Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-10-08 / 173. szám
2004. OKTÓBER 8. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 17 Nagy Johanna Palkó meg a ceruza Akiről szól történetem, Azt a fiút jól ismerem. Palkó eleven egy gyerek, Haja barna, arca kerek. Játék közben felindulva, Ordít, rohan kipirulva. Főkolompos ő a hajcsár, Szóval, minden lében kanál. Sokan mondják, nagyon bátor, Nem ijed meg árnyékától. A zöld gyepen kint tornázik, Tótágast áll meg bucskázik. Akárcsak a labda pattan, Mint a béka vízbe cuppan. Potyka-módra úszik, ázik, Vagy mint majom fára mászik. Nincsen ebben semmi sem rossz, Ki azt mondja, az biz’ gonosz. Nem rossz gyerek, inkább pajkos, Olykor-olykor igen hangos. Iskolából nem hiányzik, Soha be nem szekundázik. Arra Palkó nagyon kényes, A hírneve legyen fényes. Elvégzi a feladatát, Róla vehetnétek példát, ő a szülők szemefénye, Reménysége, büszkesége. Palkó tisztában van ezzel, Igyekszik is becsülettel. Hogyha panaszt hallanának, Vége lenne világnak. Ahogy azt mondani szokták, Semmi sem tart, míg a világ. Tanítója épp betoppan, Palkó ceruzája koppan. Le is hajol, hogy felvegye, Látja kitörött a hegye. Hegyezőjét előveszi, Ceruzáját beleteszi. Palkó arca lángban égett, Padtársa is reá nézett. Csak forgatja, törik újra, Akkora, mint hüvelykujja. Dühösen a földhöz vágja, Mindezt tanítója látja. Nem várta volna Palkótól, Óra végén hozzá így szól:- A hibádat helyre hozod, írni fogsz egy dolgozatot: „Meg kell becsülni a munkát”, S felmutatja a ceruzát.- Erről, amit tudsz, leírhatsz, Tanulságot is levonhatsz. Felolvasod társaidnak, ők majd véleményt mondanak. Lassan lépked, cammog haza, Lóg az orra, sápadt arca.-Jaj, mi történt? Nem vagy beteg? Nem vagy lázas? Nem fáztál meg? Anyja egyre így faggatja, olyan szokatlan, hogy magzatja Ilyen csendes, meg sem szólal Kínálgatja minden jóval. Alig eszik, nincs étvágya, Haragszik a ceruzára. ő miatta nincsen kedve, Füstbe ment most minden terve. Fortyog, dohog, mint a katlan, Nem sok, amit mér a latban. Nem mehet ki, itt kell üljön, Fránya írással készüljön. Nem lát Palkó egyéb hibát, Okolja a csonk ceruzát. Rámered a tekintete, Nem jut eszébe semmise. Mit írhat egy ceruzáról, Inkább írna a pecáról. Nézi, nézi elmerengve, Mígnem lekoppan a szeme. Csonk-ceruza elkezd nőni,- Nem kell a fejednek főni, - Beszél Palkóhoz vidáman,- Van már fejem, van már lábam. Nem disznóláb, itt a kezem, Nem bánod meg, gyere velem. - Máris tarka réten járnak, Színes léggömbbe beszállnak. Emelkednek, egyre szállnak, Fészkét látják sok madárnak. Zaj üti meg Palkó fülét, Csonki törli mindkét szemét. Felmutat a hegytetőre, Egy hatalmas zöld erdőre:- Valamikor ott volt helyem, Én voltam a fejedelem. Mindenféle magas szálfák, A favágók csapják, vágják. Lecsúsznak a hegyoldalon, tovább úsznak a tutajon, így követik rönkfák útját, Látják, ahogy leháncsolják. Nagy körfűrész darabolja, Vonat, autó messze hordja. Palkó kinyitja a szemét, Kezdi összeszedni eszét. Nincsen léggömb, nincs utazás, Csonk ceruza s füzet, mi más. Gyorsan, amíg elfelejti, Almát a papírra veti. Végül még ír egy nagy gyárról, Ott lesz ceruza a fából. „Hosszát mérik, kicsiszolják, A közepét meg kifúrják. Vékony grafit lesz a bele, így már lehet írni vele. Befestik és csomagolják, Üzletekbe elszállítják. Bárki vehet egyet, kettőt, Hogyha több kell, tizenkettőt.” Palkó apja bejön, látja, Szorgosan ír fiacskája. Simogatja, megdicséri, S aztán ő is dolgát végzi. Hátramaradt még egy kérdés. Mi legyen a befejezés? Tanulságot ha levonna, Akkor rögtön készen volna. Átolvassa, amit leírt, Csonki-bonki feléje int. Valamit mondani akar, Palkó érti, írja hamar: „Míg a fából ceruza lesz, Sok-sok munkát igénybe vesz. Meg kell becsülni a munkát. Ne másban keresd a hibát.” Vígan megy az iskolába, Nem dühös a ceruzára. Feláll, aztán körültekint, Csonki bíztatóan kacsint. Felolvassa, állva várja, elismerést kap-e rája. Tanítója bólint egyre Palkó rájött a lényegre. REJTVÉNY Van egy 3 literes és egy 5 literes üveged. Hogyan tudod az egyik úgy teletölteni vízzel, hogy pontosan 4 liter víz legyen benne? (Csak a két meglévő üveget használhatod!) Megoldások: 1. A 3 literest teletöltöm, átöntöm az 5 literesbe. Üjra teletöltöm a 3 literest, áttol töm az 5 literesbe. ígv marad 1 liter a 3 literesben. Az 5 literest kiürítem, bele- töltöm az 1 liter vizet. Teletöltöm a 3 literest és átöntöm az 5 literesbe, hozzáadva az 1 liter vízhez. 2. Teletöltöm az 5 literest és átöntök 3 litert a 3 literesbe. 2 liter marad az 5 literesben. Kiöntöm a 3 literesből a vizet és átöntöm a 2 liter vizet az 5 literesből. Teletöltöm az 5 literest és átöntök 1 litert a 3 literesbe a 2 liter vízhez. így 4 liter marad az 5 literesben.- Ha néha elkövetsz hibát, Magad köszörüld a csorbát. Minden „munka” eredménye, Véssétek az eszetekbe! Erről ennyit egyelőre, Okuljatok mind belőle. - Folytatódik a tanóra, Figyelnek is minden szóra. E gyermeknek van még párja, Ráismertek bizonyára. Ki ceruzát vesz kezébe, Palkó jusson az eszébe. Mátvás királv és a koldus Visegrádi udvarában tartózkodott Mátyás király, vitézeinek lovagi tornájában gyönyörködött, mikor eléje járult egy vénséges vén koldus. A király kezével intett katonáinak: szakítsák félbe játékukat, hogy nyugodtan végighallgathassa az aggastyán könyörgését.- Felséges királyom - hajladozott a koldus -, szánj meg egy nagyobb összeggel, hiszen mindkettőnknek Adám és Éva volt a közös apja, anyja, így hát végeredményben testvérek vagyunk. A meggyőző szavakra beleegyezően bólintott Mátyás király, mégiscsak egy árva fillért hajított a koldus kalapjába. A koldusba egy pillanatra bennedugult a szó meglepetésében, de kisvártatva mégiscsak kitört belőle az elégedetlenség:- Fenséges királyom, életem halálom kezedbe ajánlom, mit vétettem ellened, hogy testvér létedre egy csekélyke fillérrel szúrtad ki a szemem? A bölcs király mosolyogva mondta:- Menj csak Isten hírével, te jó ember, és ne zsörtölődj, mert ha minden testvéredtől annyit kapsz, mint tőlem, nemsokára te leszel a legvagyonosabb úr a földkerekségen. Szerkesztette: Kertész Gabriella
