Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-09-24 / 172. szám
2004. SZEPTEMBER 24. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 17 Icinke-picinke Népmesék óvodásoknak Az öregember és a pokróc Egyszer volt egy fösvény fiatalember, s annak a fösvény embernek volt egy fösvény felesége, s volt nekik egy öreg-öreg apjuk. Ez az öreg apjuk olyan öreg volt, hogy úgy reszketett a keze, hogy amikor a levest ette, amíg a kanállal a tányértól a szájához vitte, mind kireszketett a kezéből, s az abroszt is mind teleöntözte. Mikor a tányérból ki akarta tölteni a kanálba a levest, a tányért is elejtette, s eltörött. Ezért úgy megharagudott a fiatalasszony az apósára, hogy nagyon. Rábírta a férjét, hogy az öreget csapják el a háztól, eresszék világgá, hogy ne csináljon any- nyi szemetet náluk. A fiatalember rá kellett szánja magát, mert az asszony annyit duruzsolt, hogy végül is meghajolt az akarata előtt. Elmentek a vásárba, és vettek két új pokrócot. Elhatározták, hogy a két pokrócot az öregnek a hátára teszik, s úgy indítják világgá. Akárhol elesteledik, az egyik pokrócot leteríti, és a másikkal takarózik, s úgy aludjon. Mikor hazaérkeztek, hát sem a férfi, sem a fiatalasszony nem tudta rávenni magát, hogy az öreget útnak eressze. Volt nekik egy olyan hatesztendősforma fiuk. Azt mondja neki az apja:- Fiam, itt van ez a két pokróc, ügyesen össze vannak fogva. Mi elmegyünk a mezőre dolgozni, s mikor te gondolod, hogy már kinn vagyunk a mezőn, akkor a pokrócot tedd nagyapádnak a hátára, fogd meg a kezét, s vezesd ki az utcára. Mondd meg neki, hogy le is út, fel is út, menjen világgá, többet hozzánk ne jöjjön vissza. Úgy is tett a gyerek. Mikor az apjáék elmentek hazulról, akkor gondolt egyet, és csak az egyik pokrócot vette elő. Azt rátette a nagyapjának a vállára, s kivezette az utcára, s azt mondta neki:- Nagyapám, maga menjen akár le s akár fel, de többet ide nálunk haza ne jöjjön, mert magának itt helye nincs. Az öreg sírt egy kicsit, s a pokróccal Szerkesztette: Kertész Gabriella a hátán megindult egyfelé. Este hazajött az ember és az asszony a mezőről, s látják, hogy a pokróc ott van, néznek szerte, az öreg meg nincs ott. Elészólítják a fiút:- Mi van nagyapáddal?- Hát úgy tettem, ahogy maguk mondták.- Hogy?- Rátettem a pokrócot a hátára, s megmutattam az utat neki, hogy menjen világgá, s többet ne jöjjön haza, mert nincs reá szükségünk.- Hát akkor ez a pokróc, ami itt van, miért nem tetted ezt is reá? Akkor egy kicsit állott a fiú, • s azt mondja:- Tudja, miért nem tettem, édesapám? Eszembe jutott, hogy mikor maguk is úgy megöregszenek, mint ahogy ő van, s utat kell adjak maguknak, akkor én ne kelljen hogy vegyek pokrócot, evvel a pokróccal maga is menjen el. S akkor összenézett az ember az asz- szonnyal, elszégyellték magukat, és sírni kezdtek. Hamar kihozta az ember a lovat az istállóból, s ráült, s a kilencedik falu végén utolérte az öreget. Bocsánatot kért tőle, felültette a lóra, s úgy vezette kötőféknél fogva, amíg hazaértek. Hogy hazaértek, mindig az asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy tanították s úgy nevelték, hogy tisztelje az öregeket. Többet nem bánták, ha eltörött a tányér, vagy kiömlött a leves, vagy mi lesz, mi nem lesz, jó szemmel nézték az öreget. Tisztességesen éltek, s máig is élnek, ha meg nem haltak. Kosztolányi Dezső A játék * Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű. Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa. Játszom ennen-életemmel, búvócskázom minden árnnyal, a padlással, a szobákkal, a fénnyel, mely tovaszárnyal, a tükörrel fényt hajítok, a homoknak, a bokornak, s a nap: óriás aranypénz, hirtelen ölembe roskad. Játszom két színes szememmel, a két kedves, pici kézzel, játszom játszó önmagámmal, a kisgyermek is játékszer. Játszom én és táncolok, látszom én, mint sok dolog. Látszom fénybe és tükörbe, játszom egyre, körbe-körbe. Játszom én és néha este Fölkelek s játszom, hogy akik alusznak, gyerekek. Szójátékok Visszafele olvasva is ugyanaz! A sári pap írása. Évák eledele kávé. Indul a pap aludni. Csak a mama makacs. Kerek erek. Te mezó neveled eleven özemet. Kelemen nem Elek. Nézd végig sorban a kutyákat, és karikázd be azokat, amelyek ügyesen felemelik a mancsukat, ahogy itt a képen látod! Tudod-e? Melyik a legnagyobb állat a vflágon? A kék vagy óriás bálna, amely megnőhet 30 méter hosszúra is, súlya pedig 135 ezer kg lehet. Ezt úgy képzeljétek el, mintha egy óriási mérleg egyik serpenyőjében ülne a bálna, a másikban pedig 22 nagy elefántbika kuporogna. így lenne a mérleg egyensúlyban. A bálnák emlősállatok, a tengerek lakói. Kicsinyeik is óriások, a kék bálna születésekor 7 méter hosszú és 7 ezer kg súlyú. Mik a kövületek? Őskori állatok vagy növények maradványai. Az állatok vagy növények tetemei a levegő hatására felbomlanak, de ha üledék temeti be őket, konzerválódnak. Ha ez az üledék megkövesedik és nem deformálódik a maradványok évmilliókon keresztül megmaradnak. A korukat egy nagyon bonyolult vizsgálattal lehet megállapítani, amely több részből áll: megvizsgálják a kőzetlemezek sorrendjét; a kő anyagát, hogy mekkora mértékben tartalmazza a Föld mágneses mezőjének hatását (ez az idők folyamán ugyanis változik); az akkori időjárást, és így tovább. A legfontosabb a radioaktivitás mérése, amely az idők folyamán nem radioaktív izotópot termelt. Ezért a radioaktív részek és az izotópok mennyiségi arányából elég nagy pontossággal meg tudják határozni a kövületek korát. Polgár István Szeptemberi vendég Hull az eső. Monoton kopogását hallgatom. Vendeg kopog" ismerős: bebocsátást kér az ősz.
