Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-08-20 / 167. szám

18 MAGYAR SZÓ —A HÍD Bulvár 2004. AUGUSZTUS 20. I Kétkedés fogadta a tunguzkai UFO-történetet ÁLKATASZTRÓFA Független tudósok buta koholmánynak minősítették az orosz Tunguzka-expedíció minap tett bejelentését, miszerint az 1908-ban Szibéria felett bekövetkezett hatal­mas robbanáshoz egy idegen űrhajónak is köze volt. Húszmilliós Mr egy lángoló nyállal Lángoló nyúl okozott hatvanezer fontos (körülbelül 22 millió forintos) kárt egy krikettklub tulajdonát képe­ző faházban a nagy-britanniai Wiltshire-ben. A nyúl a Devizes krikettcsapat győzelmének ünnepi fé­nyét emelő máglyarakásban rejtőzött el, ám amikor a meccs végén az egyik kellékes parafinnal megöntözte, majd meggyújtotta a fahalmot, az állat ki­ugrott fedezékéből, és égő farokkal ro­hanni kezdett. A lángoló állatot ketten is látták, de nem gondolták volna, hogy ijedtében a közeli faház felé ve­szi az irányt. A csapat kellékeit tároló alkotmány pillanatok alatt lángra lob­bant, a tűzben többek között egy gyepnyírógép, egy motoros fűnyíró egy talicska és számos sporteszköz semmisült meg. A nyúl további sorsa ismereden, a romok között nem találtak éget nyúl- ra utaló nyomokat. A csapattagok ab­ban reménykednek, talált magának egy kifelé vezető lyukat, amin keresz­tül el tudott menekülni. A kiérkező tűzoltók azonban már nem voltak ennyire bizakodóak. Ve­zetőjük, a huszonkét éves szakmai múlttal rendelkező Philip Flowers be­vallotta, életében először volt dolga olyan tűzzel, amit lángoló állat oko­zott. "A nyúl vág)' hamuvá égett, vagy egy lyukon keresztül elszaladt. Én úgy képzelem azonban, hogy el­pusztult, és már a nyuszi-mennyor­szágban szaladgál" - osztotta meg gon­dolatait Flowers. Háromezer eurós sercintés Önfeledten kiköpött járműve ab­lakán, és a lendületes sercintéssel akaratlanul megszabadult igen drá­ga műfogsora egy darabjától is egy német kamionsofőr. A 3000 eurós (750 ezer forintos) protézisdarab el­vesztését a kárvallott azonnal jelen­tette a tartományi rendőrségnek, de a keresés hiábavalónak bizonyult. A meggondolatlan kiköpés ugyanis a Rajna ege ik hídján esett meg, és a műfogsor gazdája szeme láttára át­repült a védőkorláton. A ritka nagy pech péntek 13-án történt. Az Agence France Presse hírügynök­ség beszámolója szerint kutatók állító­lag egy földönkívüli szerkezetet talál­tak, ami megmagyarázza a 20. század egyik legnagyobb tudományos rejté­lyét, egy katasztrófát, ami elsöpört kö­zel 2000 négyzetkilométernyi erdőt az úgy nevezett Tunguzka régióban. Több hírforrás egy technikai eszközről és egy hatalmas fémtömbről beszél, utóbbiból a kutatók állítólag egy darabot maguk­kal is vittek laboratóriumi elemzésre. A legtöbb tudós szerint a Szibériai pusztítást egy hatalmas meteorit okoz­ta, ami ahelyett, hogy becsapódott vol­na, felrobbant a felszín fölött. Azonban a Tunguzka űrjelenség Alapítvány ne­vet viselő orosz kutató csapat vezetője, Jurij Labvin július végén bejelentette, hogy a helyszínen idegenek jelenlétére utaló bizonyítékok után fognak kutatni. "Olyan bizonyítékokat szándékozunk felfedni, melyek alátámasztják azt a tényt, hogy nem egy meteorit roha­mozta meg bolygónkat, hanem egy UFO" - idézi Labvin szavait a Pravda július 29-i száma. "Attól tartok ez csupán egy buta ko­holmány" - adott hangot kétkedéseinek Benny Peiser, a liverpooli John Moores Egyetem neves kutatója. "Az orosz csa­pat ostoba módon már jó előre bejelen­tette, hogy azért utaznak Szibériába, hogy egy 'idegen űrhajó' maradványait tárják fel és lön! Egy héttel később már be is jelentették felfedezésüket." Peiser, a meteoritok és aszteroidák szakértője a katasztrofális eseményeket és a hozzá­juk fűződő tudományos munkákat és médiajelentéseket is előszeretettel ta­nulmányozza összefüggésükben. "Elég szomorú, hogy egyes 'tudományos' újságírók egyáltalán tollat ragadnak ilyen otromba szemét megírásához, a kétkedés legkisebb jele nélkül" - nyilat­kozott a SPACE.com-nak. Az aszteroida szakértők számára ter­mészetesen akad jó néhány válaszra vá­ró kérdés a tunguzkai eset kapcsán. Az isten háta mögötti helyszínen nagyon kevés szemtanú akadt, a robbanás pedig nem hagyott krátert maga után. A ren­delkezésre álló bizonyítékok és a mo­dern számítógépes modellezés, vala­mint az űrkőzetekről szerzett ismeretek alapján a tudósok többsége számára nem kétséges mi történt valójában. Roy Gallant tíz évet töltött a helyszín vizs­gálatával, melyről könyvet is írt. Ösz- szességében arról számol be a 2002-ben megjelent műben, hogy a felrobbanó objektum egy üstökös magja volt, ami­vel a legtöbb orosz kutató is egyet ér­tett, bár voltak, akik inkább aszteroidá­ra voksoltak. "Nem meglepő, hogy a robbanás nem hagyott ép maradványt az objek­tumból" - mondta Peiser, aki szerint a szakértők világszerte a Gallant által is leírtakat tartják helyt állónak. "Mind­azonáltal kutatók állítólag meg­növekedett kozmikus por részecske szintet észleltek a grönlandi jégmagok­ban, melyek 1908-ra, azaz a tunguzkai eset évére datálhatok." Az idegenek és Tunguzka körüli spe­kulációk szép múltra tekintenek vissza, azon okból kifolyólag, hogy egyetlen más űrbéli látogató sem rendelkezik ilyen alaposan dokumentált hatással a modern történelem mindennapjaira. Az 1908. június 30-án bekövetkezett rob­banás 20 millió tonna TNT-nek felelt meg. "Szemtanuk a becsapódási ponttól 20-40 mérföldes távolságban is hirtelen hőhullámot észleltek, amit több réteg- nyi ruhán keresztül is érezni lehetett" - írja Jim Oberg 1984-ben megjelent könyvében. "A robbanást több szibériai időjárási állomás is földrengésként do­kumentálta." Európában azon az éjjelen nem söté­tedett be, az emberek elbeszélései sze­rint Londonban olvasni lehetett a rejté­lyes robbanás fényénél, írja Oberg. Amerikai csillagászok hónapok múltán is megváltozott égi körülményekről szá­moltak be. Mivel krátert nem találtak így vad elméletgyártás indult meg, pél­dául egy orosz sci-fi írót, Kazancevet megragadta a Tunguzka és az évtize­dekkel később bekövetkezett hirosimai katasztrófa közötti hasonlóság. O egy olyan történetet írt, mely szerint a tun­guzkai robbanás egy Marsról származó űrhajó nukleáris erőművének meghibá­sodásából adódott. Azóta több orosz tudós is előállt azzal, hogy különböző bizonyítékokat találtak a földönkívüliekre Tunguzkában, azonban egyikük sem bizonyította állítását. Persze hinni lehet az idegen civilizációban, azonban bizonyítékok nélkül nem érde­mes vele vagdalkozni, szögezi le Piait, aki azt is tudja, milyen bizonyítékra lenne szükség: egy törmelék darabra, de nem akármilyen anyagból. "Szokatlan izotóp­aránnyal kell rendelkeznie, vagy egyér­telműen magán kell viselnie egy hosszú űrutazás nyomait, bár utóbbival is vi­gyázni kell, hiszen az emberi űrszemét elég sűrűn záporozik vissza a Földre" - mondta. "Kíváncsian várom mivel ruk­kolnak elő, a végén úgysem az lesz a dön­tő, hogy mit állítanak, hanem az hogy mivel bizonyítják azt." Díjazott szex a magasban Az egyik amerikai erotikus maga­zin külön díjat oszt ki minden évben azon pároknak, akik a legszokatla­nabb, vagy éppen nyilvános helye­ken lettek egymáséi. Az odaítélésnél külön szempont maga a helyszín, il­letve az esetek gyakorisága. Volt olyan pár, aki rendszeresen a mun­kahelyi illemhelyen töltött el egy­mással roppant kellemes félórácská­kat, míg kollégáik ebédelni voltak. Az ez évi első helyezet azonban az a forróvérű spanyol pár lett, akik kö­zös üzleti útjaikra rendszeresen repü­lővel utaztak, és a gép mosdójában űzték el unalmukat. Az izgalmakhoz azért az is hozzájárult hogy gyakran próbáltak rájuk nyitni, de állításuk szerint úgy az ötödik-hatodik alka­lommal már ez sem zavarta őket túl­zottan. Egészen addig, míg legutoljá­ra nem működött tökéletesen a mos­dó ajtajának zárja, és a személyzet egyik tagja rájuk nyitott. Egyébként már nekik is feltűnt, hogy a középko­rú férfi és csinos, jó harmincas útitár­sa rendszerint együtt jár ki az illem­helyre, így a magazin munkatársai­nak ők* is igazolni tudták, hogy a pár több út alkalmával is szeretkezett a gép mosdójában. A hölgy, aki egyéb­ként nincs férjnél, ellenben férfi üz­lettársával, így nyilatkozott az él­mény dús utazásokról: "Tízezer mé­ter magasban, ahol csak egy vékony ajtó választ el több tucat embertől, és mindez egy hangsebességnél is gyor­sabban száguldó gép fedélzetén, ez volt csak az igazi izgalom. Végül lebuktunk, mert a gép sze­mélyzete már ismert minket, egyéb­ként is azt hiszem túl hangosak vol­tunk. Sajnos most egy időre véget kell vetnünk ennek, pedig kész len­nék bármikor újra kezdeni."

Next

/
Oldalképek
Tartalom