójában több, mint a Lúdas Matyi költője. An­nak a Debrecenben kivirágzó irodalmi kultúrának, amely a felvilágosodásból vezetett a romantika felé, Csokonai után ő a legjelentékenyebb alakja, és még a hazai tudománytörténetet sem lehet úgy elmondani, hogy kimaradjon belőle Fa­zekas Mihály, a botanika tudósa, a hazai növénytan tudományának egyik fontos előfutára. De ha történetesen nem ő írja a Lúdas Matyit, és Diószegi Sámuellal nem ő írja meg a Füvészkönyvet, nem nagyszámú versével mégis fontos alakja volna a XIX. század első negyede hazai költészetének, akit egyben-másban a ro­mantika, majd Petőfi népiessége elindí­tójának is tekinthetünk, ősei vagyontalan katona-nemesek voltak, de a közvetlen elődök már debreceni iparos-polgárok. Apja gyógykovács volt, tehát félig ipa­ros, félig fogorvos, ő maga a híres debre­ceni Kollégium növendéke. Irodalom iránt is, természettudomány iránt is ko­rán kezd érdeklődni, mégsem jó tanuló. Hamar izgatni kezdi a kalandos katona­élet, tizenhat évesen felcsap huszárnak. Előbb közlegény, azután sokáig altiszt, hétévi szolgálat után hadnagy, azután fő­hadnagy. Végigjárja a Habsburgok há­borúinak csatatereit, az egyik ujját is el­veszti egy ütközetben. Az első években Ajánló vers Gyakran sírnak, akik írnak, Hogy kajánok gúnyolódnak; A bölcsebbek s merészebbek Vélek nem bajlódnak. Én meg, elmém bimbócskáját lm ajánlom a kajánnak, Mint ki szentelt gyertyácskáját Gyújtá a Sátánnak. lelkesedik ezért a kalandos életért, és for­más csatadalokat is ír. De mennél maga­sabb a rangja, annál tisztábban lát. Meg­gyűlöli a háborúzást, szinte pacifista lesz. A francia forradalom seregei ellen harcolva már egyre inkább az ellenfelek­kel érez együtt. A császárhű lovastiszt­ből republikánus felvilágosodott lesz. A kilencvenes években, kellő szolgálati év után, leszerel, és nyugdíjas főhadnagy­ként érkezik vissza Debrecenbe, ahol összebarátkozik Földi Jánossal és Csoko­naival. Ez a kör ösztönzi benne a költőt. Világlátottabb volt, mint barátai, és so­kat tanult azoknak nagyobb műveltségé­ből. Legtöbb verse a hazaköltözés és Csokonai halála közti esztendőkre esik. Akárcsak barátai, ő is mesterien tud ver­selni. őt is megihleti a költészet rokokó könnyedsége, de barátainál is több köze van a nép szegény rétegeihez, katona­ként együtt élt a parasztlegényekkel, is­meri gondjaikat. Verseiben a hangvétel is egyre népiesebb. Egyes népdal formá­jú költeménye már a romantika népdal­utánzataira, Kisfaludy Károlyra és Czuczorra emlékeztet, néhány évtized­del őelőttük. De még antik formájú ver­seiben is a nép élete tűnik fel újra, hang­vétele pedig olyan demokratikus, ami már a reformkorra emlékeztet. Ezekben az években írja meg első fogalmazásban a Lúdas Matyit. Sajátosan ironikus han­got ad ennek a humoros történemek, hogy a népi anekdotaszerűen feldolgo­zott történet a klasszikus eposzok hexa­meterében szólal meg. Fazekas azonban a természetrajz tudósa volt. Saját kis bir­tokán - amelyet okos. gazdálkodással egyre nagyobbított - kísérletezte ki az okszerű gazdálkodást, ott figyelte a nö­vények természetét. És sógorával, a kitű­nő botanikussal, Diószegi Sámuellal együtt írta a Magyar füvészkönyvet, amely megjelenésétől kezdve jogot szer­zett Magyarországon Linné növénytani rendszerének. Ez a könyv teremtett ren­det a növénynevek hazai zűrzavarában. És ha közönségsikere alig-alig volt, mivel a maradi gazdák idegenkedtek attól, hogy „könyvből vessenek-arassanak", gyanúsnak tartották a tudományosan megalapozott mezőgazdálkodást, a szak­körök előtt azonnal nagy tekintélyű lett a könyv, még a Helytartótanács is dicsérő okirattal tüntette ki. Fazekas pedig to­vább munkálkodott a növénytan tudo­mányának népszerűsítésében, ő tervezte és készítette elő a később oly nagy hírű debreceni Füvészkertet, amelynek meg­nyitását azonban már nem érhette meg. Magányosságában mindenre ráért. Ké­sőbbi éveiben verset alig-alig írt, de vita­iratokkal szólt bele az irodalom ügyeibe. Debrecen védelme című cikkével össze­vitázott Kazinczyval, mivel az Csokona­ira emlékezve megvetően szólt a debre­ceni lokálpatrióta gőgről. Ez volt az a ne­vezetes Arkádia-pör, amely igen indula­tos hangon folyt Kazinczy köre és a deb­receniek között. Volt azután Fazekasnak egy egész cikksorozata, a Dorottya-leve- lek, amelyekben könnyed, tréfás hangon fejti ki esztétikai nézeteit, hitet téve a fel­világosodás racionalizmusa mellett. BERZSENYI DANIEL [a felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy lí­rikusa, az MTA rendes tagja] Sz: Egyházashetye, 1776. máj. 7. Mh: Nikla, 1836. febr. 24. Berzsenyi Dániel, Vas vármegyei Egyházashetyén egy földbirtokos gyerme­keként látta meg a napvilágot. Mivel késve iratkozott be Sopronban középiskolába ta­nulmányait nem fejezhette be. 1795-ben, alig tizenkilenc évesen rövid ideig Keszthe­lyen önkéntes katonának áll. 1795-től kezdve néhány évig apja mellett élt, majd 1798-tól kemenessömjéni birto­kukra költözik, ahol gazdálkodással foglal­kozik. Itt veszi feleségül, 1799-ben eg}' tá­voli rokonát, a 15 éves Dukai Takách Zsu­zsannát. 1803-ban Niklára költözött, ahol egészen haláláig élt és ahol a gazdálkodás mellett versírással is elkezdett foglalkozni. Költői működésére először Kis Já­nos hívta fel a figyelmét Kazinczynak. Berzsenyi végül 1808-ban juttatta el ver­seit Kazinczy Ferencnek, aki bírálatot írt róluk és némi javításokat javasolt. El­ső verseskötete végül 1813-ban jelent meg Helmeczy Mihály gondozásában, a székesfehérvári és pesti papnövendékek anyagi támogatásával. A kiadás ügyé­ben kétszer is járt Pesten, ekkor találkozott Kölcsey Ferenccel, Szemere Pállal, Vitkovics Mihállyal is. A Mondolat című dunántúli gúnyirattal kapcsolatban fellángolt vita hatásá­ra egyre inkább eltávolodott Kazinczy köreitől. 1817-ben egy Kölcsey tollából megjelent bírálat végül vitára ingerelte, de ettől kezdve kevés verset írt, komp­lexusokkal küzdött és egy-egy verset, szinte évekig csiszolgatott, miközben hosszadalmas és sokszor terméketlen esztétikai tanulmányokat folytatott. FIosszú hallgatás után 1825’körül ismét szerepelni kezdett az irodalmi élet­ben, levelezett Széchenyi Istvánnal is, és irodalmi tevékenysége mellett érteke­zést írt a parasztság helyzetéről is, "A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól" címmel, melyben jobb bánásmódot követel a jobbágyoknak, és síkra szállt az időszerű gazdasági reformok érdekében is. Pesten több akadémi­ai gyűlésen is részt vett, de 1835-től egészsége megrendült, munkáit kénytelen volt abbahagyni. Költészete révén a korabeli magyar nemesség legjobbjainak élmény- és ér­zelmi világába világnézetébe tekinthetünk bele, a kritikusok lírájának művészi tetőpontját 1805-07-ben datálják, ekkor, a napóleoni háborúk idején írt nagy' ha­zafias ódái jelentik pályájának csúcspontját. Kazinczy hatására tette magáévá tenni a felvilágosodás eszméit, költői leveleiben az ész és a tudomány hatalmát hirdeti. Nagy erejű szuggesztív költői nyelve és stílusa révén is a magyar ro­mantikus líra egyik legfontosabb előkészítőjeként tartják számon. Berzsenyi Dániel VENUSHOZ Oh, szerelmek szép tündére, Jövel gerlicéiddel! Hozz írat szívem sebére, S könnyeimet szárítsd el! Amor tőrei égetnek, Lobog minden csepp vérem, Fájdalmaim eltemetnek, Ha tárgyam el nem érem. Te intézed a szíveket, Egymáshoz te forrasztod, A tüzet jéggé teheted, A jeget meggyújthatod; Oh, olvaszd el Nacám szívét, Szívemhez hadd forradjon; Mosolyítsd rám szép kék szemét, Kebledbe hadd ragadjon... 1744 Február 23. (261 éve történt) Megszületett Mayer Amschel Rotschild bankár, a világhírű Rothschild üzleti dinasztia mega­lapítója. Rothschild, a frankfurti családalapító hamar kitűnt kiváló üzleti érzékével és 1796-bam, az ottani zsidónegyedben megalapította az első Rothschild - bankházat. Az évek során a gettó szegénységéből az európai kontinens vezető pénzemberévé küzdötte fel magát. Szerényen, pénz - és valutaátváltással kezdte, de bankja még életében olyan hatalmassá nőtte ki magát, hogy kölcsöneivel hadseregeket szereltek fel és iparosították Európát. Mire az első Rothschild meghalt, fiai már Londonra, Párizsra, Bécsre és Nápolyra is kiterjesztették bankbirodalmát. A későbbiekben a Rothschild - család finanszíroz­ta Olaszország függetlenné válását, Belgium létrehozását, a Szuezi - csatorna megépítését és az 1870-71-es porosz - franciaháborút követően a Németországnak fizetett francia jóvátételt. A bankháznak manapság világszerte sok leányvál­lalata van és egész sor tőkés vállalkozásban érdekelt. Vagyonukat több milliárd dollárra becsülik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom