Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-11-05 / 178. szám
12 MAGYAR SZÓ-A HÍD___________________IRODALOM____ ________________2004. NOVEMBER 5. Sósméz (16) Brém-Nagy Ferenc Brém-Nagy Ferenc (1965) író, tipográfus, a Magyar Nemzet kultúra rovatának főszerkesztő-helyettese és a JEL tervezőszerkesztője. A Fekete Zongora könyvkiadó (amely elsőkönyves költők és írók megjelentetésére szerkesztésére szakosodott) vezetője, számos forgatókönyv szerzője. (...) Reggel Váradi Simon elektroműszerész, a Gelka Vállalat dolgozója, fáradtan, égő szemmel, de jókedvűen ment be a munkahelyére. Nagyot köszönt Erzsiké néninek, akit újfent sikerült meglepnie vele, mert ama emlékezetes reggel óta, ahogyan annak előtte évekig, alig-alig szólt a takarítónőhöz. Kicsit korán érkezett, Balhéimétól rövidebb volt az út, mint otthonról. A műhely üres volt még. Kabátját beakasztotta az öltözői lemezszekrénybe, magára öltötte sötétbarna munkaköpenyét és leült a helyére, ahol az asztalon eg)' fehér színű, Athéné típusú Videoton-tévé hevert darabjaira szedve. De nem nyúlt hozzá. A november hetedikéi prémiummegvonáskor eldöntötte ugyanis, ő bizony egy mákszemnyivel sem dolgozik többet, mint amennyit feltétlenül muszáj. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjis- ten - ahogy főnöke, az az emeletes barom mondta volt -, úgyhogy óné több túlóra, óné fontos emberek halaszthatatlan, soronkívüli javításai, csinálja más, game over, mindenki kinyalhatja. Rágyújtott, a szemközti falra függesztett ormótlan órára meredt, s csak amikor a nagymutató kínkeservesen elvánszorgott a tizenkettesig, akitor vette kezébe a fázisceruzát. Időközben megérkezett a főnöke, morgott valamit köszönés helyett, ha van Isten - gondolta Váradi -, egyszer csak lenyeleti vele a saját nyelvét, aztán a kollégái is, akik egy idő után nem tudtak nem tudomást venni az előző napihoz viszonyított gyökeres hangulatváltozásáról, hiszen látványos volt, feszt mosolygott, valami távoli, magabiztos mosollyal, ha szóltak hozzá készségesen válaszolt, arról nem beszélve, hogy munka közben félhangosan fütyöré- szett, s még a főnök időnkénti kekeckedő beszólásait is derűs arccal reagálta le. Kollégái nem tudhatták, hogy Váradi Simonban az éjszaka lejátszódottak peregnek le újra és újra, azokat elemzi, boncolgatja. És bár igaz, csupán egyszer történt meg, hiába adott bele később apait-anyait Cypress Medical Center General medicine Gynecology Physical therapy X-ray\ Laboratory Beszélünk angolul, magyarul, románul, franciáiul, spanyolul és németül! Forduljon hozzánk bizalommal! 26 East 36th Street New York, NY 10016 Tel: 212-532-7956 Fax: 212-532-9899 WWW.DRCOCIOBA.COM 16-84 Woodbine Street Ridgewood, NY 11385 Tel: 718-497-8117 Tel: 917-716-8640 Fax: 718-497-3208 I Első látogatásánál 10%-ot, minden utána í J következő látogatásából 5%-ot elengedünk J evvel a hirdetéssel ÚJ! MEGNYÍLT! ÚJ! CONTINENTAL UTAZÁSI IRODA Elérhető árakkal és segítőkész kiszolgálással! Utazzon kényelmesen, utazzon velünk! Belföldi és külföldi utak ügyintézése. Szeretettel várjuk hívását! Anna Migalina Toll Free: (800)852-4190 Tel: (323)654-8042 Fax: (323)654-6942 Email: amigalina@continentaltravelusa.com Tekintse meg weboldalunkat: www.continentaltravelusa.com Balbeknével, nem vezetett eredményre, ám az elég bizonyítékot jelentett nemcsak saját ép elméjére, de arra is, nem véletlen volt, amiből pedig egyenesen következett, hogy előbb-utóbb - mert Váradi Simon ebbéli meggyőződése most már szilárdabb volt, mint a Gellért hegyen álló Szabadságszobor talapzata - rá fog jönni a nyitjára. Déltájban Balbekné telefonált. Búgó, szomorú hangon azt mondta, férje a tervezettnél előbb érkezett haza, ma már nem tud ott aludni, de ne szontyolodjon el, holnap majd bejelenti megint, hogy elromlott a tévé, és övék lehet az egész délelőtt. Váratlanul érte Váradit a dolgok ilyetén alakulása, felvetve azt a praktikusan - ha nem is azonnal - megválaszolandó kérdést, hogy hová menjen éjszakára, de még ez sem tudta lelombozni, ahogyan a főnök sem, aki koradélutánig volt képes tolerálni beosztottja jó kedvét, mely pajzsként állt ellent piszkálódásainak. Miután egy kötekedő megjegyzésére Váradi megint nyugodtan, mosolyogva válaszolt, elszakadt nála cérna, döngő léptekkel odasietett hozzá.- Maga meg mi a vérvörös picsának örül itt? - kérdezte szinte kiabálva. - Talán titokban beutalót kapott Szocsiba? Váradi nézte a vöröslő, kopasz fejet, és nagyon jól mulatott magában.- Miért, már a jókedv is tiltva van?- Kapja össze magát - váltott fenyegetőre a főnöke hangja, jobb kezével, kinyújtott mutató ujjával úgy integetett, mint Hruscsov az ENSZ-közgyűlésen -, mert ha nem, én teszek róla, hogy lehervadjon az arcáról a mosoly, elhiheti nekem.- Mert mit fog csinálni? - kérdezte Váradi belemelegedve. - Örömködésért megvonja a május elsejei prémiumomat is. Tudja mit? - kis szünetet tartott, pillantását körbejártatta a kollégái meghökkent ábrázatán. - Szarok rá. Főnöke láthatóan erre nem számított, riposztozni készült, de benne akadt a szó. Megfordult, beviharzott az irodájába, és becsapta maga mögött az ajtót. Váradi bezsebelte kollégái vigyorral kísért elismerő pillantásait, főnöke távolodó hátát nézve pedig azt mondta magában: "Látlak én még téged hullazsákban, baromarcú." Látta, főnöke dúl-ful, időnként felugrik és faltól-falig járkál a kalickájában. Azt nem tudhatta pontosan, hogy éppen azon töpreng, rögvest fegyelmit ad - az ő szavaival -, ennek a senkiházinak, s noha erre több indokot is fel tudott volna sorolni az elégségesnél, ahogy végiggondolta, megint azok a fránya szabadalmi okiratok merültek fel az emlékezetében, meg Váradi nehezen megkérdőjelezhető képességei. Ha nehezen is, de letett hát az azonnali példa- statuálásról, meggyőzvén magát, eljön még az ő ideje, menekülésként úgy érvelve, a többiek bizonnyal személyes bosz- szúként értelmeznék, és az indulat vezérelte döntések látszatát, ugye, egy felelős vezetőnek el kell kerülnie, meg mert az ő célja végső soron nem más, mint tisztességes embert nevelni belőle. Mondom, Váradi nem tudhatta mi játszódik le a főnökében, csak sejthette, hogy valami ilyesmi. Igaz, ha elekor reálisan mérlegel, bizonyosan arra jut, kis csatát nyert a meglehetősen egyoldalú háborúban - talán még a Thermopülai szoros és Leonidasz spártai király neve is felmerül benne valahonnan a rég tanultak ködéből -, nem sokáig várat majd magára az ellencsapás, s noha a győzelmet - ebbéli hite most már biztosabb volt, mint a villany- számlás érkezése - neki érleli az idő, addig még számtalanszor kibaszhat vele. De ez a nap nem a hezitálás, hanem az öröm napja volt. A munkaidő leteltével Váradi Simon elektroműszerész, a Gelka Vállalat dolgozója boldogan lépett ki az utcára. A Sport nevű pinceborozóba ment, a József utcába, leült szokásos asztalához a sarokba és derűsen megivott négy féldeci vodkát négy üveg sör kíséretében. FOLYTATJUK
