Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)

2005-02-18 / 190. szám

2005. FEBRUÁR 18. Kultúra MAGYAR SZÓ-A HÍD 13 H Kilencszáz „ Vasárnapi újság'’ FELELŐS ÍRÁSTUDÓK Az elmúlt vasárnap ünnepelt egy rádióműsor és 2 millió hallgató, aki mostmár 18- ik éve, - a Horn kormány hangfogója okozta némi megszakítással -, minden vasár­nap hajnali 6-kor felcsörgeti magát e műsorért. A Vasárnapi Újságnak a 900-ik adása hangzott el, amelyet Győrt Béla alapított és főszerkesztett, egészen a „nagy visszatérésig”, amikor a Horn kormány enyhén szólva tisztogatott. A jubileumi adásra meghívták az alapító főszerkesztőt, akivel Vermes Aranka készített jubileu­mi interjút.- Mi volt az első gondolata, ahogy most átlépte a szoba küszöbét, ahol a Vasárnapi újságot valamikor készíteni kezdték?- Hazahívtak vendégségbe, s jóleső érzéssel néztem szét ebben a kicsiny szobában, ahol ezernyi hangszalag hor- dozta-hordozza a Vasárnapi újság múlt­ját. 1987. november 1-én volt a.műsor első adása, s azóta hála Istennek meg­szakítás nélkül szól a Magyar Rádiónak ez a kiváló műsora.- Miért éppen 1956. lett a fő témája?- A műsor úgy indult, hogy a vasár­napot méltóképpen ünnepeljük meg. Magyarország keresztény ország, ke­resztényi múlttal és keresztény történe­lemmel, s a vasárnapnak mindig volt egy atmoszférája. Gondoltam annak idején, hogy a vasárnap hajnalnak, reg­gelnek legyen egy kedves, kakaóillatú légköre, mazsolás kalácssal és beszélge­tésekkel, szép dolgokról. A történelem azonban másként alakult, s akkor már nem a szerkesztői szándék döntött, ha­nem hogy a költő szavaival éljek: „Nem én szólok, a Föld dübörög!” Abban az időben az emberek elkezdtek emlékez­ni: 56-ról, amiről semmit nem tudtak, a II. világháború végéről, amelynek a tör­ténetét eltitkolták előlük, a kitelepítések korszakáról, s eljutottak egészen Tria­nonig. Sok-sok civil ember emlékezett, nem a hivatalos hivatalos politika. Köl­tők és írók. A Vasárnapi újság a kezde­tektől fogva olyan színészeket fogadott be, akik a nemzet nagy színészei voltak: minden héten Sinkovits Imre, Bánffy György, Bubik Pista (nyugossza Is­ten!), Kubik Anna, Ráckevei Anna, és sorra a színésztársadalom színe-java. Bubik Pista fél napig tanulta ebben a szobában a szeretet himnuszát. Tudja, hogy miként, s mekkorát szólt a szere­tet himnusza a Kossuth Rádióban, ahol a közélet, a hallgatóság nem szokott hozzá, hogy a világirodalomnak van egy olyan fejezete is, amelyiket Szent­írásnak neveznek?- Aztán amikor egy levél nyomában lekeveredtem Mosonmagyaróvárra - folytatja Győri Béla - egy 70 körüli s 56. óta féílábon élő vízvezetékszelő visszaemlékezett nekem arra az öldök­lésre, amelyről a hivatalos történelem semmit nem szólt, s ahol az ő lábát is szétlőtték, mert e tüntetők között volt. Utána jöttek a többiek. Előkerült egy volt hadnagy, aki 1956-tól egy kacsaól alatti üregben élt 3-4 éven keresztül, mert bujdokolt a kivégzés elől. A törté­nelmet a Vasárnapi újság hallgatósága ilyen módon s ezektől a hiteles embe­rektől ismerte meg.- Súlyos riporter egyéniségekkel dol­gozott!- Szívét lelkét adta a munkához Ki­rály Edit, de más felől is érkeztek szak­mailag kiváló kollégák, Kulcsár 1st­Kifütyülték a kritikusok a Berlinale fesztivál nyitófilmjét Langyos tapsot és néhány füttyöt kapott az 55. Berlini Nemzetközi Fesztivál nyitó filmje, Régis YVargnier Man to Man (Embertől emberig) című munkája. A csütörtök esti premier előtt az újságírókon tesztelték a francia rendező angol­nyelvű filmjét, és a kritikusok nem voltak elragadtatva tőle - jelentette az M I I. Az Oscar-díjak kiosztásának közeli időpontját hibáztatja a Berlinale igazgatója. Dieter Kosslick amiatt, hogv az idén Berlinben viszonylag kevés a biztos kasszasikernek ígérkező hollywoodi film. Cannes és Velence mellett Berlin a világ harmadik legfontosabb film- fesztiválja, ahol a hidegháború éveiben fokozott figyelmet szenteltek a közép- és kelet-európai filmeknek. Ez az érdek­lődés az utóbbi években megcsappant; az idén is kevés film érkezett a térségből, azok is jobbára nemzetközi összefogás­sal készültek. Az utolsó pillanatban került be a egyébként a versenvprogramba Koltai Lajos filmje, a Sorstalanság is. ván... és még sokan. Győrffy Miklós, akit különösen szerettem intellektusá­ért, s mert úgy rádiót csinálni, ahogy ő tette, kevesen tudnak. Kiváló riporte­reink voltak, elmentek a világ végére a riportért, s nagy hűséggel és pontos­sággal dolgoztak. Azért volt a műsora­inknak hitele, mert soha nem vettünk el semmit a vallomásokból, de nem is tettünk hozzá, sőt, kommentálásra sem vállalkoztunk, mert a tények magukért beszéltek.- Hogy tudtak létezni, mit szólt eh­hez az akkori politika?- Jól léteztünk. A műsort minden egyes külképviseletre kiküldték: hall­gassák meg, hogy a magyar belpolitiká­ban, a magyar közgondolkodásban mi­lyen szelek fújdogáltak abban az idő­szakban. Egyértelműen kijelenthetem, hogy engem, mint felelős szerkesztőt sem a Rádió akkori elnöke, sem az utá­na következő nem akadályozott a mun­kámban. Berecz János is úriemberként viselkedett, s legfeljebb annyit mon­dott, hogy minek ez a sok harangzúgás. De senki sem akart kinyírni senkit sem. Egyik alelnök néha bekérte, hogy mi lesz a műsorban. Egyszer kifogásolta egy Németh László írásban, hogy „át- hallásos”. Mondtam, azért teszem be a műsorba! így zajlott az élet.- Mit változtatott a műsor hangvéte­lén a rendszerváltozás?- Eluralkodtak a pártok s a rendszer- váltás ártott ennek a műsornak. Nem is volt rendszerváltás, hanem valami egé­szen más... Amikor ezt a műsort csinál­tuk, katolikusok, reformátusok, zsidók, evangélikusok egyformán beszélhettek, szerepelhettek benne s megszólalhattak régi kommunisták, például a 46-tól 56- ig börtönben ült becsületes Demjén Pál, s beszélt Horn Gyula, Nyers Re­zső és sok egykori vezető... De termé­szetesen amikor 1987. december 24-én egyszerre szólalt meg a műsorban Simonyi Imre, a Gyulára száműzött, il­legalitásban élt nagy költő, Csoóri Sán­dor és Csurka István, hát majdnem le­dőlt a solti nagy adó, olyan ereje volt en­nek a három megszólalásnak! Mi sze­rettük azt, amit csináltunk, és szerettük azokat az embereket, akikkel e beszélge­téseket készítettük. A munkatársaim­ban meg volt az az empátia, az a beleér­ző képesség, hogy akikkel nem értet­tünk egyet, még annak a gondolatvilá­gába is igyekeztünk belehelyezkedni.- Ha ma indítanák el a Vasárnapi új­ságot, ugyanezekkel a témákkal, mi tör­ténne?- Meggyőződésem, hogy ma nem le­hetne Vasárnapi újságot indítani. A mai politikai légkör nem alkalmas arra, hogy egy ilyen, a világgal, a múlttal szembenálló műsor megszülessék. Olyan profetikus emberek sem szólal­hatnának meg, akik ákkor ezt megtehet­ték. Köznapi emberekről beszélek, mint a mosonmagyaróvári vízvezeték szere­lő, aki 56-ban a tüntetők között állt, s ezért szétlőtték a lábát.- Hát ilyen volt a mi történelmünk. Bizony, sokszor ráborultunk a magne­tofonra, mert szégyenlettük a könnye­inkért, hiszen olyan döbbenetes törté­netekre derült fény. Örülök, hogy eny- nyi adást megélt a műsor és kívánok ne­ki hosszú életet. Elhunyt Arthur Miller Arthur Miller, a huszadik század egyik legnagyobb amerikai írója február lO.-e este hunyt el. Családja mindvégig vele volt - közölte a sajtó­val pénteken a CNN híre szerint asszisztense, Julia Bolus. Miller egész fiatalon, harminchá­rom évesen aratott hatalmas sikert Az ügynök halála (Death of a Salesman) című darabjával 1949- ben, amiért Pulitzer-díjjal tüntették ki, az előadás pedig Tony-díjas lett. A darabot alig hat hét alatt írta: "Ak­kor még nem is sejtettem, hogy ek­kora mítoszt csinálnak majd belőle" - vallotta be évtizedekkel később. Amerika első számú csillagával, Marilyn Monroe-val 1956-ban kö­tött házasságot; viszonyuk révén Miller nevét az egész világ megis­merte. "Amíg együtt voltunk, minden erőmet annak szenteltem, hogy se­gítsek megoldani Marilyn problé­máit. Sajnos, nem jártam sikerrel" - nyilatkozta az író 1992-ben. 1953-ban egy másik mesterműve, A salemi boszorkányok (The Crucible) nyert újabb Tony-díjat. A darabhoz Miller az abban az időben tomboló mccarthyzmus, a baloldali érzelmű amerikai értelmiség elnyo­mása nyomán kialakult politikai lég­körből merített ihletet. A salemi bo­szorkányok lett Miller legtöbbet ját­szott műve. Az író Inge Morath fotóművész­nőtől született lánya, Rebecca Mil­ler, elismert függetlenfilmes - forga­tókönyvíró és rendező - Ameriká­ban, aki férjével, a színész Dániel Day Lewisszal forgatta legutóbbi filmjét, az idei Sundance-en nagy si­kert aratott Jack és Rose balladáját (The Ballad of Jack aqd Rose). Arthur Miller évek óta küzdött a rákkal, csütörtök este tüdőgyulladás és szívelégtelenség okozta halálát. Nyolcvankilenc éves volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom