Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-09-10 / 170. szám

14 MAGYAR SZÓ —A HÍD Röviden IVÓVÍZHIÁNy FENYEGETI ÁZSIÁT Szakértők Figyelmeztetnek, hogy a túlzott víz­felhozatal ismétlődő jelenség szerte Ázsiában, amely a következő évtizedben széleskörű ivó­vízhiányt eredményez, ha nem állítják meg a folyamatot. Előfordulhat, hogy 5-10 éven be­lül több százmillió indiai lakóhelye sivatago- sodhat el. Egy új madárfaj, ami lázra HOZTA AZ ORNITOLÓGUSOKAT A Fülöp-szigetek északi részén, a Babuyah csoportban elhelyezkedő Calayan-szigeten te­vékenykedő kutatóexpedíció egy új madárfajt fedezett fel. A calayai guvat (Gallirallus calayanensis) tolla sötétbarna, csőre és lábai vörösek, hangja trombitaszerű, és repülésre képtelen. A szigeten 200 pár él, de a jövőjük kétséges. Halteszttel A SZÍVROHAM ELLEN Az eddiginél pontosabban meg lehet jósolni, hogy7 az emberek milyen eséllyel számíthat­nak szívrohamra, ha az orvosok pácienseik vé­rének (az elfogyasztott mélytengeri halakból származó) zsírsav-tartalmát vizsgálják - hang­zott el a zsírsavak és lipidek tanulmányozására létrejött szervezet brightoni kongresszusán. Szakértők szerint a fentiek ismeretében ki le­het dolgozni egy7 vérmintával dolgozó egysze­rű tesztet, amely megmutatja, ha baj van a szívvel. Új bolygóosztályt fedeztek FEL AMERIKAI TUDÓSOK Amerikai tudósok a bolygók egy olyan új osz­tályát fedezték fel a Naprendszeren kívül, amelynek tagjai a Földnél 15-20-szor nagyobb tömegűek, tehát körülbelül a Neptunhoz mér­hetők. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NA­SA washingtoni központjában kedden tartott sajtóértekezleten bejelentett felfedezés azért olyan jelentős, mert megerősíti azt az elméleti lehetőséget, hogy léteznek viszonylag nem nagy, a Földhöz hasonló kozmikus testekből álló bolygórendszerek. Az első, a Neptunhoz hasonló tömegű bolygót Paul Butler és Jeffrey Marcy, a Kaliforniai Egyetem kutatói fedezték fel az Oroszlán csillagképben, amely mintegy 30 fényévnyire van a Földtől, a másodikat pe­dig Barbara MacArthur, a Texasi Egyetem ku­tatója a Földtől 40 fényévnyire lévő Rák csil­lagképben. A korábban megtalált Naprend­szeren kívüli bolygók, amelyekből már több mint száz van, mind valódi óriások, tömegük legalább 300-szorosa a Földének, és nagy való­színűséggel összesűrűsödött gáz alkotja őket. Megoldódhat a szívátültetés NAGY PROBLÉMÁJA A szívátültetés egyik legnagyobb problémáját oldhatja meg az a megfigyelés, hogy a szívbe bejuttatott csontvelői őssejtekből szívizomsej­tek fejlődhetnek ki. Az eredmények érveket adhatnak azoknak is, akik ellenzik az embrio­nális őssejtekkel való kísérletezést, hiszen a megfigyelések szerint a felnőtt őssejtek is fel- használhatók ugyanarra a célra, amelyekre az embrionális őssejtek szolgálnának. A HIDEGHÁBORÚ JÉGBE FAGYOTT ÁL­DOZATAI Grönlandon Öt amerikai repülős jéggé fagyott holttestét ásták ki bajtársaik Grönlandon. A 42 évvel ez­TUDOMÁNY Idegen űrhajó lehet a Naprendszerben VALAKI VAN ODAKINN Az idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvétel legjobb módja üzenetekkel ellátott űrszondák küldése lehet. Nem kizárt, hogy számunkra is van már egy "küldemény" a Naprendszerben - írja két kutató a Nature-ben. Szeptember 6. A Nature brit tudomá­nyos hetilapban megjelent tanulmány egy régi ötlet új elemzése. Már évtizedek­kel korábban felmerült a gondolat, hogy az idegen civilizációk számára küldött komplex üzenetek hatékonyabban továb­bíthatók egy fizikai objektummal (példá­ul egy űrszondával), mint a rádióhullám­okon keresztül. Az elgondolás új analízi­se szerint is jobban kellene figyelnünk ar­ra, hogy a csillagközi tér rádióteleszkó­pokkal való pásztázása mellett körülnéz­zünk egy kicsit saját házunk táján is, azaz idegen civilizációk nyomai után kutas­sunk szűkebb kozmikus környezetünk­ben, a Naprendszerben - javasolja Christopher Rose, az amerikai Rutgers University kutatója. Mint azt olvasóink közül sokan tudják, ezt az izgalmas lehetőséget már számos tudományos-fantasztikus mű feldolgoz­ta, s ezek közül is kiemelkedik Arthur C. Clarke űrodüsszeia-eposza, amely a sci-fi műfaj egyik legnagyobb klasszikusa. Rose szerint egy-egy stabil pálya a Jupi­ter, a Hold, sőt a Föld körül "potenciális kozmikus postaláda" lehet, ahol nekünk szóló üzenetek keringhetnek - éppen eze­ken a helyeken bukkannak fel a titokzatos fekete monolitok Clarke művében. Szeptember 7. A tübingeni egyetem két kutatója az Európában honos egér­fülű denevérek (Myotis) öt különböző faját vetette alá részletes vizsgálatnak. Mint a Nature című brit tudományos folyóiratban beszámoltak róla, a kísér­letek céljára befogott denevérek egy nagy sátorban röpködhettek. Zsák­mány gyanánt a sátor tetejéről hajszál­vékony szálon lelógatott lisztkukacok csábították őket. A természetben a zsákmányállatok (lepkék, rovarok, pókok) hátterét a fák, Tény, hogy számtalan olyan hely van a Naprendszerben, ahol stabilan el lehet helyezni egy üzenetet. Jelenleg azonban csak a Hold és a Mars, továbbá néhány kisbolygó felszínét és környezetét ismer­jük viszonylag részletesen, és soha nem indult még idegen civilizációk üzenetei utáni kutatás a Föld közvetlen környeze­tében - mondja Greg Wright fizikus, Rose kutatótársa. A kutatók a különböző hosszúságú üzenetek elküldéséhez szükséges energia- mennyiséget próbálták meghatározni. cserjék lombozata szolgáltatja; ezt a ku­tatók rücskös gumifallal helyettesítet­ték. Ha a lisztkukac és a gumifal közöt­ti távolság meghaladta a 25 centimé­tert, az ínyencfalatot mind az öt dene­vérfaj (bajuszos, csonkafülű, hor­gasszőrű, tavi és vízi denevér) egyedei fölfedezték. Ha azonban a távolságot a kutatók 5-10 centire csökkentették, ak­kor már eltérés mutatkozott. A gumifal közelsége miatt a tavi denevérek egyet­len lisztkukacot sem tudtak elkapni, míg a skála másik végén elhelyezkedő 2004. SZEPTEMBER 10. Számításaik szerint egy ezer fényévnyire lévő csillagrendszerbe már hatékonyabb és biztosabb megoldás űrszondát külde­ni, ha az üzenet nagysága 100 terabit vagy annál több. Persze biztosan sokakban felmerül - és erre is számos sci-fi regényben látunk példát -, hogy az üzenet megérkezése több millió évet is igénybe vehet, ezalatt pedig a földi civilizáció is olyan fejlettségi fokot érhet el, amely sokkal elegánsabb és gyorsabb megoldásokat kínál majd. Az emberiség minden­esetre már megkezdte a kozmikus levelezést, ami­kor először a Pioneer-10 és 11, majd a Voyager-1 és 2 űrszondákon plaketteket, il­letve aranylemezeket he­lyezett el, amelyek bemu­tatnak bennünket és kozmi­kus környezetünket azok­nak, akik esetleg kihalásszák majd e "kozmikus palack- postákat". Jill Tarter, a SETI kutatóközpont igaz­gatója egyetért a két kutatóval abban, hogy nyitott szemmel kell járnunk köz­vetlen kozmikus környezetünkben is. Hozzáteszi azonban, hogy jelenleg a leg­fontosabb egy első kontakt lenne a rádió- tartományban, ami nem igényel hosszú, bonyolult információcserét. Egyelőre azonban - mintegy 45 évnyi "hallgatózás" és körülbelül 800 csillag rádiópásztázása után - semmi jele annak, hogy bárki is ilyen módon küldött volna üzenetet ne­künk. horgasszőrű denevérek minden nehéz­ség nélkül "begyűjtötték" a faltól 5 cen­timéterre lebegő lárvákat is. Ez aligha­nem a repülő állatkák által kibocsátott, a zsákmány pontos bemérésére szolgá­ló ultrahang frekvenciájával áll össze­függésben. A denevér fülébe eljutó, potenciális ínyencfalatot jelző visszhang magasabb frekvencia esetén pontosabban jelzi a zsákmány hollétét, mint alacsonyabb frekvencián. A vizsgált fajok között a rekordot a horgasszőrű denevér tartja: ultrahang impulzusa - amely többnyire nem tart tovább 1 milliszekundumnál - 135 kilohertzen kezdődik, és az emberi fül számára is érzékelhető 16 kilohert­zen ér véget. Ezzel szemben a tavi de­nevér, amely a gumifal közelében a leg­rosszabb hatásfokkal vadászott, a 75 és 29 kilohertz közötti sávban bocsát ki zsákmánykereső ultrahangot. Vagyis: minél magasabb frekvencián kezdődik a hangimpulzus, annál könnyebben ké­pesek a denevérek zavaró háttér előtt is felismerni potenciális zsákmányukat. Nem kell félteni a hátrányos helyze­tű vízi és tavi denevéreket sem: a fák és bokrok között ugyan hátrányban van­nak ügyesebb riválisaikkal szemben, ám ők nem csak erdőben, de élővizek fölött is vadásznak. Ott pedig nagy biz­tonsággal kapják el lábukkal a repkedő rovarokat, illetve "halásszák" ki őket a farkukon lévő repülőhártyával a vízből. A tükörsima vízfelület oly módon veri vissza a denevérek ultrahangját, hogy a vadászok fülébe elsősorban a zsák­mányról érkező visszhang jut el. H Denevérek sajátos vadászmódszerei HALLÁSRA MENVE A különböző denevérfajok életmódja és "étrendje" erős hasonlóságot mutat - ennek dacára az azonos élettérben vadászó fajok nem kerülnek összeütközésbe egymással, ami eltérő vadászati módszereiknek köszönhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom