Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-07-02 / 160. szám

24 MAGYAR SZÓ-A HÍD_______________________________________SOROZAT____________________________________________________2004. JÚLIUS 2. Ronald Reagan és a belpolitika Ronald Reagan and the domestiv policy Csonka Judit Éva 2003-ban diplomázott angol és amerikanisztika szakon a Szegedi Tudományegyetemen. Diplomamunkáját Ronald Reagen elnöksége és az Amerikai Egyesült Államok bel- és külpolitikája az 1980-as évek­ben címmel írta. Már előzetesen tartott előadásokat John F. Kennedy politikai életéről, az amerikai kormányról, választásokról, és a first lady szerepéről az amerikai politikai életben. Több publikációja megjelent Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának tanulója és Washingtonban a CHARC-ban tevékenykedik. Ronald Reagen halálának alkalmából most sorozatban közöljük diplomamunkáját angol-magyar tükörfordításban. „Azt javasolnám, hogy legalább az elkö­vetkező hat hónapban... koncentráljon a ki­nevezettjeire, a Kongresszusra, és azokra az emberekre, akik az infláció ellen harcolnak... A népszerűtlen költségvetés csökkentés ideje nem 1982-ben, vagy 1984-ben, hanem 1981-ben van. ” Richard Nixon gazdasági tanácsa, - Fel­jegyzés Reagan elnök megválasztásakor ­1980. November 17. Az ex-elnök, Richard Nixon gazdasá­gi tanácsa egybevágott Reagan elképze­lésével. Az eíső hat hónapban az új ad­minisztráció célja az volt, hogy az Egye­sült Államok gazdasági problémáira fó­kuszáljon, mely a két számjegyű infláci­óban, a magas kamatlábakban, és a mun­kanélküliségben mutatkozott meg. Ahogy Ronald Reagan első beiktatási beszédében is említette: „Nem a kor­mány a megoldás a problémáinkra, ha­nem a kormány maga a probléma.” Ha­bár a korábbi elnökök is tudtában voltak az ország gazdasági nehézségeinek, azonban már jó ideje ez új gárda volt az egyedüli, amelyiknek egy tiszta, és egy „vonzó” ötlete volt arra nézve, hogy ho­gyan lehet az ország gazdaságát felvirá­goztatni. Olyan terv volt ez, ami egy tel­jesen új, és jól struktúráit gazdasági el­képzelést nyújtott. Lou Cannon, a Wa­shington Post újságírója szerint, Reagan kínálati gazdaságpolitikájának elképzelé­sének az alapja a szövetségi költségvetés kiegyensúlyozásában és a személyi jöve­delemadó csökkentésében gyökeredzik. A Reagan adminisztráció gazdasági el­képzelése, - ami a legkonzervatívabb volt az 1920-as évek óta - hasonló felfo­gást osztott Calvin Coolidge, az Egye­sült Államok ex-elnökének (1923-1929) elképzelésével. „A bölcs és helyes útja, annak, amit az adóztatásban követnünk kell, nem az, hogy tönkretegyük azokat, akik sikereket értek el, hanem, hogy olyan feltételeket teremtsünk, ami min­denki számára megadja a lehetőséget, hogy sikeres legyen.” Ronald Reagan „kínálati gazdaság- politikájának” az elképzelését támoga­tói „Reaganomics”-nak, ellenzői „voodoo gazdaságpolitikának” nevez­tek el. Reagan gazdasági csomagját 1981. február 18.-án prezentálták a Kongresszus előtt, mint „Gazdasági Talpraállítási Program” (Economic Recovery Program), és „Amerika új kezdete: Egy program a gazdaság hely­reállításáért” („America’s New Beginning: A Program for Economic Recovery”) címmel publikáltak. A „Reaganomics” alapja a következőkép­pen nézett ki: A személyi jövedelem- adó csökkentésével több tőke marad a vagyonosok és a nagyobb vállalkozások kezében, amely bátorítja a produktív befektetést. Ennek eredményeképpen több munkahely jön létre, csökken a munkanélküliség és a vásárlókedv nö­vekedésével a gazdaság restaurációja megy végbe. Ezenfelül, a Reagan admi­nisztráció -James Baker III, Fehér Há­zi személyzeti igazgatóval, Donald Regan, pénzügyminiszterrel, és David Stockman, költségvetési igazgatóval az élen - szövetségi költségvetéscsökken­tést, nagymértékű védelmi költekezést, és a „társadalmi ügyek” körébe tartozó költségvetés csökkentését vette ki. A kritikák ellenére a Kongresszus meg­szavazta a „gazdaság helyreállító” prog­ramot, és Reagan 1981. Augusztus 1.- én írta alá Economic Recovery Tax tör­vény néven. Számokban mérve ez egy 25 százalékos, teljes mértékű, három évre kiterjedő személyi jövedelemadó csökkentést jelentett. Ez volt a valaha előforduló legnagyobb mértékű csök­kentés ilyen téren. „A legmagasabb sá­vot 70-ről 50 százalékra csökkentette 1982-ben, az fő adóbevételforrást pedig 28-ról 20 százalékra, valamint más adó­engedményeket is kínált. Reagan prog­ramjának részeként az adminisztráció a korábban meghatározott pénzbeli tá­mogatást csökkentette a középosztály számára, így a „Social Security” és a „Medicare” programokat, ami ugyan kiegyenlíthette volna a növekvő költ­ségvetéshiányt és az adócsökkentési programot, azonban, sajnos nem így lett. Akárhogyis, sajnos a Reagan admi­nisztráció első két évében a becsült 5.2- es gazdasági növekedés helyett, 1.5-es csökkenés ment végbe. 1982. októberé­ben a munkanélküliség elérte a 10.4 százalékot - negyven éve a legmaga­sabb értéket, - és mivel a kölségvetésc- sökkentés nem volt képes kiegyenlíteni az adócsökkentést, és a megnövekedett védelmi kiadásokat, a költségvetéshi­ány az eget érte el. 1982-ben a Kong­resszus, hogy biztosítsa az amerikai nemzetet afelől, hogy nem kell aggód­nia a költségvetés hiánya felől, megsza­vazta az „állami bevétel megerősítése” csomagot, amit Reagan 1982. szeptem­ber 3.-án, Tax Equit and Fiscal Responsibility Act (ÉRTA) néven írt alá. Ez egy 98 milliárd dolláros szövet­ségi költségvetés növekedést írt elő a következő három évre. A recesszió és a gazdaság romlása után, a gazdaság való­ban elkezdett helyreállni. Az infláció 12.4 százalékról 4.1 százalékra csök­kent, a munkanélküliség 7 százalék alá esett, és a kamatlábak is 1984-re 21.5 százalékról 12 százalékra csökkentek. Ahogy Reagan írta önéletrajzában: „Talán igaz az, amit sok ember mond, hogy mindig sötétebb van pirkadat előtt.” Mégha néhány szigorú kritikus szkeptikus is volt Reagan „gazdaság­helyreállító programja”, és „emberfe­letti álmai” felől, őmaga mindig hitt benne. Személyes vonzereje, önmagát is gyakran elítélő humora, és optimiz­musa soha nem hagyta cserben. Még 1981 és 1982 „legsötétebb napjaiban” sem. Személyes varázsa, szokatlan hu­mora és derűs személyisége mindig ve­le volt és segített neki abban, hogy op­timizmust vigyen az amerikai népbe. Hitének erejével képes volt meggyőzni hallgatóit arról, hogy még jönnek jobb és szebb napok. 1982-ben politikai szlo­genjével is ezt sugallta: „Tartsd az irányt! ” („Stay the course”) “/ would suggest that for at least six months you... focus the attention of your appointees, the Gongress and the people on your battle against inflation... The time to take the heat for possible unpopular budget cuts is in 1981, not 1982 or 1984. “ Richard Nixon’s economic advice - Memo to President-elect Reagan, November 17,1980 Ex-President Richard Nixon’s economic advice coincided with the notions of Reagan. In the first six months, the pur­pose of the new administration was to focus on the economic problems of the United States, deeply rooted in double­digit inflation, high interest rates, unem­ployment and - as Ronald Reagan insisted in his first inauguration address: “Government is not the solution to our problem, government is the problem”. Although the previous presidents were also aware of the country’s difficulties, for quite a while the new team was the only one, which had a clear and alluring vision of how the economy of the United States should be revived and offered to implement an entirely fresh, well-con­structed economic con­ception. According to Lou Cannon, the journal­ist of The Washington Post in the 1980s, the basis of Reagan’s supply- side economic policy was in the balance of the fed­eral budget and the cut of personal income tax rates. The economic notion of the Reagan administration - that was the most conser­vative economic philosophy since the 1920s - shared similar ideas with Calvin Coolidge, the president from 1923 -1929: “The wise and correct course to follow in taxation is not to destroy those who have already secured success, but to create con­ditions under which everyone will have a chance to be successful.” The essence of Ronald Reagan’s supply- side economic policy came to be known as “Reaganomics” by supporters and dubbed as “voodoo economics” by critics. Reagan’s economic package was presented to Congress on February 18, 1981 as an Economic Recovery Program and was published under the title America’s New Beginning: A Program for Economic Recovery. The fundamental principle of “Reaganomics” shaped as follows: A reduction in personal income tax rates, thus leaving more money in the hands of the affluent, and large enterprises, encour­aged productive investment. As a result, more jobs are generated, unemployment reduced and purchasing power created for “the task of restoring our economy”. Moreover, the Reagan administration, - with James Baker III., White House Chief of Staff, Donald Regan, Secretary of Treasury and David Stockman, Budget Director at the head - imposed federal budget cuts, massive defense spending and reduction in social spending. Despite the critics, Congress passed the economic recovery program and Reagan signed the Economic Recovery Tax Act on August 1, 1981. In numbers, it meant a 25 percent across-the-board cut in income taxes over three years - the highest ever in history - “lowered the maximum rate from 70 to 50 percent for 1982, cut the capital gains tax from a 28 percent maximum to 20 per­cent”, and offered other tax concessions. As part of Reagan’s reforms the administration cut the assigned sum for middle-class social programs, such as Social Security and Medicare, which could have helped to bal­ance the increased defense budget and the tax reduction program, but in fact it had not. However, in the first two years of the Reagan administration, instead of an esti­mated 5.2 percent economic growth rate, it was lowered by 1.5 percent by the year 1982. In October, 1982 unemployment reached 10.4 percent - for the first time in forty years - and since the budget cuts were not able to balance the tax cuts and the increased defense spending, the budget deficit was mounting. In 1982, to reassure the American nation not to worry about the budget deficit, the Congress passed a “revenue enhancing package” that was signed by Reagan on September 3, 1982 under the name of Tax Equity and Fiscal Responsibility Act (ERTÄ), which was estimated to raise the federal budget by $98 billion in the following three years. After the recession and downward economic tendency of 1982, the economy did start to recover. Inflation dropped from 12.4 per­cent to 4.1 percent, unemployment dimin­ished to under 7 percent and interest rates decreased from 21.5 percent to 12 percent by 1984. (See Appendix 3 for diagrams on the economic situation during the Reagan administration.) As Reagan wrote in his autobiography, “maybe it’s true, as some people say, that it’s always darkest before dawn”. Even if some severe critics were skeptical of the “heroic dreams” of Reagan’s Economic Recovery Program, he himself always believed in that. His appeal­ing, self-deprecating humor and optimism had never left him, not even in the dark days of 1981 and 1982. This personal charisma, unusual charm and cheerful per­sonality always stayed with him and helped him in installing confidence to the American people. With the power of his conviction he was able to persuade his lis­teners that better days were coming and called upon the nation for that with a polit­ical slogan of 1982: “Stay the course”. Figure 1 Real Economic Growth Rates,* by President

Next

/
Oldalképek
Tartalom