Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-27 / 168. szám
2004. AUGUSZTUS 27. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 17 Mátyás király három lustája Hollós Mátyás királyunk országa nem a naplopók, nem a gondtalan restek országa volt, de nem ám: az az idő se' katonát, se' polgárt, se' urat, se' parasztot, se' kisembert, se' nagyembert nem engedett ellustulni. Örökösen tomboltak a vérontó hadak a határokon, a határokon belül izzott a munka, lángolt az igyekezet, aminek az ország hatalmát, dicsőségét fenn kellett tartani. Ebben az időben bizony megemlegették, ha valamerre egy haszontalan tunya ember találtatott. Olyan nagy országban, amilyen Magyarország volt, került azért akkor is egy rakás megátalkodott lustafi, kik minden istenadta nap Szent Heverdelt szerettek ünnepelni. Mátyás királynak egyszer olyan gondolata támadt: megfogatta Magyarország leghírhedtebb három lustáját, akik még azt se állották meg nyögés nélkül, ha a kisujjukat kellett mozdítani. Ezt a csuda három lustát felhurcolták a királynak Buda várába, ott Mátyás rendelkezésére külön takaros kis házat kaptak, az volt a dolguk, hogy semmi dolguk a világon ne legyen. Szolgákat, szolgálókat adtak melléjük, akik a három lustára takarítottak, fűtötték, főzték, öltöztették, vetkeztették, mosdatták őket, talán még a falatot is megrágták, mielőtt a lusták szájába kerülne, így kellett a budavári három lustának a házban élnie csúfságra, nevetségre, egész ország csak leste, meddig bírják azt a rettentő semmittevést. Bírta a Mátyás három lustája, egyik jobban bírta, mint a másik. Egész nap hevertek, szuszogtak, mert úgy meghíztak, mint a malac karácsonyra. Ha megunták a háton fekvést, a hasukra fordultak, ha abból is elegük volt, vissza a hátikra. Olyan lusták voltak már, a legyet is lusták voltak elkergetni az orruk hegyéről. Egyszer azután, hogy esett, hogy nem, kigyulladt a Mátyás három lustája felett a tető. A járó-kelő nép nagyban kiabálta a tüzet odakint, a láng is megcsapta már az ablakot. Akkor az egyik heverő fickó odaszól a másikhoz, álmosan:- Úgy látom, koma, ég a ház. A másik ásított egy nagyot, azután azt mondta:- Hadd égjen, majd kivitet a király, ha baj lesz. A harmadik nyöszörögve nyitotta ki a száját:- Hogy nem restelltek már ennyit beszélni. így lett vége a Mátyás három lustájának, még a halálukon is nevettek az emberek. VÉGE Tudod-e? Mi van a Föld alatt? Földkéreg Ha lefelé ásunk a földbe, a magunkkal vitt hőmérő egyre melegebbet mutat. Körülbelül 30 méterenként 1 fokkal többet. Száz kilométeres mélységben már olyan meleg van, mint egy vaskohóban. Ezért onnan kezdve a föld már olvadt, képlékeny állapotban van. Forró mint a folyékony vas több ezer kilométeren át. A Föld olyan mint egy hatalmas, gömbölyű tojás: vékony héja alatt izzó fehérje és kőkemény sárgája van. Mi a különbség a növények és az állatok között? A legegyszerűbb, ha magunk elé képzelünk egy szarvast és egy szál rózsát. Azonnal láthatjuk a különbséget. Az állatok képesek arra, hogy helyet változ- tassank, jól látható anyagcseretermékeik vannak, rendelkeznek idegrendszerrel, érzékszervekkel. A növény mindezekre nem képes illetve nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Mégis vannak kivételek, például a klorofill tartalmú egysejtű algák - bár növényként tartjuk számon őket - amelyek képesek helyváltoztatásra és szerves anyagokat is eltudnak fogyasztani, példaként lehetne felhozni a gombákat is melyeknek nincs klorofilljük és szerves anyagokkal táplálkoznak. Földköpeny A Föld folyékony magva A Föld szilárd magva Csinger Beatrix Arany csillag Hol volt, hol nem volt túl az óceánon, volt egyszer eg)1 palota forgó kacsalábon. Minden fala telis-tele szikrázó gyöngyökkel, vaskapuja kiverve ezer aranyszöggel. Kertjében tündöklő gyémánt margaréták, s aranykörtét, ezüstalmát teremnek a fák. Kert közepén hullámzó kristályvízül tó, mindig csak a napocska süt, sosem esik hó. S kié volt e palota, el is mondom nyomban: szeme csillag, haja selyem, de a szája szódán. Sem versike, sem ének nem hagyja el ajkát, elátkozta egy rút banya e kedves királylánykát. Arany Csillag volt a neve, jószívű volt s csendes, hímzett, kötött, varrogatott, dolgos volt és rendes. Irigy volt a csúf boszorkány, így szólt gonosz terve: szálljon el a leány hangja ötven esztendőre. E szörnyű átkot egyvalaki végleg megtörheti: Lénárd Herceg, ki a lányka sorsát szívén viseli. Ha Arany Csillag rózsás arcát megcsókolja háromszor, megszűnik a varázslat, s újra csengő dallam szól. Lénárd Herceg gyors paripán nyargal a kastély felé, de két szörny és három sárkány ugrik a lova elé. Villámgyorsan forog kardja, a szörnyek lángot fújnak, a sárkányoknak ide-oda csapkod hegyes karma. Az éles fegyver lenyisszantja * a három sárkánynak fejét, egyik szörnynek elfog)' tüze, s kileheli lelkét. De a másik úgy nekiront a délceg Lénárd úrfinak, földre esik a lováról, s kardja a gyeplőbe akad. Ám a herceg paripája nyomban megtáltosodott, s irtózatos erejével a szörnybe nagyot rúgott. A csúf szörnyeteg szörnyethalt, a herceg feltápászkodott, felült a hú lovára, s szerelméhez vágtatott. Szobájában Arany Csillag aludt csipkeágyában, a herceggel rózsakertben keringőzött álmában. Lénárd úrfi három csókot hintett bársony arcára, lassan-lassan felnyitódott Arany Csillag pillája. Felült ágyán, s csillag szemét szerényen lesütötte, Lénárd Herceg gyengéden derekát átölelte. így ért véget a történet, talán igaz se volt, de akkoriban minden madár arrafelé így dalolt Janicsák István Vágta Csattog a patkó a vén betonon, vad lovam vágtat az utcasoron. Pattan a szikra a körme alatt, néznek a népek, amerre halad. Vágtat a vágtat a büszke lovam, lábain színezüst patkója van. Röppen a szélben a büszke sörény, trappul a pejkó az utca kövén.
