Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-02-18 / 190. szám
32 MAGYAR SZÓ —A HÍD Fórum 2005. FEBRUÁR 18. FÓRUM A Fórum a vélemények, álláspontok rovata. A Fórumban közölt cikkek, tóoi nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját. “A bír szent, 0 vélemény szabad. ” Olvasói levél A New York-ban megjelenő Magyar Szó 2005. január 21-i számának Fórum rovatában Técsy Sándor aláírással megjelent gyalázatos akcióra - üzenetem Técsy Sándornak (és társainak?!) magyartalan, értelmetlen, romboló törekvésére. Reményik Sándor „Ne hág)'játok a templomot, a templomot, s az iskolát!” Reményik szent intelme és hagyatéka kiegészítendő korunk követelményével, mely érvényes a szélrózsa minden irányába szétszórt magyarságra csakúgy, mint az anyaországban, mely szerint: „Ne hagyjátok a nemzet-fenntartó, magyar öntudatot megtartó magyar kultúrát, annak egyik tartóoszlopát, a magyar színházat!” Mely idegenben is foggal-körömmel védi, őrzi, ápolja a magyar kultúrát. Déryné az ő korában nem azzal tette halhatatlanná a magyar kultúráért vívott harcát, azaz misszióját, hogy gazdag csillogó színpadi szerelékekkel őrizte és munkálta a válságban vergődő nemzeti kultúránknak eme egyik fontos ágazatát, a színművészetet. „Ahogy lehet” - echós szekéren és csupasz deszkákra ültette a magyar lelkekbe a nemzet-megtartó erőt, a magyar kultúrát! Áldozathozatalával, tehetségével, magyarság-tudatával került neve az örök halhatadanok sorába. Tetten érhető, egyben megbotránkoztató, hogy Técsy szíve dobogása nem azt diktálja, hogy „Ahogy lehet!” - noha tudnia illenék, hogy csapongásokkal nem lehet a felhők fölé emelkedni. Na és az még kirívóbb, hogy Técsy még azt a régi, jól bevált bölcseletet sem teszi magáévá, szemforgatás, szájhuzogatás, homlokráncolás kísérletével való elmondásáért nem a legnagyobb dicséret illeti. Tudom, hogy nagyon rossz leszek, hogy a Magyar Színház általános megjegyzését avagy suttogásait ki merem mondani. Técsy pedig nem a legmagyarabb érzésű, önmagát imádó művésznek utoljára még csak annyit hogy, ha még sok irrrigálója van, akkor azt puhább papíron folytassa, hogy legyen mire használni ezeket. Cserey Erzsinek pedig gratulálva nehéz, nem mindennapos munkájáért annyit mondanék: Erzsiként, tartsd meg továbbra is jelszavadat. Ezt kívánja neked Kátay Mihály és a magyarságot szerető színházigazgatóid. Utólag bocsánatát kérem a New York forgatagában idegileg tönkrement Técsy művésztől. Baráti tanácsom talán pár hónap idegszanatórium jót tenne nagyzási mániája kigyógyítására. * Magyar szeretettel: Kátay Mihály j Miután a Magyar Színházzal kapcsolatban megjelenő olvasói levelek egyre személyeskedőbb hangvételűek a jövő I számtól a kiadó levelével ezt a témát a Magyar Szó a maga 1 részéről lezártnak tekinti. Köszönjük hozzászólásaikat, úgy gondoljuk az itt megjelent levelek igen világos képet festenek arról, hogy milyen összetett képet mutat az itt élők szellemi színvonala és a magyar nyelvet őrzők és használók kul- I túrája. Fazekas Krisztina fiszerkesztő i---------i-------------------------------------------------—- — ... Szép elgondolás Egy szép elgondolás a magyar szó újság elképzelése: „Fórum" a címe.-----A vélemények, álláspontok rovata! Csak már baj van az alcímében: "A hír szent" (ha nem hazug), "A vélemény szabad" (ott ahol megengedett). Éppen ezért tudhatná egy főszerkesztő - ki 10 évig volt nem szent hírekkel dicsekedő - és szabad véleményt megengedett ország újság és magazinjaiban megjelent cikkeiért jó tollal kitüntetett írója! Ahol nem a legszentebb szavai és véleményei jelentek meg. De hagyjuk ezt a tésztát! A másik------Fórum cím alatt megjelenő dicsekvéseknek nem a legkellemesebb illata van! Ezt játszódtam - itt léptem fel - ott léptem fel ezt csináltam - azt csináltam: De, hogy mit tettem - avagy mit teszek a magyarságért, arról semmi. A hazámért, nem csak önmagamért egy ujjam megmozdításával. Leírni sokmindent lehet, de tenni annál kevesebbet, jót és nem rosszat. Gondolom az a magyar, aki még magyar maradt olvassa e Fórum cím alatt lévő írásokat gondolkozóba esik mert Técsy Sándor írásai és hasonló beképzelt irigyek - nem a magyarság ösz- szetartozandóságát fogják elérni, ahogy ezt az újság elképzeli, hanem pont az ellenkezőjét. Ezt én és sok magyar velem együtt így látja - sok olvasója e napilapnak továbbá, ha a magyar gondolkozású olvasó belelát e 40 oldalas újság soraiba. Ez az újság a hajdani Magyar Szó tolmácsolója kellene legyen. Nagyo nrészletes de vezetett, elkötelezett lett valamilyen vonalon. Talán meg is van az ok erre.Mert a volt 8 oldalas Magyar szót nem lehet ugyanolyan áron előállitanimint egy 40 oldalas újságot. Sajnos, Péterváry Miklós volt Magyar Szójában több magyarság, szeretet és megértés volt, mint a ma 40 oldalas újságban. Talán nem olyan részletes, de volt egy bizonyos magyar vonalvezetése, amiben ez az újság mindig a magyarság összetartozására igyekezett. ez a feladat pedig nem a legkönnyebb, ahol a magyarok jelmondata az lesz: "Minek jót mondani ha rosz- szat is lehet!" En, mint a Magyar Színház alapító ülésétől kezdve, vele éreztem, vele dolgoztam mint hazám magyarságának örökös imádója. Minden nehéz nehézségéről tudva Técsy Sándor sorait nem a legjellemesebbnek tartom. Ki soha nem volt e színház rendezője állítólag egy másik nagy magyar művésszel eggyütt. Amikor egy verset elmondott a rendezett előadáson ő is mint minden fellépő megkapta a zárt borítékot cserey igazgató nőtől. Nem épp őt a legildomosabb támadni, hisz ő sosem tudta, hogy milyen ráfizetéssel fog végződni egy előadás. De minden esetben magyart akart, magyar szót, magyar dalt, magyar érzést, ezzel is összefogni szeretettel a lassan lassan eltűnő magyar lelkületet ebben a nagy olvasztó kemencében. Técsy művész úrnak pedig kénytelen vagyok tolmácsolni,mint unalmas, szinzelen hangú szavaiénak: hogy az Az anyám tyúkja vagy a Talpra magyar nem ugyanazon hogy: akinek vaj van a fején, ne menjen a napra! Márpedig van! Tehát azt tudnám ajánlani, hogy mielőtt tollat ragad, gondolja át, hogy volt művész korában, s azóta is rendezetlen dolgait rendezze, a jóhiszemű magyarok (és nem magyarok is?) tucatjait, a kárvallottakat, köztük jómagámat, vagy Cserey Erzsit, akinek emlékezetem szerint legalább 20 éve tartozik elismervénye értelmében 900 - akkori - dollárral, elégítse ki, mielőtt maga is az adósok börtönébe kerül! Noha megbízhatatlansága, felelőtlensége aligha rendezhető. A Técsy nevével fémjelzett - ezúttal sajtó útján - beindított akció tükrözi nemcsak magyartalan, mocskolódó, romboló mivoltát, hanem a lecsúszott, megkeseredett, alkalmatlanná vált ember szánalmas bosszúvágyát, vérszomját. Csak az eddig vázoltak alapján is: Técsy Sándor! El a kezekkel a magyaroktól, a magyar munkásoktól, így a művészvilágtól is! Mert azok érintése sem az idejétmúlt reklámfigura, vagy elherdált „művész” - mint Técsy - ne próbáljon átverésekkel művészi magaslatra törekedni! Mert az a külhoni művész, aki 100- 150 dollárért eladja magát, az nem művész — az kupec! És annak ne fájjon a foga a tisztességgel, mérhetetlen áldozattal és munkával 20 éve megtartott New York-i Magyar Színházra. Alulírott szükségszerűen további tényekkel is szolgálhatok - ám Técsy Sándor előbb rendezze sok-sok éve nyitott dolgait, s azután reagálhat aránylag enyhe tájékoztatómra. Szomorú szívvel: Viczián Zsuzsanna Kiegészítés az elmúlt heti soraimhoz Sajnos nagyon keserű szájízzel hagytam ott a szombat esti Magyar Színház előadását (Julianna). Szomorúan tapasztaltam, hogy- a hetek óta tartó szóváltásból kedves SZŐKE PARADICSOMUNK tanulságokat nem tudott levonni. Szívfájdító, hogy milyen rossz szereposztást választott a rendező-emlékezetünkben hőn szeretett szép és fiatal SISSYNK szerepét magának osztotta ki és a fiatal tanuló színésznőnek pedig az idősödő beszélgető partnert. Ez fordítva kellett volna legyen. Sajnos a művésznő nem ismeri azt a jó Magyar mondást: “TÜKRÖM, TÜKRÖM MOND MEG NEKEM...”. Valaki már meg kellene mondja neki. Sajnos azt az intenciót láttam, hog)' a budapesti meghívott vendég színésznőt el akarta homályosítani. A Kurunczy Margit része az előadásból ellenben élvezetes volt, amit mindig meghallgatnék. Széles ismeretekről tanúskodik és örvendek, hogy élvezi a Magyar gasztronómia örömeit. Ergo, az újságban leírtak úgy' néz ki hiábavalóak voltak és semmi eredménye nem lesz a Técsy féle cikknek. Mink, a New York-i magy arok, akik szeretnénk fenntartani a Magyar Színházat továbbra is csak avval az 50-es létszámú SZEMÉLYES KÖZÖNSEGGEL vonulunk fel és a színház színvonala nem javul, sajnos egy re kevesebben leszünk a nézőtéren. Lehet, ha a SZŐKE PARADICSOM végre igazi elnök-igazgató-rendező szerepet töltene be és nem úgy gondolna a Dr. Varga László által létesített színházra mint a sajátjára és betöltené a rábízott feladatot, akkor lehetne javítani a minőségen. Sajnos a szombat esti előadáson sokat említették a soraimat, amire nem vagyok büszke, mert ez nem kellett volna íródjon, ha nem egy önimádóval állunk szemben, aki azt hiszi, hogy a színház a saját tulajdona és a saját nézetei szerint igazgathatja. Tudom, hogy' sokat figyelmeztettek ne vegye fel a Técsy által rúgott labdát és maradjon csendben, de nem tudott az egojának parancsolni. Maradok szeretettel a New York-i Magyar Színház mellett abban a reményben, hogy soraimat ismét leközlik. New York, 2005. február 14. Fridmanné Boldizsár Olga
