Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-10-29 / 177. szám
2004. OKTÓBER 29. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 13 Visszatérő álmok (édesanyámnak) Ágnes V. Fürst Gyakran álmodom Veled Anyám, olyankor fáj az ébredés. Ládák, amint apró székeden merengve üldögélsz - mint őszi falevél - viruló kertedben, s imára kulcsolva öledben tartod megfáradt drága két kezed. Harangszó leng lágyan a házak közt, s körülötted az éj csendje mered. Gyorsan mozgó szájjal talán imát mormolsz? ősz fejed köré a telihold ezüst glóriát fon. Vajon mire gondolsz, kiért imádkozol? Vagy csak múltba zuhant napokon töprengsz, mely ott maradt a nyárban valahol? Megtudni sosem fogom... Szólok hozzád, nem felelsz, szeretnélek megölelni, de mozdulni nem tudok, lábaim ólomnehezek, csak fájdalmasan tapadó, szomjas pillantással figyellek. Arcomon forró könny pereg, hangod tisztán hallom, s mégsem vagy velem. Szívemben égig érő fájdalom. Letörölném arcodról a bánatot, de nem tudom. Kegyetlen sorsom tőled elválasztott. De nehéz leírnom, milyen nagy fájdalom; szavak korlátái közt szorongok... Újra nyúlok utánad, s amint megérintelek, köddé válsz előttem, eltűnsz s én felébredek... New York, 2002. nov. Péterffy Gyöngyi Örökélet (Gyuszámnak) Itt az ősznek sugarába, merítem fényképzeletem. ott vagyok a mindenség honában találkozni Veled találkozunk együtt vagyunk nem szűnt meg mi volt örök szeretet ereje éltet emlékezete fényesen ragyog. PA, Betlehem, Tibor Fabian Halloween Október harmincegy, Halloween napja. A gyerekek várnak, Erre a nagy napra. Szerte feldíszítve, A házak, ablakok. Ott mesékből figurák, Humoros alakok. Álruhás gyerekek, Álarcot hordanak. És az utcán minden, Házba bekopognak. Trükk vagy vendéglés, Az ott lakóknak mondják. Mire ők a gyerekeknek, A cukrokat adják. Éjfélre jár az idő, Már hazafelé térnek. De Halloween megmarad, Egy kedves emléknek. Ch icago, III. Leona Borek Álom Mint akik már elmentetek, S égben lengtek mint szellemek. A háborgó sötétséget, Fénysugárra cseréljétek: Régi álma küzdő népnek, Békés világ érkezése. Szép napokat, miről réved, Napsugáron üzenjétek. S aki majd a mennybe léphet, S elhagyja a földi létet, Nyugalmas lesz annak álma, Csendesség szállt a világra. Ahogyan az évek múlnak, Régi napok elillannak. Susogják már a levelek, Nincsen más csak emléketek. Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába beküldött írásaikat, verseiket. A rendszeres beküldőket előfizetéssel jutalmazzuk! 194S-ban Erdélyben, Nagvbaconban született. Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban végezte. Kolozsváron 1973-ban szerzett diplomát a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem textilszakán. Kinevezését Székclvudvarhdyre kapta, itt tanított a Művészeti Iskolában rajzot és festészetet, a Tanítóképzőben rajzmód- szertant. Tagja volt a I largita Megy ei Művészeti Egyesületnek. 1985-ben Magyarországra, Székesfehérvárra települt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Több mint ötven kiállítást rendezett. Lali kárpit- szövéssel és rcstaurásással, valamint grafikával és festészettel foglalkozik. Portréfilmjét 2003-ban mutatta be a new vorki Magyar Televízió az 56-os csatornán. Jelenleg New Yorkban tartózkodik. Adatai megtalálhatóak a Magyar Alkotóművészek Országos Lexikonában. Újságunk montázs-sorozatát közli. Zsigmond Aranka
