Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)

2005-02-11 / 189. szám

26 MAGYAR SZÓ —A HÍD ________ S P ORT ________________ 2005. FEBRUÁR 11. Lesiklás: a lesiklóarany Janicáé lett HORVÁT RAJT-ERŐ A horvátok sztárja, Janica Kostelk bárom, esetleg négy aranyéremmel zárja-e az olaszországi világbajnokságot? Rövidek Spanyol kupa Hosszú idő után ismét nyíltnak mondható a Primera Division, a 22. forduló záró mérkő­zésén ugyanis a korábban a mezőnytől ellé­pő, az idei kiírásban hazai pályán veretlen Barcelona kikapott a Camp Nouban az Atlético Madridtól, és ezzel "magára enged­te" az ősi riválist, a hét végén az Espanyolt kiütő (4-0) Real Madridot. Még a perről A kalapácsvető Annus Adrián és a diszkosz­vető Fazekas Róbert utaznak Lausanne-ba, hogy visszapereljék elvett olimpiai aranyér- müket.A sportolók az egyik hazai kereske­delmi televízióval exkluzív szerződést kö­töttek, így utazásukról és a tárgyaláson tör­téntekről sem nyilatkozhatnak. A szerződés vonatkozik Éva Maria Bárki ügyvédnőre is, aki már Lausanne-ban tartózkodik, hogy képviselje a magyar sportolók érdekeit. A hírek szerint a Nemzetközi Sportbíróság évente több hasonló ügyet tárgyal, de eddig még nem volt példa arra, hogy ilyen eset­ben a sportolók javára döntöttek volna. Häkkinen számára NINCS VISSZAÚT A Német Túraautó Bajnokságban szereplő versenyző előtt mostanra már teljesen kiraj­zolódott az a kép, hogy mibe is vágta fejszé­jét, amikor visszatért a motorsport világába. DTM-es tanulóévében segítenie kell csapa­tát, a Mercedest a legjobb eredmények el­érésében, és ha lehet a nagy riválist, az Au­dit legyőzni és elhódítani a bajnoki trófeát. PÁRIZS A LEGESÉLYESEBB A 2012-ES OLIMPIA MEGRENDEZÉSÉRE A brit Paddy Power fogadóiroda legújabb oddsai szerint Párizs a legesélyesebb arra, hogy megkapja a 2012-es nyári olimpia ren­dezési jogát. Áz iroda a francia főváros sike­rét 2:5-höz adja, míg a szerinte második leg­esélyesebb London győzelmére háromszo­ros pénzt fizetne. A Paddy Power Moszkva győzelmét véli a legvalószínűtlenebbnek, így aki az orosz helyszínre fogad és nyer, feltett pénze negyvenszeresét kapja vissza. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szemlebizottsága a múlt héten, csütörtökön Madridban kezdte meg körútját, amely so­rán górcső alá veszi a kandidálókat. A NOB július 6-án, Szingapúrban hirdet győztest az öt pályázó közül. Az iroda ajánlatai: 2:5 - Párizs, 3:1 - London, 8:1 - Madrid, 14:1 - New York, 40:1 - Moszkva. Kézilabda Világbajnokság: SIMA SPANYOL SIKER Nagy meglepetésre a spanyol válogatott nyerte a tunéziai férfikézilabda-világbaj­nokságot, miután a döntőben hat góllal le­győzte az olimpiai bajnok, és címvédő hor- vát együttest. A bronzérmet a franciák sze­rezték meg, akik hétgólos hátrányból verték a tunéziaiakat. A mérkőzés előtt jóval esély­telenebbnek tartott spanyolok az első fél­időben valósággal átgázoltak a horvátokon, így az első játékrész lefújásánál már nyolc gól volt a különbség. A szünet után sem vál­tozott a játék képe: a spanyolok óriási fö­lényben játszottak, ráadásul.Vlado Sola, a horvátok Magyarországon légióskodó ka­pusa rendkívül gyenge napot fogott ki, így simán nyerték az összecsapást. A világbaj­Február 8. A Bormióban és Santa Caterinában zajló eseménynek ugyanis az amerikai Bode Miller után "megszüle­tett" a második duplázója: Janica Kostelic a kombinációban aratott diadalát követő­en lesiklásban megszerezte második aranyérmét, s meglehet, koránt sincs még vége a nagy menetelésének, hiszen a héten a technikai számokban is jó eséllyel rajtol majd a 23 esztendős világsztár. S hogy pontosan mi történt tegnap délelőtt a Deborah Compagnoni-pályán? Nos, a hazai közönséget egy 19 esztendős olasz versenyző, Elena Fanchini tartotta láz­ban, aki a nyolcas rajtszámmal vágott ne­ki a versenynek, s olyan futamot produ­kált, hogy arra a legjobb lesiklóspecial- isták (az amerikai Kildow, a német Gerg, a francia Montillet) nem tudtak mit "vá­laszolni". Pedig nem állíthatjuk, hogy Elena Fanchini sok tapasztalattal lenne felvértezve: a múlt hét végi szuper-G versenyben a negyedik helyen záró Nadia Fanchini nővére a világbajnoksá­got megelőzően csak hét Világkupa-futa­mon vett részt, s a 17. helynél nem jutott előrébb. Ezúttal azonban elképesztő bra­vúr kapujában állt... Egészen addig, amíg Janica Kostelic 26 századmásodper­ces előnnyel célba nem ért. S noha a hor- vát lány győzött a kombinációs verseny lesiklásában is, ekkor még nem lehetett egészen biztosan kijelenteni, hogy ő nyerte meg a viadalt. Mert még a rajtjel­re várt a szuper-G aranyérmese, a svéd Anja Pärson, valamint az osztrákok nagy favoritja, Renate Götschl is. Pärson vé­gül csak a hetedik helyet szerezte meg, míg Götschl - bár a pálya középső szaka­szán több mint fél másodperccel gyor­sabb volt a horvát lánynál - az alsóbb ré­szeken eladta előnyét, s csak a harmadik helyen érkezett a célba. Az osztrákok ugyan megsüvegelték ezt a bronzérmet, valljuk meg, az örömük nem tűnt túl őszintének. Santa Caterinában ugyanis szerették volna visszaszerezni a 2003-ban St. Moritzban elveszített trónjukat. Az akkor ezüstérmes Alexandra Meiss- nitzemek ezúttal csak a csalódást jelentő 22. hely jutott, míg a 2001-es Sankt Anton-i világbajnokság aranyérmese, Michaela Dorfmeister a szuper-G után lesiklásban is kiesett. Persze, nem csak a női vonalon múlják alul magukat a piros­fehérek, akik a világbajnokság felénél mindössze Benjamin Raich kombinációs elsőségével büszkélkedhetnek. Az ameri­kai Bode Miller, aki a szuper-óriásműle- siklás után lesiklásban is mindenkit maga mögé utasított. A Bormiót uraló, a sze­zon során itt négyes (!) győzelmet arató "sógoroknak" egyetlen bronzérem jutott, a címvédő Michael Walchhofer révén, miután a másik amerikai villámember, Daron Rahlves is beférkőzött eléjük. Miller az edzésen úgy taktikázott, hogy minél alacsonyabb rajtszámmal vághas­son neki a versenynek, amikor kellett, fé­kezett, így harmadikként lódulhatott ne­ki a Stelviónak. A pálya felső szakaszát elképesztő iramban teljesítette - holott az előtte induló bukása miatt több mint öt percig fagyoskodott a rajtházban -, idejét még csak meg sem tudták közelíteni a ké­sőbb indulók. Alul ugyan akadt néhány bizonytalansága, de mint később kide­rült, ilyen őrült iram mellett még ez is belefért. Sokáig még egy másodpercre sem tudták megközelíteni a helyenként alighanem csukott szemmel közlekedő Millert, elsőként honfitársának, a szuper- G egykori, világbajnokának, Daron Rahlvesnek sikerült úgy-ahogy közel ke­rülnie az éllovashoz, de még a 44 száza­dos hátránya is már-már fényévnek szá­mít ebben a sportágban. És mégis, ekko­ra különbséggel is ezüstérmet lehetett nyerni Bormióban! A favorizált osztrák armada ugyanis - a saját szintjéhez ké­pest feltétlenül - csődöt mondott. Az öt, az idény során kivétel nélkül Vk- dobogós versenyzőjük közül mindössze Walchhofer tudta megközelíteni a nor­mális formáját, de ő is 87 századot kapott az amerikaitól. Utólag kiderült, a pálya felső szakaszán egy kő miatt megsérült az egyik léce, így7 talán még az is csoda, hogy dobogós lett. Persze a bronzérem sem kárpótolhatja azért, hogy elmaradt a címvédés, ami lesiklásban továbbra is a svájci Bernhard Russinak (1972) sikerült legutóbb. Walchhofer a többi osztrák gyengélke­désének is köszönheti a medáliát: az olimpiai bajnok Fritz Strobl apróbb hi­bákkal a negyedik lett, az idén feltűnő Johann Grugger (9.) elidegeskedte a me­netet, Werner Franz (28.) belefáradt a vá­logatókba, a kisebb sérüléssel bajlódó Hermann Maier (17.) pedig úgy ment, ahogyan az idén lesiklásban szinte min­dig. Bűn rosszul, (origo) Aranylabda: a voks nélküliek... A France Football által létrehozott Aranylabda-szavazás immár majd 'ötven éve az egyik legrangosabb egyéni díjnak számít a világ labdarúgásában. Az első négy évtizedben a szaksajtó európai képviselői bárkire adhattak voksukat, 1995 óta azonban a francia újság egy ötvenes listával limitálja a jelölteket. Tíz esztendő ötven jelöltje a legextrémebb esetben ötszáz futballistát jelentene, de ez feltételezné, hogy egyetlen játékos sem került be a kandidálok közé kétszer, ami természetesen elképzelheteden. 1995 és 2004 között összesen 238-an mondhat­ták el magukról, hogy a France Football valamelyik évben az esztendő ötven leg­jobb, Európában futballozó játékosa közé választotta őket, ami még mindig elég magas szám, de ez tovább csökken, ha azt is megvizsgáljuk, hogy az adott eszten­dőben a jelöltek közül hányán voltak olyanok, alak csak a listán szerepeltek, szava­zatot viszont nem kaptak. Ebből a szempontból rendkívül árulkodó a lista, hiszen a tendencia nyilvánvaló: míg az 1995-ös szavazáson az ötvenes listáról mindössze 15- en maradtak voks nélkül, ez a szám az 1997-es esztendő kivételével (amikor 36 fut­ballista kapott szavazatot, ez rekordnak számít) egészen 2003-ig folyamatosan emel­kedett, és bár a 2004-es szavazás megint egy7 kis visszaesést hozott, a legutóbb is 21- en maradtak pont nélkül. 2002-ben és 2003-ben viszont a jelölteknek alig több mint fele kapott pontot, abban a két évben az ötvenes listáról 24 játékosra senki sem vok­solt - a jelek szerint az európai labdarúgás elitje egy7 kissé leszűkült. A tíz esztendő alatt az összes jelölt 34 százaléka maradt pont nélkül, ami azért elég jelentős szám.Az összes jelölt posztonkénti megoszlása is nagyon érdekes. A legkevesebben természetesen a kapusok vannak, tíz év alatt mindössze 16 portás került fel az ötve­nes listára, de a hátvédek sem jártak sokkal jobban, a védelmeket mindössze 43 lab­darúgó képviseli - az összes jelölt 18 százaléka. Az ötvenes listák többségét "termé­szetesen" a csatárok és a középpályások alkották, bár némileg meglepő lehet, hogy e két poszt képviselői között a középpályások valamivel többen vannak: ebből a po­zícióból 91 focista (38 százalék)1 került fel a jelöltek közé, míg a csatárok közül 88-an (37 százalék) szerepeltek a France Football listáin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom