Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-09 / 161. szám
22 MAGYAR SZÓ-A HÍD Sorozat 2004. JULIUS 9. Ronald Reagan és a külpolitika (1.) Ronald Reagan and the foreign policy (1.) “Nem tudok a Szovjetunióban egyetlen egy olyan vezetőről sem, - beleértve a jelenlegi vezetőséget is - aki több mint egyszer ismételte, hogy célja az egy egész világot átfogó revolúció elősegítése és egyállamú Szocialista vagy Kommunista világ létrehozása, értve ezen, hogy fenntartják jogukat a bún, a hazugság, és a csalás elkövetésére, mindannak érdekében, hogy ezt megvalósítsák. ” Ronald Reagan - Elnöki sajtótájékoztató konferencia - 1981. Január 29. Az 1980-as évek USA külpolitikáját nagyrészben a Szovjetunióval való kapcsolat határozta meg. A “Hidegháború elnökei” közül - az Egyesült Államok külpolitikáját tekintve - Ronald Reagan személyiségében talán az egyik legnagyobb paradoxon testesült meg. Reagan, aki merev anti-kommunista volt, egy olyan hatalmas védelmi fegyverkezésbe fogott, ami heves fegyverkezési harchoz vezett a Szovjetunióval első elnöki terminusában, és mindközben pedig egy őszinte, és nyílt kapcsolatot alakított ki Michael Gorbachevvel második elnöki terminusában. Emellett olyan fegyverkorlátozási egyezményeket írt alá, hogy az az 1980-as évek végére a béke új korszakát hozta létre. Akárhogyis, Ronald Reagan első elnöki terminusa alatt a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolata általánosan rideg volt. Az okok a következőkből erednek: Egyrészről, mivel a Szovjet erő az 1950-es, 60-as - vagyis a détente - évek alatt megnőtt, és katonai előnyt szerzett az 1970-es évekre, Reagan kritikus lett a korábbi fegyverkezési egyezmények felől, és úgy tekintett a Szovjetunióra, mint aki képes elkövetni “bűncselekményt, hazugságot, és csalást” annak érdekében, hogy előremozdítsa a “világkommunizmus” megvalósítását. Másrészről, Reagan elnök, ahogy azt egy Leonid Brezhnevnek intézett levelében írta - egy fejlődő, és szilárd kapcsolatot akart kiépíteni a Szovjetunióval, azonban úgy gondolta, hogy a a két nagyhatalom viszonya Csonka Judit Éva 2003-ban diplomázott angol és amerikanisztika szakon a Szegedi Tudományegyetemen. Diplomamunkáját Ronald Reagen elnöksége és az Amerikai Egyesült Államok bel- és külpolitikája az 1980-as években címmel írta. Már előzetesen tartott előadásokat John F. Kennedy politikai életéről, az amerikai kormányról, választásokról, és a first lady szerepéről az amerikai politikai életben. Több publikációja megjelent Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának tanulója és Washingtonban a CHARC-ban tevékenykedik Ronald Reagen halálának alkalmából most sorozatban közöljük diplomamunkáját angol-magyar tükörfordításban. azért romlott meg, mivel a Szovjetek célja a katonai kapacitás növelése volt. További okokat a Szovjet külpolitika megbízhatatlanságából származtatott, mivel - ahogy azt Reagan is kifejtette - az Orosz állam közömbösen viseltetett sok az Egyesült Államokkal korábban lefektetett egyezményekkel szemben. Reagan elnök úgy vélte, hogy olyan ellenséggel szemben, mint a Szovjetunió, az Egyesült Államok csakis a katonai erejében bízhat, hogy megerősítse, és visszanyerje Amerika imázsát külföldön, és hogy rákényszerítse az európai nagyhatalmat, hogy komolyan tárgyaljon a fegyverkorlátozásról. Annak érdekében, hogy “az erő fölényéből” tudjon tárgyalni, az Egyesült Államok legfőbb külpolitikai tisztjei úgy döntöttek, hogy a katonai anyagi ráfordítást évente 7 százalékkal növelik, hozzáadva azt Carter 5 százalékos növeléséhez. Reagan elnökségének első éveiben a katonai költekezés az 1980-as évi 143.9 milliárd dollárról az 1985-ös évre 294.7 milliárd dollárra nőtt. Ez nukleáris és hagyományos fegyverek növekedést ölelt fel, aminek az ötlete még a Ford és Carter évek alatt fogant. Ebbe beletartoztak a neutron bombák, interkontinentális rakéták, cirkálórakéták és a Pershing II rakéták, amelyeket, hogyha Európában lőnek ki, akkor Oroszországon belüli célpontokat képes eltalálni néhány percen belül. A Reagan adminisztráció úgy gondolta, hogy a Szovjet gazdaság nem lesz képes versenyt tartani ilyen megnövekedett fegyverkezéssel, és így a Szovjetuniót térdre lehet kényszeríteni. A fegyverkezési költekezés valóban szerepet játszott - habár indirect módon - a Szovjetunió 1991-es összeomlásában. “/ know of no leader of the Soviet Union... including the present leadership, that has not more than once repeated... they hold their determination that their goal must be the promotion of world revolution and one-world Socialist or Communist state, ...meaning they reserve unto themselves the right to commit any crime, to lie, to cheat, in order to attain that. ” Ronald Reagan - Presidential press conference, January 29, 19811 In the 1980s, the foreign relations of the United States were generally determined by the relationship with the Soviet Union. Among the Cold War era presidents - concerning their attitude to the United States’ foreign policy - perhaps the greatest paradox embodied in the personality of Ronald Reagan. Reagan, the rigid anticommunist, who embarked on such a massive military defense build-up that led to a fierce new arms race with the Soviet Union in his first term, established such a sincere and forthright relationship with Michael Gorbachev, the Soviet leader in his second term and set up arms control agreements that offered a new era of peace by the end of the 1980s. However, during the first term of Ronald Reagan the relationship between the Soviet Union and the United States was still generally chilly. The reasons were rooted in the following: On the one hand, since Soviet power had grown in the 1950s, 1960s - during the détente years - and had achieved military superiority in the 1970s, Reagan became critical of arms control agreements and thought of the Soviet Union as one that is “prepared to commit any crime, to lie, to cheat” to promote world communism. On the other hand, although President Reagan - as he had once written in his letter to Leonid Brezhnev, General Secretary of the Soviet Communist Party - wanted to have a constructive and stable relationship with the Soviet Union, he considered that the relationship had deteriorated because of the Soviets’ aim to further increase its military capabilities. Further reasons were derived from the unreliability of the Soviet Union’s foreign policy, since - according to Reagan - it had neglected many of the previously laid down agreements with the United States. A major example was the Soviet involvement in various countries, such as its intervention in Afghanistan, undermining the principles of the 1975 Helsinki Final Act. Another reason was a difficult transitional period the Soviet Union had to face, which originated in the frequent changing of the Soviet leaders that made it hard to show any further steps in the development of the two superpowers’ relationship. The foreign relations of the two great powers focused on arms control talks and arms race, - showing paradoxical ideas. President Reagan thought that with such an opponent as the USSR, the United States could only rely on its own military strength to toughen and regain the image of America abroad and to force the Soviets into negotiating seriously about arms control. In order to “negotiate from the position of strength” the chief foreign policy officers of the United States decided to increase the military appropriation by 7 percent a year, added to Carter’s 5 percent increase. In the first years of Reagan’s Presidency the military spending grew from $143.9 billion in 1980 to $294.7 billion in year 1985. It embraced a military build-up of nuclear and conventional weapons, conceived mainly during the Ford and Carter years. These included neutron bombs; intercontinental missiles; cruise missiles and Pershing II missiles, which, when launched from Europe could hit targets inside Russia in a few minutes. The Reagan administration believed that the Soviet economic system would not allow it to keep pace with such increased arms spending and the Soviet Union could be brought to its knees. The arms spending indeed played a role - though an indirect one - in the collapse of the USSR in 1991. Cabinet members under the Reagan administration Secretary of State: Secretary of the Interior: Alexander M. Haig, Jr., 1981 James G. Watt, 1981 George P Shultz, 1982 William R Clark, 1983 Donald R Hodel, 1985 Secretary of the Treasury: Donald T. Regan, 1981 Secretary of Agriculture: James A. Baker 3rd, 1985 John R. Block, 1981 Nicholas E Brady, 1988 Richard E. Lvng, 1986 Secretary of Defense: Secretary of Commerce: Caspar W. Weinberger, 1981 Malcolm Baldrige, 1981 Frank C. Carlucci, 1987 C. William Verity, Jr., 1987 Attorney General: Secretary of Labor: William French Smith, 1981 Raymond J. Donovan, 1981 Edwin Meese 3rd, 1985 William E. Brock, 1985 Richard L. Thornburgh, 1988 Ann Dore McLaughlin, 1987
