Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-07-16 / 162. szám

FÜGGETLEN, MAGYAR NYELVŰ AMERIKAI HETILAP 2004. JULIUS 16. VOL. LVm NO. 162., 29m WEEK Július 14. A Külügyminisztérium ab­ban bízik, hogy lehet majd alkudni eb­ből, aggodalomra adhat ugyanakkor okot, hogy New York polgármestere (képünkön) korábban határozottan lé­pett fel a parkolási díjat nem fizető dip­lomatákkal szemben is. A Népszabadság arról számolt be, hogy New York városa 30 millió dollár­nyi ingatlanadó megfizetését követeli Magyarországtól. A lap július 14-iki számában megjelent cikk szerint azon­ban az összeg kamatokkal együtt ennek közel másfélszerese: 42 millió dollár (kb 8,4 milliárd forint). A követelés alapja az, hogy a New York-i hatóságok szerint az ottani ma­gyar főkonzulátus és ENSZ-képviselet épületében lévő szolgálati lakások és vendégszobák kereskedelmi célú helyi­ségeknek minősülnek (pénzt kérnek a használatukért), így nem vonatkozik rá­juk a diplomáciai képviselet irodáit ille­tő adómentesség. A konzulátus szerint viszont az egész épület mentességet él­vez, így az évek során nem fizetett in­gatlanadóból 30 millió dollárnyi hátra­lék gyűlt össze. Egy név nélkül nyilatkozó, korábban az amerikai nagyvárosban dolgozó ma­gyar diplomata a Népszabadságnak azt mondta, hogy Magyarország tartozása 1991 óta halmozódik, akkor került ugyanis egy épületbe a a közös költség- vetéssel működő főkonzulátus és az ENSZ-misszió. Egy amerikai-magyar egyezmény szerint csak a főkonzulátus­ra és az ott dolgozók lakásaira nem kell ingatlanadót fizetni, az ENSZ-misszió- kon azonban már csak a nagykövet laká­sa élvez mentességet. Mivel az épület státusa 1991 óta tisz­tázatlan, ezért a New York-i hatóságok az egész épületre vetnek ki adót azóta, Magyarország ugyanakkor a főkonzulá­tus adómentességére hivatkozva eddig ezt jiem fizette ki. A városnak több más ország külképviselete is tartozik, Ma­gyarországé a negyedik legnagyobb adósság - derül ki a Népszabadság cik­kéből. A lap szerint a helyzetet tovább bo­nyolítja, hogy 2001 őszén az épületbe költözött a Magyar Kulturális Központ, amelyet nem regisztráltak külképvise­letként, és nem élvez adómentességet. Másrészt a főkonzulátusnak és az ENSZ-követségnek van nyolc vendég­lakása is, amelynek használatáért időn­ként pénzt kérnek, így kereskedelmi cé­lú, adóköteles ingatlannak minősülnek. A Népszabadság információi szerint a Külügyminisztérium mindössze há­rommillió dollárt különített el arra az esetre, ha mégis fizetni kell New York­nak. A minisztérium ugyanis bízik ab­ban, hogy a 42 millió dolláros összeget sikerül lealkudni. Ennek esélyét növeli, hogy diplomáciai képviseleteket nem lehet beperelni, az amerikaiaknak tehát mindenképpen megállapodásra kell jut­niuk a magyarokkal. A lapnak nyilatkozó diplomata ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy nem valószínű, hogy a kifejezetten erős­kezű Michael Bloomberg New York-i polgármestert befolyásolni lehetne, amikor a város adódollárjairól van szó. Bloomberg hatékonyan lépett fel a par­kolási díjat nem fizető diplomatákkal szemben is. Mint a cikkből kiderül, a magyar főkonzulátus is befizetett egy tízezer dollár körüli összeget. ■ ■ 42 millió dollárt követel New York Magyarországtól FIZETNI, MAGYAR! A korábban megjelent összegnél is több pénzt, 42 millió dollárt követel Magyarországtól New York - derül ki a Népszabadság cikkéből. A város a magyar fókonzulátus és az ENSZ-misszió épülete után fizetendő ingatlanadóra -8,4 mil­liárd forintnak megfelelő összegre - tart igényt. Csapdában Papp IJszló Június elsején új szakasz kezdő­dött Irak és a Közel-Kelet életében. Az amerikai katonai kormányzást a helyi hatóság váltotta fel és először állt az ország élén egy, a diktatúrától mentes hatalom. Demokratikus válto­zások ígérete is felcsillanhat az iraki és más népek előtt. Változás lesz, de ez nem jelenti feltétlenül a nyugal­mat, a békét, a háborús borzalmak nélküli életet. A veszteségek még mindig napról napra emelkednek, mind a katonai, mind a civil áldozatok száma növekszik. Paul M. Johnson Jr. úgy vélte, hogy technikai képességét és tudását leg­eredményesebben külföldön tudja hasznosítani. Ezért vállalt munkát Szaúd Arábiában, ahol főleg helikop­terek szerelésével foglalkozott már vagy 12 éve. Tette ezt mindaddig, amíg a politika és a háború bele nem szólt az életébe, illetve amíg véget nem vetett életének. Csak remélni lehet, hogy a fejét egy csapásra levágó suhin­tástól nem szenvedett sokáig. Nem úgy, mint a legenda szerint Hunyadi László, akit az ügyetlen bakó csak a negyedik csapásra tudott lefejezni. Nagy Richard mint sorozott kiska- tona élt azzal a lehetőséggel, hogy ön­ként jelentkezzen abba a 300 fős ma­gyar csapatba, amely Irakba „rend- fenntartó” szolgálatra lett beosztva. Az ő feladata utánpótlás szállítása volt. Egy napon, amikor éppen ivóvizet vitt a katonák számára, egy robbanás halá­losan megsebesítette. Csak remélni le­het, hogy nem szenvedett sokat az alatt az idő alatt, míg a kórházba ért és kilehelte lelkét. Két sors a háborús világban. Az őrület világában. Még azok is, akik soha nem olvasták Joseph Heller nagy­sikerű könyvét, a Catch 22-t, ismerik ezt a híressé vált tör­ténetet. A regény főhőse, Joseph Yossarian kapitány a máso­dik világháborúban szolgál, mint légi bombázó. Lelkiismerete nem hagyja nyugodni, amikor azt látja, hogy a ma­gasból ledobott bombái milyen pusztí­tást végeznek nemcsak a katonák, de a városok civil lakossága között is. Elha­tározza, hogy őrültnek tetteti magát, hogy ígv szabaduljon meg ettől a fele­lősségtől. Igen ám, de a feljebbvalói szerint józanságát éppen azzal igazolja, hogy őrültségnek tartja a háborút, te­hát mehet vissza bombázni az olaszt falvakat. Heller regénye óta a reménytelenül megoldhatatlan helyzeteket a köz- nyelv „22-es csapdájának” nevezi. Egyre többen idézik fel ezt az allegóri­át a mostani iraki háború esetében. Szerintük az Egyesült Államok a saját csapdájába került. Egyrészt az iraki nép felszabadítását, demokratikus ál­lamrendjének megvalósítását tűzte maga elé. Másrészt amint fegyverrel küzd ezért a célért, egyre több kárt okoz, egyre nagyobb ellenállást és ká­oszt idéz fel a lakosság között. Miköz­ben egyre több fiatal jelentkezik öngyilkos merénylőnek. A történelem tanulsága szerint, a jó szándéktól füg­getlenül, csaknem minden esetben, amikor egy hadse- reg egy idegen országban megjelenik, számíthat a nép el­lenállására. Megtapasztalta ezt Napó­leon, akivel szemben a spanyolok be­vezették a „guerrilla” harcmodort. Hitler is megismerte ezt Oroszország­ban, vagy a Balkánon. A vietnámiak örök figyelmeztetéssel szolgáltak a vi­lágnak ezen a terén. Az egész világ reméli, várja a de­mokratikus rend megvalósulását Irak­ban és a Közel-Kelet egyre jobban for­rongó vidékén. Elválik majd, hogy a fegyverek rendet vagy még nagyobb őrületet valósítanak-e meg. ISSN 0194-7990 r Amerikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom