Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-12-10 / 183. szám

18 MAGYAR SZÓ —A HÍD Kevés alvás,: túlsúly! Ellentmondásosnak tűnhet, hogy bár alvás közben a szervezet kevesebb kaló­riát éget el, mégis azok híznak meg, akik keveset alszanak. A Columbia Egyetem egyik legfrissebb kutatásából ktaerül, bogy a nem eleget pihenők na­gyobb valószínűséggel Úsznék túlsúlyo­sak, mint eleget alvó társaik. A columbiai Obesity Research Center kutatói 18 000 olyan, 32 és 59 év közötti tesztalany adatait elemez­ték ki, akik még az 1980-as években vettek részt egy közvélemény-kutatá­son. Számításba véve egyéb tényező­ket is (mint például a nem, kor, iskolá­zottság, etnikum, alkoholfogyasztás, életmód stb.) vizsgálataikból kiderült, hogy minél kevesebbet aludtak a vizs­gált személyek, annál inkább hajla­mosak voltak az elhízásra. A túlsúly kockázata a napi négy óránál kevesebbet pihenők esetében volt a legnagyobb. A napi öt óránál kevesebbet alvók 50%-kal, a hat órá­nál kevesebbet pihenők pedig 2 3%-kal nagyobb valószínűséggel szedtek fel az idők során plusz kilókat, mint ren­desen alvó társaik. Az eredmény még a kutatókat is meglepte. Az előzetes feltételezések­kel ellentétben ugyanis nem azt ta­pasztalták, hogy a keveset pihenők a nap folyamán több kalóriát égetnek el, ezért kevésbé híznak meg. Az az egyszerű, mi több, magától értetődő­nek tűnő magyarázat sem állja meg a helyét, hogy a keveset alvók esetében a túlsúlyt a több ébren töltött óra okozza, ami alatt értelemszerűen többször, többet esznek. Az már eddig is ismert ténynek számított, hogy az alváshiány csök­kenti a leptin nevű hormon szintjét a szervezetben. Ez a hormon szabá­lyozza az étvágyat és a testsúlyt azál­tal, hogy tolmácsolja az idegrendszer­nek, mennyi energiaforrás található a szervezetben. A grelin nevű hormon szintje, ami az éhségérzet kialakulásá­ért felelős, viszont megemelkedik al­váshiány esetén. Akadnak azonban olyanok is, akik megkérdőjelezik a kutatás eredmé­nyeit. ők azzal érvelnek, hogy nem a kevés alvás ténye, sokkal inkább az éj­szakai televíziózás alatt elfogyasztott rágcsálnivalók vagy a stressz által ki­váltott hormoningadozások a felelő­sek a manapság már népbetegségnek számító elhízásért. Egészség Engedhetünk-e a csábításnak? CSOKOLADEVTTAMIN Legyen szó akár elhízásról, akár kiegyensúlyozatlan táplálkozásról, elromlott fogakról, vitaminhiányról: előbb-utóbFelőkerül a bűnbak, az édességfogyasztás, ami a köztudatba mint egészségünk ellen elkövethető legnagyobb vétek került. December 7. Az egészségünk megőr­zésének egyik eszköze a szélsőségektől mentes, helyes táplálkozás, ami az egész­ségi állapotnak, életkornak, illetve fizikai aktivitásnak megfelelő mennyiségű ener­giát, makro-, illetve mikrotápanyagot biztosít a szervezetnek. Ideális esetben a mindenki által egészségesnek tartott zöldségek és gyümölcsök fogyasztása mellett étrendünk tartalmaz tejterméket, húst, halat, tojást, gabonaféléket, hüve­lyeseket, olajos magvakat, főző- és kenő­zsiradékot, és a vegyes táplálkozásban mindezek mellett még az édességek is helyet kaphatnak. Természetesen az egyes élelmiszerfajták fogyasztásának a gyakorisága és mennyisége más és más. Az édességfogyasztással kapcsolatos kérdőjelek leggyakrabban a gyermekek étkezése kapcsán merülnek fel. Az édes­ségek fogyasztása - természetesen éssze­rű határokon belül - egy egészségesen, kiegyensúlyozottan táplálkozó, átlagos fizikai aktivitású (akinek tornaóra, játék, kerékpározás, edzés szerepel a napjaiban) gyerek esetében is beilleszthető az ét­rendbe. A gyerekeket nem érdemes tel­jesen eltiltani az édességtől, ugyanis a til­tás még inkább felkelti iránta érdeklődé­süket, meghozza étvágyukat (mint tud­juk, a "tiltott gyümölcs" a legédesebb). Mértékkel, de hogyan? Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az anyatejes táplálás után rögtön édességekkel kell etetni a gyerekeket, de egy iskoláskorú gyermeket már meg le­het tanítani arra, hogy az édesség, az ün­nepi finomságok nem a jutalmazás vagy ajándék tárgyai, hanem mint minden élelmiszernek, ennek is megvan a helye az egészséges táplálkozásban. Ha a gye­rek a szülőktől csak erőteljes tiltást hall az édességfogyasztással kapcsolatban, akkor az oviban, iskolában, játszótéren, a társainál lévő édességet fogja megkóstol­ni, illetve a zsebpénzét is ezekre fogja költeni a szülők háta mögött. Fontos, hogy az édességek ne főétke­zések helyett, hanem inkább étkezések után, desszertként kerüljenek elő, és az adag ne egy egész tábla csokoládé, cso­mag cukorka vagy egy fél torta legyen, hanem egy kis szelet csoki, egy-két szem cukorka, egy szelet sütemény. Az édessé­gek fogyasztása ne legyen mindennapos, hanem hetente csak egy-két alkalommal szerepeljen a gyerekek étrendjében. 2004. DECEMBER 10. A gyerekeket - természetesen az élet­koruknak megfelelő szinten - beavatva az egészséges táplálkozási szokásokba meg­előzhető, hogy a későbbiekben úgy te­kintsenek az édességre, mint valami til­tott gyümölcsre, jutalomra vagy aján­dékra. A korlátok közé szorított édesség- fogyasztással, a "nasi" észszerű mennyi­ségének meghatározásával kialakítható az egészséges étrend. Ásványi és tápanyagforrás Az emberek táplálkozásában az édes­ségek fogyasztása már régóta szerepet játszik. Legfőbb édesipari termékek: a cukorfélék, kakaó és csokoládé, nugátok, grillázs, marcipán, édesipari lisztesáruk (kekszek, piskóták, sütemények), fagylal­tok, jégkrémek. A csoportosítás alapja a nyersanyag, illetve a készítési mód, tech­nológia. Az édesipari termékek közül az egyik legnagyobb múltra visszatekintő és legkedveltebb édesség a csokoládé. Mind az étcsokoládé, mind a tej csokolá­dé lehet ízesített (pl. kávéőrleménnyel), illetve dúsított. A dúsításra általában mogyorót, mandulát, mazsolát, aszalt gyümölcsöket használnak. A csokoládé 100 grammja 535 kcal energiát tartalmaz, az összetevői között legnagyobb arányban a szénhidrát van jelen (62 g), emellett 30 g zsír és 6 g fe­hérje van benne. Az ásványi anyagok kö­zül kalcium-, magnézium-, foszfor-, káli­um-, és réztartalma számottevő. A csokoládék dúsítására gyakran hasz­nált olajos magvakban (mandula, mo­gyoró) található számos ásványi anyag, vitamin, telítetlen zsírsav és rost mind fontos részei a kiegyensúlyozott táplál­kozásnak. Gazdag Bl-, B2-, B6- és E-vi­taminban, ásványi anyagok közül pedig magnéziumot, káliumot, kalciumot és re­zet tartalmaznak számottevő mennyiség­ben. A B-vitaminok létfontosságúak az idegrendszer működésének biztosításá­hoz. Az E-vitamin hatékony antioxidáns és bizony kedvező hatása van az immun- rendszerre is. I Növekvő zajszennyezés CSENDET KÉRNÉNK A zajszennyezés a környezetvédelem mostohagyereke, miközben Földünkön évente egy decibellel nő a háttérzaj mértéke. A folyamatos és erős lárma ártalmai - alapos kutatások híján - felmérhetede- nek, de abban minden szakértő egyetért, hogy a halláskárosodás csupán egyike a következményeknek. Hosszabb időn át 85 decibel feletti zajban tartózkodva időszakos vagy akár maradandó hallás- károsodás léphet fel - ez a zajszint egy átlagos plázamozi hangerejének felel meg. Egy szabadtéri hangverseny 110- 120 decibeles erővel dübörög, nem ma­rad el mögötte az egyszemélyes, fülbe dugott koncert hangereje sem, de egy esti kávéház - zenével, gőzölős presszó­géppel, feltörő kacajjal együtt - szintén meghaladhatja a 80 decibeles határt. Ä zajártalom okozta süketülés visz- szafordíthatatlan folyamat, és sem gyógyszerrel, sem műtéti úton nem gyógyítható. A nagyothallás sokat ront az életminőségen: nehezíti a kommuni­kációt, a rádióhallgatást, a filmek élveze­tét, balesetveszélyes a közlekedésben, végső soron az egyén elszigetelődéséhez vezethet. A tapasztalatok szerint a lassú hallásvesztés öngerjesztő folyamat: aki rosszabbul hall, hangosabbra állítja a rá­diót, magnót, televíziót, amitől a helyze­te nem javul, esetleg a szomszédja is megsüketül. A zajártalomnak nincsenek azonnal látható, kézzelfogható jelei, és a valóban extrém eseteket (125 dB) leszá­mítva, nem fáj, nem vérzik. Pedig a lár­mát egész szervezetünk megsínyli, és a hanggal együtt járó rezgések miatt a fül- dugó sem segít. A magas zajszint mellet­ti, így nem kellőképpen pihentető alvás önmagában is negatív egészségügyi vál­tozások egész sorához elegendő: ideg- rendszeri bántalmakat okozhat, csökken miatta a koncentrálóképesség, megnő­het a reakcióidő, állandó fáradtságot, al­vási zavarokat idéz elő, ezen kívül előse­gíti a magas vérnyomás, emésztési zava­rok és még megannyi baj kialakulását. Egyes tanulmányok szerint a tartós zaj­ártalom akár nyolc-tíz évvel rövidítheti meg az ember életét. Egy ENSZ-felmérésben az áll, hogy a nagyvárosok vannak a legsúlyosabb helyzetben: ma átlagosan harmincszor zajosabbak, mint a II. világháború előtt. Napvilágot láttak olyan vélekedések is, hogy az időskori halláskárosodás hátte­rében nem a meghosszabbodott átlag­életkor, hanem az egész életen át elviselt zajszenny áll. Ezt támasztják alá azok az adatok is, melyek szerint a Budapesten élő vagy ott dolgozó emberek 30 éves korukra már nem hallanak tökéletesen, ami nem meglepő, miután a magyar fő­város Szófia és Barcelona mellett a leg- lármásabb Európában. Szakértők szerint ilyen helyzetben érdemes még azon is elgondolkodnunk, hogy milyen mértékben szennyezzük környezetünket a cipőnk kopogásával, a gondatlanul kiválasztott mobilcsörgés­sel, a bekapcsolva hagyott számítógép­pel, a rosszul kiegyensúlyozott centrifu­gával, és hogy ilíik-e bömbölő rádió mellett kocsit mosni vasárnap reggel. Csokoládé: hizlalhat, de fontos is

Next

/
Oldalképek
Tartalom