Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-12-10 / 183. szám
2004. DECEMBER 10. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ — A HÍD 21 Móra Ferenc: Mondák és mesék AZ ARANYALMA Mátyás király egyszer éppen haditanácsot tartott vezéreivel, mikor ajtónálló jelentette, hogy hírnök jött a lengyel határról.- Várjon egy kicsit - rendelkezett Mátyás.- Lóhalálában jött, olyan fáradt, alig tántorog.- Pihenje ki magát.- Háborús hírt hozott.- No, azzal meg különösen ráér. Abból már van három fogásra való. Az övét eltesszük csemegének. Háromfelől is fenyegette ellenség az országot, ép pen azokon osztozott Mátyás vezéreivel.- A török császárt megtartom magamnak - mosolygott jókedvűen. - Az ellenségnek csak a nagyját szeretem. Hát a német szomszédot ki vállalja? Tízen is csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta közülük.- Kelmedet már megszokta a német. Jól se esnék neki, ha más porolná ki a bu- gyogóját. Hát a cseheknek ki mond fo- gadjistent? Erre meg az erdélyi vajda ugrott fel a székről. Nagy harcsabajuszát úgy mozgatta, mintha máris csehet enne. feddette mosolyogva a király.- Mióta vadászik egerekre az oroszlán? Macska is elég lesz a lengyel határra. Macskáknak az apródjait hívta Mátyás. És megtette azt a csúfot a lengyel királlyal, hogy csakugyan macskát küldött ellene. Két kis apródját behívta magához. Lobot vetett a képük, parázslóit a szemük, mikor meghallották, mekkora tisztesség várakozik reájuk.- Hét vezért persze nem küldhetek egy ellenség ellen - nézett végig rajtuk kedvtelve Mátyás. - Hadd látom, melyik közüle- tek a legarravalóbb.- Apróra vágom a lengyelt! - fogadkozott az egyik.- Makká töröm! - bizonykodott a másik. Volt olyan is, aki répává akarta darabolni, olyan is, aki korpává őrölte volna.- Kis csupor hamar forr - nevetett Mátyás. - Azt választom, aki nemcsak erővel, hanem ésszel is győzi. Azzal bevezette őket a címeres terembe. Annak a közepén le volt terítve egy nagy szőnyeg, annak a közepén feküdt egy arany alma.- No, úrfiak, az lesz a vezér, aki föl ve Zsigmond Aranka Mese Csupa-kincsnek. Szedte vette teremtette, Csupa-kincs őt elvesztette. Kicsi kutya gyere elő! Csupa-kincs itt nagyon menő! Menő tigris, menő róka, Csupa ugrik a bokorba. Hol a tigris, hol a róka? Csupa kincs most csupa móka. Móka ide, móka oda, Csupa-kincs most nagy bohóka. Hóka-fóka, jeges medve, Csupa-kincs van az eszemben. Szedte vette teremtette, A lovacskát kiengedte. Hol a lován, hol a hám? Itt van már az anyukám. Édesanyám gyönyöröm, Gyere kösd a főkötőm. Ha fel kötöd nagy leszek, Csupa-kinccsel elmegyek. Járunk mi nagy boldogon, Gyöngyfűzéres utakon. Járunk, kelünk, dalolunk, Amíg meg nem torpanunk. Ennyi volt az én mesém, Legyél vidám kislegény.- De már azokat nem engedem másnak! Én hozom el felségednek Mátyásnapi ajándékul a cseh királyt.- Derék lesz - hagyta helyben Mátyás. - Hát most nézzük a csemegét. Bebocsátották a pihegő hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy a lengyel király is táborba szólította hadinépét. Étvágyat kapott a többitől, ő is akar harapni egy darabot Magyarországból. Nagy csattanás hallatszott erre, pedig nem is villámlott. Kinizsi Pál ütött az asztalra. A király legkedvesebb emberének ez is szabad volt.- Kitöröm a fogát! - dörögte szikrázó szemmel.- Pál, Pál, minek ez a nagy dér-dúr? szí az almát a szőnyegről - intett Mátyás az apródoknak. Heten nyolcfelől szaladtak volna érte, de a király rájuk kiáltott:- Ohó, lassan a testtel! Az almát úgy kell fölvenni, hogy nem szabad a szőnyegre lépni. Visszahőköltek a fiúk, és megzavarodva néztek egymásra. A legbátrabb aztán megszólalt közülük:- Bottal is szabad hozzáérni?- Ahogy csak jólesik, fiúk - biztatta őket Mátyás. Szaladnak aztán botért, hálóért, horogért, de mind nem ért az semmit, egy sem ért el az almáig.- Lehetetlen, amit kívánsz, urunk királyunk - csüggesztették le szomorúan a fejüket az apródok.- Az én apródaimnak nem szabad ilyent mondani - húzta össze a szemöldökét Mátyás. - Ész kell ide, hamar kész. Az egyik fiúnak - hosszú szőke fürtű, jegenyenövésű, szelíd szemű legényke volt - hirtelen megvillant a szeme.- Én már tudom - mondta. Azzal lehajolt, fölemelte a szőnyeget az egyik sarkánál fogva, s addig göngyölgette befelé, míg a közepéig nem ért. Akkor aztán fölvette az almát a tenyerére, s térden állva tartotta oda Mátyás elé.- Parancsolj, uram királyom!- Tedd el, fiam, tied a vezérség - ütött a vállára Mátyás. - Hajnalra indulhatsz is a sereggel. Ha a karod is úgy helyén van, mint az eszed, szerencsével jársz. Két hét múlva Jaj cában ostromolta a törököt Mátyás, mikor megint hírnök kereste a lengyel határról. A magyarok körülfogták a lengyel hadat, megadta magát kényre-kegyre: ezt a hírt hozta.- Köszöntőm a kis vezért - üzente vissza Mátyás -, remélem, nem esett semmi baja.- Lándzsaszúrás érte a vállán.- Küldünk a sebére puha takarót. Drága bársonypalástot kapott a kis apród, és nemesi címert: páncélos kar tart aranyalmát égszínkék mezőben. O lett az őse az Almássy nemzetségnek. VÉGE NÉPKÖLTÉSEK, Mondókák December A Lucának híres napja A napot rövidre szabja. Téli mennydörgés, Meglesz jó termés. Zöld karácsony rossz, Fehér húsvétot hoz. János-nap ha borús, A termés igen dús. Szerkesztette: Kertész Gabriella
