Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-09-24 / 172. szám
2004. SZEPTEMBER 24. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 13 Becsengetés Nagy Ábrahám Eltelt a nyár. A szeptember már őszi hónap, a meggöcsösödött sürgönyhuzalokat fecskék raja szállta meg rajtra készen várva. Faluhelyen már főzik az udvaron a szilvalekvárt, rézüstben fortyogva, bugyborékolva köpköd a masz- sza, asszonyok evezőlapát nagyságú fakanalakkal kavargatják az edény fenekét. A kertek alatt érett gyümölcsök íze, illata kavarog, mézédes kipárolgással telített a levegő. A dombhátak déli oldalán a szőlő is beérett, a gazda szüretelésre készíti elő a hordókat. Hát igen lassan kiteljesedik az ősz, az iskolák is megnyitják kapuikat, a nyári szünet lejárt. Sárga buszok torlaszolják el az utakat, fedélzetükön nebuló fejekkel. Az iskolakörzetekben táblákat is látni: vezess óvatosan, az iskola megkezdődött. Otthon jól bevált szokás szerint szeptember 15-én kezdődött a tanítás, a főiskolákon egy hónappal később. Mindig jóleső izgalmakkal vártunk erre a napra, szerettük iskolánkat, amely olykor bűvös rejtelmeket, titkokat tartogatott számunkra, máskor derűs érzelmekkel töltötte ki szívünket. A kollégium évszázados ódon falai közt biztonságban éreztük magunkat, akár a madár szárnya alá rejtőzött, kirepülésre várakozó verébfiókák. Ezek a citadellaszerű erős falak kulturált szellemet, bölcsességet leheltek magukból, civilizált gondolkodást, nemes érzelmeket oltottak belénk. Abban az időben még külön léteztek fiú- és leánygimnáziumok, amit azóta a társadalmi fejlődés, a modern szellemi orientáció felszámolt. Azóta az iskolahálózatok struktúrájában új szempontok érvényesültek. Mi tagadás, jónéhány évtized telt el azóta, a beállt változásokat jól látni; van pozitívuma is meg negatívuma. Ezt az összemérést főleg azok tudják elvégezni, akiknek némi köze volt a változások feltérképezéséhez. Sokan megkérdőjelezik a szegregációs iskolarendszer megszüntetésének helyes voltát, azzal érvelnek, hogy a serdülő korban levő fiúk nevelése nem lehet azonos a lányokéval nemi érettségükre való tekintettel sem. Amíg külön folyt a tanítás, a fiúk több figyelmességet, tiszteletet tanúsítottak a hasonló korú lányokkal szemben, a lányok gyöngédséggel, finomsággal fejezték ki az irányukban megnyilvánuló tiszteletet. Hol van ez meg a mai iskolákban? Az is igaz, hogy a tananyag is más volt abban az időben, a nevelésre nagyobb figyelmet fordítottak, viselkedési modort, civilizált magatartást követelt meg a társadalmi etikett. Manapság modern felfogásunkkal odáig jutottunk, hogy a nemileg még éretlen fiataloknak ingyen kondomot osztogat az iskola a szex nevelés velejárójaként. Akkoriban még nem igen lehetett hallani olyan dolgokról, amilyet manapság egyes iskolákban elkövetnek (lelövöldözik az osztálytársaikat tanáraikkal együtt). A régi iskolai nevelés fókuszba gyűjtötte azokat a társadalmi normákat, amelyek minden egyes emberre nézve kötelezők voltak: az ember akkor válhat a társadalom megbecsült tagjává, ha viselkedése feljogosítja rá. Megnyilvánulásaink eredményeként, emberi rangot, méltóságot nyerhetünk magunknak. Gimnazista koromban történt: az egyik internátusbán lakó osztálytársunknak kevés szalmája volt szalmazsákjában, úgyszólván semmi, a csupasz deszkán feküdt. Mi a hálótársai tudomást szereztünk róla, megegyeztünk, hogy a saját szalmazsákunkból feltöltjük az övét. A történetre ma is emlékszem. Iskolánk szelleme sarkalt erre a cselekedetre. ✓ Agnes V. Fürst Szintetikus érzelmek Kiégtek a nemes emberi érzelmek, hová lett a szépség, harmónia? Hová lett a szerelem, romantika, a természet fenséges ajándéka? Komputer mellett alszol el és kelsz, nem érdekel vers, zene, történelem. A szerelmet csak hírből ismered, bankód hideg képe egyedüli Istened. Barátot, szerelmet, ha kell megveszed, s komputer szerelem gyümölcse gyermeked, ki szobájában esténként videón habzsolja a horrort, pornót, krimiket. Mint levegőn, átnézel az embereken, észre sem veszed a viruló természetet. S ha válladon landol egy eltévedt katica, méla undorral söprőd le a szennyes útra. Maradék ételed szemétbe veted, nem jutnak eszedbe az utcán kóborló éhes ebek. Sivár bankkertedben pénzmagot locsolgatsz, szíved - mint robot - kompu-páncélban sorvad. Ne feledd! Vagyonod nem viszed sírodba, ha így élsz, fejfádra csak egy kódjel, s Ad-Acta lesz írva! * Zsigmond Aranka 1948-ban Erdélyben, Nagybaconban született. Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban végezte. Kolozsváron 1973-ban szerzett diplomát a Ion Andrceseu Képzőművészeti Egyetem textilszakán. Kinevezését Székelyudvarhelyre kapta, itt tanított a Művészeti Iskolában rajzot és festészetet, a Tanítóképzőben rajzmódszertant. Tagja volt a 1 largita Megyei Művészeti Egyesületnek. 1985-ben Magyarországra, Székesfehérvárra települt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Több mint ötven kiállítást rendezett. Kali kárpitszövéssel és rcstaurásással, valamint grafikával és festészettel foglalkozik. Portréfilmjét 2003-ban mutatta be a new yorki Magyar Televízió az 56-os csatornán. Jelenleg New Yorkban tartózkodik. Adatai megtalálhatóak a Magyar Alkotóművészek Országos Lexikonában. Újságunk montázs-sorozatát közli. Kedves Olvasók!
