Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-09-24 / 172. szám
2004. OKTÓBER 1. Kultúra MAGYAR SZÓ —A HÍD 11 B Filmismertető MAGYARHAGYATÉK Egy középkorú nő autójával a zsúfolt Budapest utcáin halad. Iszonyatos a forgalom, nehézkes a haladás. A rádióban a 2000. év végének összegező híreit halljuk- ezekkel a képsorokkal kezdődik Puszi Tibor rendező legújabb filmje, a HAGYATÉK. Az alkotás történelmi jelentőségű. Először készül film arról, hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a magyarság a XX. században. Eddig az erről az időszakról filmet forgató rendezők mindegyike csupán az elmúlt száz év egy-egy fontosnak tartott szeletét emelte ki, de soha senki nem vállalkozott arra, hogy megmutassa annak teljes történetét. Az alkotás különlegessége mellett az lesz, hogy nem visszaemlékezve és történelmi tudás birtokában mond ítéletet az voltaképpen áldozatok vagy bűnösök S be szeretném mutatni azt, hogyan élték át ezt a XX. századot, amelyben, véleményem szerint, velünk, a többségi nemzettel csak kitolás történt. Mi ebben a században csak rosszat kaptunk, semmi jót. Talán azt is mondhatom, ilyen rossz évszázada a magyarnak még nem volt. A Hagyaték többek között arról is szól, hogy ez a száz év meg akart ugyan tömi bennünket, de érzésem szerint nem tudott. egyes eseményekről, hanem korabeli felvételeket felhasználva azt meséli el, miként is gondolkodtak és hogyan élték át a század megpróbáltatásait elődeink. A másképp gondolkodás fogja jellemezni a hagyatékot - utal a készülő filmre Puszt Tibor. - Amit egy ember átél, az ugyanis teljesen más, mint a következmény, a tudat. Mert amikor szembesültünk Auschwitz borzalmával, akkor tudjuk, embertelen, ami ott tpartént. Akkoriban azonban az informáákíramlás sokkal lassúbb volt, mint Äijamkban. A székelyföldi magyarság«^ csak abból érezte meg a trianoni bél^fetés közeledtét, hogy furcsa emberek^Kntek meg az utcákon. Picit vissza szelném hozni az akkori gondolkodást, s aüör arra is tudunk majd következtetni, hogy apáink A HüKKLE ÖKUMENIKUS DÍJAT nyert Lettországban Pálfi György Hukkle című filmje nyerte el az ökumenikus zsűri díját a lett fővárosban, Rigában tartott filmfórumon. A zsűri indoklása szerint az alkotás érzékeny ás humoros látképet ad a magyar falu mindennapi életéről; költői képekben ábrázolja a tiszteletet az emberek, állatok és a természet iránt. Az alkotásnak ez a tizenkilencedik, külföldi fesztiválon elnyert díja, a filmet a világ harmincöt országában vásárolták meg mozi-, illetve televízió-forgalmazásra. ____________________________J_____________L A rendező a forgatás kezdete előtt rengeteg olyan történelmi könyvet átnézett, amelyek a millennium tiszteletére jelentek meg a XX. századról Az irodalmi naplók közül Puszt Tibor felhasználta Tatay Sándor, Fekete István, Passuth László és Márai Sándor írásait, míg ezek mellé azokat a tárgyszerű visszaemlékezéseket állította, amelyek között katonaorvos, és első világháborús tisztek, bakák családjainak küldött leveleit találhatjuk meg. Olyan filmet szeretnék csinálni a XX. századról, amelyik vállaltan nacionalista - mondja a film alkotója. - Ugyanis minden nemzet nacionalista. S ha egy országban a nacionalizmust bűnnek tekintik, az az ország meghal. Persze mint mindennek, ennek is lehetnek beteges oldalai. De az, hogy egy nemzet becsülje magát, a múltját és ragaszkodjon a jelképeihez, olyan alapvető dolog, amelyet az országunkban az elmúlt száz évben folyamatosan támadnak. A filmet Pilinszky János két idézete zárja, amelyek pontosan arról szólnak, hogy a bűnösöknek megbocsátani lehet, de befogadni, elfogadni, s az ő gondolataikat magunkévá tenni, nem. Szeretném decemberre teljesen befejezni a filmet, s úgy tervezem, hogy már a jövő év elején látni lehessen, ne csak az úgynevezett művész, hanem a kereskedelmi mozikban is - mondja Puszt Tibor. Barta Boglárka, Budapest A Hitler-film kasszasiker Németországban A bukás (Der Untergang) című film a náci diktátort szokatlanul lágy fényekkel világítja meg és sokan éppen ezt róják fel bűneként, hiszen embernek ábrázolja a huszadik század egyik legördögibb figuráját. A filmet másfél hete mutatták be Németországban és első hétvégéjén 480 ezer néző volt rá. A bukás (Der Untergang) Hitler utolsó tizenkét évének történetét meséli el egy fiatal gépírólány, Traudl Junge szemszögéből. Junge valós személv, életéről 2003- ban André Heller és Othmar Schmiderer készített díjnyertes dokumentumfilmet Hitler titkárnője címmel. Bernd Eichinger forgatókönyvíró sokat merített egy német történész, Joachim Fest azonos című könyvéből. Eichinger főleg a szemtanúk Pest által lejegyzett visszaemlékezéseit emelte át a forgatókönyvbe. A filmet négyszáz moziban kezdték vetíteni Németországban, a diktátort a svájci Bruno Ganz játssza. Ganzra a magyar nézők Wim Wenders 1987-es Berlin fölött az ég című filmjéből emlékezhetnek, ahol a kalandvágyó, földreszállt angyalt játszotta. Hitler feleségét, Éva Braunt Juliane Köhler alakítja. Helmut Kohl üdvözölte a filmet. A volt német kancellár szerint A bukás segít abban, hogy a fiatalabb németek képet kapjanak a hitleri borzalmakról. A csaknem 14 millió eurós (3,3 milliárd forint) költségvetésből készült filmre tódulnak a nézők. A kritikusokat megosztotta a film. Hans Mommsen német történész szerint "ha valaki a történelmet néhány sztorira egyszerűsíti le, nem valószínű, hogy teljes képet kap az adott korról", míg lan Kershaw brit történész kijelentette, hogy A bukás és Bruno Ganz alakítása a filmtörténet eddigi legm- egvőzőbb Hitler-ábrázolása. A botrány sem kerülte el a vetítéseket. Kelet-Ber- linben két neonácit tartóztattak le, mert a filmvásznon megjelenő Hitlert karlendítéssel üdvözölték. Bruno Ganz: szembenézés Itt valaki nem normális Könyv kilóra! Van ám itt kultúra! A budaörsi Auchan bevásárlóközponban például már kilóra adják a könyvet. Eg)r kiló könyv lapzártakor ezerhatszáz-kilencven forintba került. Szerintem ez nagyon szolid ár, nyerészkedésről szó sem lehet. Aki művelődni akar, csak leszalad a centershopba (de szépen írtam), vesz másfél kiló olvasnivalót. A kereskedő erre elővesz egy staneclit vagy nejlont, és szépen megrakja könyvekkel. - Nem baj, ha kicsit több? - kérdi kedvesen, majd hogy a vásárló kedvébe járjon, a zacskó tetejére néhány érett, piros kötetet tesz, Lukács Györgyöt, Lenin-összest, Kim ír Szen-antológiát. Szerintem itt valaki nem normális. Könyv kilóra. Orvos látta a marketing igazgatót? És mit mondanak minderről a kortárs szerzők? Netán a megboldogult szerzők? Hogy eladták őket kilóra? És mi van akkor, ha valamelyik vevő mereven ragaszkodik mondjuk a kétkilós irodalomhoz, de az Istennek sem áll össze a két kiló... Belenyírnak a harmadik fejezetbe? Lebarkácsolják a túlsúlyos borítót? Nem lenne érdektelen, ha megszólalna az oktatáspolitika felkent apostola, Magyar Bálint, netán a hajdani kulturcenzor, Lendvai Ildikó (akinek mosolyát állítólag Kovács László tervezte). Működő demokráciákban ilyenkor a marketingigazgató megkapja a selymezsinórt, az illetékes osztályvezetőt meg elzavarják a vadkender övezte határba. Itt azonban más a helyzet. Auchanék derűsen reklámozzák tovább magukat, a bárgyú nép meg itt kódorog a kilós könyvek környékén, egyik-másik vesz is néhány zacskóval. Hol már itt a mérce, a határ, ahol meg kellene állni? Könyvek kilóra. Holnap már a jó szót is meg kell fizetni, a könnycseppeknek is áruk lesz. Ez a való világ. Pilhál György
