Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-27 / 168. szám
2004. AUGUSZTUS 27. OLVASÓINK ÍRJÁK MAGYAR SZÓ —A HÍD 5 OLVASÓINK ÍRJÁK A tápai búcsú Gyermekkoromtól fogva évenként megújuló izgalommal várom a tápai búcsút. „A nép az istenadta nép” már hetekkel előtte takarított: tapasztott, meszelt, mázolt. A gyerekek ott segítettek, ahol csak tehették, hiszen készült az új bársony ruha. A szülők az egész év szorgalmas munkát jutalmazták gyermeiknek a búcsúra vett, vagy csináltatott ruhával, a hozzávaló lábbelivel, meg a kiskalappal. Olyan tiszták voltak azidőtájt a házak kívül-belül - mert egyben az őszi nagytakarítást is elvégezték - hogy akár mindegyik házra kiszegezhették volna „Tiszta udvar, rendes ház”” táblácskát. A lányok a házban tettek rendet, a hófehérre meszelt nagyházban teljes díszben pompázott a sublót, a fölvetés ágy, a pitvarban is ünnepi nyugalommal lógtak a fölakasztós tányérok, Dékány Endre Szent Mihály és az apostolok A tápéi búcsún A tápai búcsú napján riadót fuvat Szent Mihály és a két folyó fölriad, s fölnyitja szemét a sok had, hiszen a "hadak" népe ez. Aki a Tisza vizén evez, maga is, mint gyékényt "szüvi", formázza gond-fonalait, míg át-átsuhan az angyal, s a két folyó fölött haranggal, énekkel áldja Öt a nép: hiszen megéltek tatárt és törököt, vészeket, nyomort, s fél ezredéven át volt, amikor apostolai körül, a szentély falain nyújtottak vigaszt és erőt. Most? Állunk a képek előtt fátyolos szemmel, omlatag, - pereg, pereg a vakolat tálak. Az udvar, a gazdasági épület, meg minden odatartozó rendben tartása a gyerekek, a legények dolga volt. A gazdasági udvarban katonás rendben állott a szalmakazal, a szénaboglya a szárkúpok mellett a trágyadomb is. Egy ottfelejtett gazszál sem hevert a felsöpört telken. A búcsú szombatja már ünnepi hangulatot árasztott minden házra, az egész falura. Vasárnap a búcsú napján, a nap már talpon találta a falu népét. Igyekeztek mielőbb „elvégezkönni” a jószágok körül, hogy minél több időt tölthessenek a búcsúban. Főként a gyerekek iparkodtak, akik a szülőkön túl a náluk megszálló vidékiektől, a nagyszülőktől, meg a keresztszülőktől kapott búcsúfiára valóval hamar kiugrottak szétnézni, mit érdemes megvenni délután. Ha máskor nem is, de búcsúkor összeszaporodott szépen a lénung. Mi gyerekek szombat este azért kibiztosítottuk magunkat: néhány tojást, 10-20 cső kukoricát esetleg egy-két kéve herét elcsentünk a forgósnénak. Ezért másnap „ingyenforgózásban, ladik-hintázásban” részesültünk. Az igazi búcsú délután kezdődött. A forgósok rezesbandái, a céllövöldék puffogásai keveredtek a rikkancsós szerencsehúzó papagájok sikítozásával. Közben leakasztották a legszebb „tükrös mézeskalácsszíveket” a sétyeráknak. A lánycimborák virágos sublótra való bögrékkel, poharakkal, fésű és kefetartóval lepték meg egymást A legények az alkalmilag fölállított sátoroskocsma borospultja mellől nézték ki a lányokat, akiket vecsernye utáni bálra majd elkérnek tisztelettel a szülőktől. Néhány katonaviselet koma, a céllövöldésnél ellenőrizte, jól hord e a puska. Másik része a nagykalapáccsal vert „ki többre” kilót az üllőre. Az idősebbek csak késő este sétáltak ki széjjel nézni. Aztán elmentek komázni, rokont látogatni, ahol hajnalig kártyáztak, daloltak. A fiatalok meg hálóztak. A búcsú nagy esemény Tápén ma is. De a meghitt, tágabb értelmű családi ünnepet fölváltotta a vendégvárás: birkapörkölt, fröccs mellett nézik a tévét. Ebéd utáni sétaképpen kigyalogolnak a búcsúra. . A gyerekek - százasokkal, ezresekkel a zsebben - ődöngenek a sátrak között, vennének valamit, ám a műanyagjáték nem igen kell már senkinek se, mintha éreznék, hogy nem ez az igazi búcsúfia. A fiatalok unalmasan rágógumit csámcsogva bemennek Szegedre szórakozni. Én meg azon gondolkodom, mennyire jobb a buzsákiaknak, ahol a búcsú régi szokásái kezdenek visszatérni soktíz évvel ezelőtti, igazabb valójukhoz. Talán nemsokára eljön Tápén is az idő, amikor a giccses sátrakat a filléres holmikat súlyos pénzekért árusító exbazárosokat fölváltja az eredeti termékeket kínáló kisiparosok sátra, és rangos népiegyüttes találkozóját, népművészeti kiállításokat szervezhetünk Lela József SZÓRVÁNYMAGYAROK ÉS DIASZPÓRÁK Szórványok vagyunk, vagy szétszórtak. Leginkább mindkettő. De, pont a szórvány magyar az, aki szinte sohasem szétszórt. Azt a luxust nem engedheti meg magának, mert akkor megszűnik létezni. Hozsánna az Úrnak, néha szór közénk olyanokat is, akik bírják ésszel, erővel és kitartással azt a sziszifuszi munkát, ami az egynemzetségbe tartozókat egy zászló alá szólítja. Sziszifuszivá az teszi, hogy a magyarnak meg van az a tulajdonsága, hogy könnyedén csak annyit mondjon: - A szomszéd háza ég, nem az enyém, miért cipelném én a vizes vödröt? - Pedig a másik mondás azt mondja, ahogy az előadáson is hallottuk, “Ahol a ház ég, ott az öregasszony sem fésülködhet.” A Magyar Emberi Jogok Alapítvány felkérésére, a Fészek Klub rendezésében a Magyar Ház támogatásával jöhetett létre az az előadás, amit 2004. augusztus 23-án, hétfőn hallgathattak meg az érdeklődők. A megjelentek életkora és társadalmi szférája meglehetős változatosságot mutatott. Pozitív meglepetést mutat, hogy a könyvtárból a ÍI. emeleti terembe kellett áttenni az előadást, az érdeklődők száma miatt, ami szintén kissé szűkösnek bizonyult. Hámos László a MEJA elnöke reményét fejezte ki Krencsey Mariannák, hogy a Fészek Klubbal való együttműködés nem egyedi alkalom volt, hanem hagyományteremtő. Hámos László szavaival: “Mindannyiunkat közös cél vezérel. Az Illés Közalapítvány (erdélyi szórványkutató központ) a MEJA, a Fészek Klub és a Magyar Ház egyaránt, a szórványban és diaszpórában élő magyarságért tevékenykedik. Közülük az Illés Közalapítványt és a MEJA-t 2003. decemberében A Kisebbségekért díjban részesítették. A másik az, hogy szórványügyekkel foglalkozunk. Mindig is úgy éreztem, hogy valami sajátos rendhagyó dolog az, ami összeköti a kisebbségben élő magyarságot a nyugaton élő magyarokkal. Mind a kettő a vándorlás alanya, elszenvedője. Egyik esetben a határok vándoroltak, a másik esetben az emberek. Ezért különösen rokonszenves számomra a ma esti előadásunk témája.” Nt.VETÉSI LÁSZLÓ (igen, csupa nagy betűvel) előadásán résztvevők ízelítőt kaphattak abból a túzből, amivel annak idején Kossuth verbuvált. Szavai nem csukott fülekre, hanem nyitott szívekre találtak Nt. Vetési László református lelkész szórvány kutató-közíró és eklézi- ológus (egyház-szakértő). 1991-tői lelkésztanár az újra induló Kolozsvári Református Kollégiumban és ezzel párhuzamosan az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója. 2001. januártól az Erdélyi és Királyhágó-melléki Egyházkerület, valamint az RMDSz által közösen létrehozott református egyházi szórványgondozó szolgálatot vezeti. Tehát itt a példa az összefogásra, reformátusok egymás között, egyéb keresztény vallásokkal karöltve, valamint az RMDSz-szel, ha akarunk tudunk együttműködni. Az előadás teljes terjedelmében a következő számunkban lesz olvasható. Összetartást és kitartást: bat HIRDESSEN NÁLUNK ÖN IS! hívja most a 347-733-6414 TELEFONSZÁMOT!
