Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-02-11 / 189. szám
26 MAGYAR SZÓ —A HÍD ________ S P ORT ________________ 2005. FEBRUÁR 11. Lesiklás: a lesiklóarany Janicáé lett HORVÁT RAJT-ERŐ A horvátok sztárja, Janica Kostelk bárom, esetleg négy aranyéremmel zárja-e az olaszországi világbajnokságot? Rövidek Spanyol kupa Hosszú idő után ismét nyíltnak mondható a Primera Division, a 22. forduló záró mérkőzésén ugyanis a korábban a mezőnytől ellépő, az idei kiírásban hazai pályán veretlen Barcelona kikapott a Camp Nouban az Atlético Madridtól, és ezzel "magára engedte" az ősi riválist, a hét végén az Espanyolt kiütő (4-0) Real Madridot. Még a perről A kalapácsvető Annus Adrián és a diszkoszvető Fazekas Róbert utaznak Lausanne-ba, hogy visszapereljék elvett olimpiai aranyér- müket.A sportolók az egyik hazai kereskedelmi televízióval exkluzív szerződést kötöttek, így utazásukról és a tárgyaláson történtekről sem nyilatkozhatnak. A szerződés vonatkozik Éva Maria Bárki ügyvédnőre is, aki már Lausanne-ban tartózkodik, hogy képviselje a magyar sportolók érdekeit. A hírek szerint a Nemzetközi Sportbíróság évente több hasonló ügyet tárgyal, de eddig még nem volt példa arra, hogy ilyen esetben a sportolók javára döntöttek volna. Häkkinen számára NINCS VISSZAÚT A Német Túraautó Bajnokságban szereplő versenyző előtt mostanra már teljesen kirajzolódott az a kép, hogy mibe is vágta fejszéjét, amikor visszatért a motorsport világába. DTM-es tanulóévében segítenie kell csapatát, a Mercedest a legjobb eredmények elérésében, és ha lehet a nagy riválist, az Audit legyőzni és elhódítani a bajnoki trófeát. PÁRIZS A LEGESÉLYESEBB A 2012-ES OLIMPIA MEGRENDEZÉSÉRE A brit Paddy Power fogadóiroda legújabb oddsai szerint Párizs a legesélyesebb arra, hogy megkapja a 2012-es nyári olimpia rendezési jogát. Áz iroda a francia főváros sikerét 2:5-höz adja, míg a szerinte második legesélyesebb London győzelmére háromszoros pénzt fizetne. A Paddy Power Moszkva győzelmét véli a legvalószínűtlenebbnek, így aki az orosz helyszínre fogad és nyer, feltett pénze negyvenszeresét kapja vissza. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szemlebizottsága a múlt héten, csütörtökön Madridban kezdte meg körútját, amely során górcső alá veszi a kandidálókat. A NOB július 6-án, Szingapúrban hirdet győztest az öt pályázó közül. Az iroda ajánlatai: 2:5 - Párizs, 3:1 - London, 8:1 - Madrid, 14:1 - New York, 40:1 - Moszkva. Kézilabda Világbajnokság: SIMA SPANYOL SIKER Nagy meglepetésre a spanyol válogatott nyerte a tunéziai férfikézilabda-világbajnokságot, miután a döntőben hat góllal legyőzte az olimpiai bajnok, és címvédő hor- vát együttest. A bronzérmet a franciák szerezték meg, akik hétgólos hátrányból verték a tunéziaiakat. A mérkőzés előtt jóval esélytelenebbnek tartott spanyolok az első félidőben valósággal átgázoltak a horvátokon, így az első játékrész lefújásánál már nyolc gól volt a különbség. A szünet után sem változott a játék képe: a spanyolok óriási fölényben játszottak, ráadásul.Vlado Sola, a horvátok Magyarországon légióskodó kapusa rendkívül gyenge napot fogott ki, így simán nyerték az összecsapást. A világbajFebruár 8. A Bormióban és Santa Caterinában zajló eseménynek ugyanis az amerikai Bode Miller után "megszületett" a második duplázója: Janica Kostelic a kombinációban aratott diadalát követően lesiklásban megszerezte második aranyérmét, s meglehet, koránt sincs még vége a nagy menetelésének, hiszen a héten a technikai számokban is jó eséllyel rajtol majd a 23 esztendős világsztár. S hogy pontosan mi történt tegnap délelőtt a Deborah Compagnoni-pályán? Nos, a hazai közönséget egy 19 esztendős olasz versenyző, Elena Fanchini tartotta lázban, aki a nyolcas rajtszámmal vágott neki a versenynek, s olyan futamot produkált, hogy arra a legjobb lesiklóspecial- isták (az amerikai Kildow, a német Gerg, a francia Montillet) nem tudtak mit "válaszolni". Pedig nem állíthatjuk, hogy Elena Fanchini sok tapasztalattal lenne felvértezve: a múlt hét végi szuper-G versenyben a negyedik helyen záró Nadia Fanchini nővére a világbajnokságot megelőzően csak hét Világkupa-futamon vett részt, s a 17. helynél nem jutott előrébb. Ezúttal azonban elképesztő bravúr kapujában állt... Egészen addig, amíg Janica Kostelic 26 századmásodperces előnnyel célba nem ért. S noha a hor- vát lány győzött a kombinációs verseny lesiklásában is, ekkor még nem lehetett egészen biztosan kijelenteni, hogy ő nyerte meg a viadalt. Mert még a rajtjelre várt a szuper-G aranyérmese, a svéd Anja Pärson, valamint az osztrákok nagy favoritja, Renate Götschl is. Pärson végül csak a hetedik helyet szerezte meg, míg Götschl - bár a pálya középső szakaszán több mint fél másodperccel gyorsabb volt a horvát lánynál - az alsóbb részeken eladta előnyét, s csak a harmadik helyen érkezett a célba. Az osztrákok ugyan megsüvegelték ezt a bronzérmet, valljuk meg, az örömük nem tűnt túl őszintének. Santa Caterinában ugyanis szerették volna visszaszerezni a 2003-ban St. Moritzban elveszített trónjukat. Az akkor ezüstérmes Alexandra Meiss- nitzemek ezúttal csak a csalódást jelentő 22. hely jutott, míg a 2001-es Sankt Anton-i világbajnokság aranyérmese, Michaela Dorfmeister a szuper-G után lesiklásban is kiesett. Persze, nem csak a női vonalon múlják alul magukat a pirosfehérek, akik a világbajnokság felénél mindössze Benjamin Raich kombinációs elsőségével büszkélkedhetnek. Az amerikai Bode Miller, aki a szuper-óriásműle- siklás után lesiklásban is mindenkit maga mögé utasított. A Bormiót uraló, a szezon során itt négyes (!) győzelmet arató "sógoroknak" egyetlen bronzérem jutott, a címvédő Michael Walchhofer révén, miután a másik amerikai villámember, Daron Rahlves is beférkőzött eléjük. Miller az edzésen úgy taktikázott, hogy minél alacsonyabb rajtszámmal vághasson neki a versenynek, amikor kellett, fékezett, így harmadikként lódulhatott neki a Stelviónak. A pálya felső szakaszát elképesztő iramban teljesítette - holott az előtte induló bukása miatt több mint öt percig fagyoskodott a rajtházban -, idejét még csak meg sem tudták közelíteni a később indulók. Alul ugyan akadt néhány bizonytalansága, de mint később kiderült, ilyen őrült iram mellett még ez is belefért. Sokáig még egy másodpercre sem tudták megközelíteni a helyenként alighanem csukott szemmel közlekedő Millert, elsőként honfitársának, a szuper- G egykori, világbajnokának, Daron Rahlvesnek sikerült úgy-ahogy közel kerülnie az éllovashoz, de még a 44 százados hátránya is már-már fényévnek számít ebben a sportágban. És mégis, ekkora különbséggel is ezüstérmet lehetett nyerni Bormióban! A favorizált osztrák armada ugyanis - a saját szintjéhez képest feltétlenül - csődöt mondott. Az öt, az idény során kivétel nélkül Vk- dobogós versenyzőjük közül mindössze Walchhofer tudta megközelíteni a normális formáját, de ő is 87 századot kapott az amerikaitól. Utólag kiderült, a pálya felső szakaszán egy kő miatt megsérült az egyik léce, így7 talán még az is csoda, hogy dobogós lett. Persze a bronzérem sem kárpótolhatja azért, hogy elmaradt a címvédés, ami lesiklásban továbbra is a svájci Bernhard Russinak (1972) sikerült legutóbb. Walchhofer a többi osztrák gyengélkedésének is köszönheti a medáliát: az olimpiai bajnok Fritz Strobl apróbb hibákkal a negyedik lett, az idén feltűnő Johann Grugger (9.) elidegeskedte a menetet, Werner Franz (28.) belefáradt a válogatókba, a kisebb sérüléssel bajlódó Hermann Maier (17.) pedig úgy ment, ahogyan az idén lesiklásban szinte mindig. Bűn rosszul, (origo) Aranylabda: a voks nélküliek... A France Football által létrehozott Aranylabda-szavazás immár majd 'ötven éve az egyik legrangosabb egyéni díjnak számít a világ labdarúgásában. Az első négy évtizedben a szaksajtó európai képviselői bárkire adhattak voksukat, 1995 óta azonban a francia újság egy ötvenes listával limitálja a jelölteket. Tíz esztendő ötven jelöltje a legextrémebb esetben ötszáz futballistát jelentene, de ez feltételezné, hogy egyetlen játékos sem került be a kandidálok közé kétszer, ami természetesen elképzelheteden. 1995 és 2004 között összesen 238-an mondhatták el magukról, hogy a France Football valamelyik évben az esztendő ötven legjobb, Európában futballozó játékosa közé választotta őket, ami még mindig elég magas szám, de ez tovább csökken, ha azt is megvizsgáljuk, hogy az adott esztendőben a jelöltek közül hányán voltak olyanok, alak csak a listán szerepeltek, szavazatot viszont nem kaptak. Ebből a szempontból rendkívül árulkodó a lista, hiszen a tendencia nyilvánvaló: míg az 1995-ös szavazáson az ötvenes listáról mindössze 15- en maradtak voks nélkül, ez a szám az 1997-es esztendő kivételével (amikor 36 futballista kapott szavazatot, ez rekordnak számít) egészen 2003-ig folyamatosan emelkedett, és bár a 2004-es szavazás megint egy7 kis visszaesést hozott, a legutóbb is 21- en maradtak pont nélkül. 2002-ben és 2003-ben viszont a jelölteknek alig több mint fele kapott pontot, abban a két évben az ötvenes listáról 24 játékosra senki sem voksolt - a jelek szerint az európai labdarúgás elitje egy7 kissé leszűkült. A tíz esztendő alatt az összes jelölt 34 százaléka maradt pont nélkül, ami azért elég jelentős szám.Az összes jelölt posztonkénti megoszlása is nagyon érdekes. A legkevesebben természetesen a kapusok vannak, tíz év alatt mindössze 16 portás került fel az ötvenes listára, de a hátvédek sem jártak sokkal jobban, a védelmeket mindössze 43 labdarúgó képviseli - az összes jelölt 18 százaléka. Az ötvenes listák többségét "természetesen" a csatárok és a középpályások alkották, bár némileg meglepő lehet, hogy e két poszt képviselői között a középpályások valamivel többen vannak: ebből a pozícióból 91 focista (38 százalék)1 került fel a jelöltek közé, míg a csatárok közül 88-an (37 százalék) szerepeltek a France Football listáin.
