Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-06 / 165. szám
24 MAGYAR SZÓ-A HÍD Olvasóink írták 2004. AUGUSZTUS 6. ÍGY LÁTTAM! Harminc napot tartózkodtunk feleségemmel Magyarországon. Többnyire Budapesten, de vidéken is. Debrecen virágzik, mint egy tavaszi virágos kert - olyan településeket láttunk a Nagyerdő mögött, ami az amerikai igényeket is kielégítené. A kis faluk a virágzó kertjeikkel vonzó erőt sugároznak magukból, csak egy kis szépséghibájuk van. - Beszédbe eredtünk egyszerű emberekkel. Az én korombeli férfi és nő, pont a szőlőjét kapálta. Rájuk köszöntem - úgy régiesen: Adjon Isten jónapot! - Magának is - jön a válasz. Rátámaszkodva a kapa nyelére, néz rám. Fárasztó munka ugye? - próbálom a beszélgetést folytatni. - Megszoktam már, igaz a derekam néha fáj - dehát ez vele jár a korral. De úgy látom maga nem idevalósi - honnan gyütt? Messziről, Floridából. Az igen, az szép ország, láttam televízióban. Aztán mondja kérem, miből él itt a falu, mert nem látok sem nagy gazdaságot - sem valamiféle üzemet. Hát bizony a megélhetés az nem könnyű a fiataloknak, mert órákig vonatoznak vagy buszoznak, hogy eljussanak egy nagyobb városba - így az egész napja erre megy, és a fizetésének egy része is. Mimár megvagyunk az asszonnyal a nyugdíj meg a szőlőből megélünk. Dehát ha ez így megy tovább, akkor a falvaink kihalnak - ha mi már nem leszünk. Budapest szép, de az utcák tele vannak autókkal még a járdán is parkolnak. Mi lenne ha garázs épületeket építenének? - tettem fel a kérdést egy rokonnak. Az jó lenne, de nem tudnánk megfizetni a parkolást. Az autók rettenetes bűzt árasztanak. Ami az én torkomat is kikészítette. Patikába léptem be, hogy valami gyógyszert kérjek a rekedtségemre. A pult mögött a hölgy miután unalmas arccal meghallgatta panaszomat, rám néz, mintha csodát látna - majd hirtelen gyorsasággal elhadar háromféle nevet. A felét sem fogtam fel, így tanácstalanul álltam és néztem rá. Melyiket óhajtja az úr? - hangja türelmetlen. Csak tessék adni valamelyiket, ami segít- válaszolok reszelős hangon - kérem segítsem rajtam - Válasz nincs. A pult alá nyúl, odatesz elém egy dobozkát, 650 forint mondja - kifizetem. Alig várom, hogy a csodaszer segítsen, de a bűz az megmarad. Hát erre más gyógyszer kellene. A Nemzeti Színház nekem tetszik. Erről a vélemények megoszlanak. Két remek előadást láttunk benne: Ciliéi és a Hunyadiak. A másik egy könnyed kis darab: Györgyi drága gyermek. Elvezet volt hallani és látni, magyar színelőadást. Sajnos a színház messze van - igaz a Duna parton, de nem a legszebb környezetben, ezenkívül a szépség hibája, hogy messze van a parkoló. A Belvárosba menve a Váci utcán nívós kis bódék kínálják árúikat a turistáknak. Itt láttam egy árusnál, hogy Lenin, Sztálin és egyéb kommunista vezetők arcképét árulják. Vajon ki veszi meg? De láttam olyan kapu bemélyedést, ahol Lenin képe rács mögött és alatta ez áll: vigyázz nehogy vissza jöjjön! Az ország megoszlik - elcsodálkoztam azon, hogy milyen sok a baloldali érzelmű ember, és hogy ezt erősítsék a Medgyessy-kormány éjfél után a TV2-n propaganda dokumentumokat sugároz Kádárról - igyekszenek úgy bemutatni, hogy akkor milyen szép volt minden. A Vár látogatáskor feltűnt, hogy a miniszteri épülettel szemben magas oszlopokon vagy 12 vagy több magyar zászló leng, de nincs benne a címer a koronával. Az Országház előtt lengedez egy nemzeti lyukas zászló, messziről észre lehet venni Alatta egy emléktábla emlékezik meg azokról akik életüket vesztették ’56-ban. A legszebb emlékmű 56-ról Budán van a Széna téren egy nagy áruház előtt. Meglátogattuk a 301-es parcellát, ahol Nagy Imre síremléke van, és mellette a névtelen áldozatok síremléke. Miután koszorúmat elhelyeztem, lehajtott fővel meghatódva mondtam el egy imát. Ellátogattunk az Andrássy út 60-ba a Terror Házába. Itt láttuk, hogy fiatalok látogatják csoportokba. Figyeltem őket, nagy érdeklődéssel hallgatták a túravezetőt. Budapest csoda szép város megcsodálhatja minden külföldi, vannak hibák, - de hát Istenem, melyik világvárosnak nincs? A Margit-szigetet végig járva fiatalkori emlékek elevenedtek meg, forró csókok, a hűs fák alatt - de régen volt... A budapesti taxit talán úgy elemezném, hogy az egy rabló szerkezet. Egy este a Halász-bástya közelébe vacsoráztunk, közben beesteledett. Lesétáltunk volna, de a sötétség ellepte a megvilágítatlan levezető sétányokat. Mikor megláttuk rögtön az jutott az eszembe - hohó és szeretnék visszakerülni abba a szép Floridába - Taxit szólítottam, öt perces út volt - forintból kifogytam így 10 dollárt nyújtottam a sofőrnek - elég? - kérdeztem. Hát nem egészen, ha még megtoldja egy ötössel úgy jó lesz. Nem szóltam semmit - fizettem. Hugó Tischler Daytona Beach Magyar Club elnöke AMERIKA, AMERIKA.. Bármennyire „amerikai műmosolynak” nevezik európaszerte az amerikaiak kedves és udvarias mosolyát, közvetlenségét, nekem egyike volt annak, ami megragadott első benyomásként Amerikában. Miután kertvárosban lakunk, elbűvült a tiszta, ápolt környezet, a sok fa, díszbokor és virág, a csodálatos jellegzetes amerikai faházak színes variációja. Az a nyugodt, békés egymás mellett élés a népek színes kavalkádjában. Úgy látszik, minden nemzet otthon érzi magát az „ő Amerikájában”. Az üzletek kínálata mindenki ízlését, elképzelését kielégíti, a bőséget és sokféleséget tekitve. Különösen az élelmiszer kínálat gazdag. Bár, ami a jóétvégyú amerikaiakat illeti, van is keletje! (Azt hiszem sehol nem láttam ennyi „vészesen” kövér embert, mint itt!) Az éttermek sokasága mindig teltházat mutat. A partykon is igen gazdag az ételkínálat és ha nem eszik a vendég, megsértődik a vendéglátó! Ami még nagyon tetszett, hogy nagyon sokan büszkék népi kultúrájukra, hagyományaikra és ennek jelét is adják, mint pl. a „magyar napok” New Bruswickon, vagy az írek Szent Patrick Napja, de sorolhatnám tovább a németek és számos latin-amerikai, caribi-szigetek bevándorlóinak hagyományőrző ünnepeit. Hol van még egy ország, ahol ennyi nép megfér egymás mellett, nagyobb problémák nélkül! Elgondolkodtató, amit Szent István ezer évvel ezelőtt mondott, hogy gazdagabb, erősebb az az ország, ahol több nép él együtt békésen. Sok szép példáját láttam a segítőkészségnek, amikor állást biztosítanak a testi vagy szellemi fogyatékos embereknek. A rokkantak vagy idős tolókocsival közlekedők részére biztosítják a maximális mozgásszabadságot. Az idősek ott vannak a szórakozóhelyeken, kirándulásokon, összejöveteleken. Számtalan idős tolókocsis embert láttam a kaszinókban, nem is egyet olyat, hogy oxigén palackot használt, de ment és élni akart. Persze aki így él, élhet, az előre gondoskodott ezekre az évekre, mert csak az állami nyugdíjból nem tudná biztosítani mindezt. Ami szintén szokatlan, hogy tele vannak a templomok is minden misén. Nehéz megszokni a közvetlenséget, ami itt megnyilvánul. Pl. a mise előtti „beszéd-piacot”, hogy tapsolnak, a pap vicceket is mond, hogy mindenki kimegy áldozni, hogy nem öltöznek fel ünneplésen stb. Mostanában sokan támadják Amerikát, úgy tűnik, hogy divat szidni. Pedig hány menekültnek és boldogulni vágyónak adott otthont és hányán érzik most saját otthonuknak Amerikát. Amerika nemcsak saját honfitársait - akiknek nagy százaléka nem itt született - segíti, hanem a világban mindenütt a katasztrófa súlytotta országokat is. Amerikában van a legtöbb egyéni adakozó csekély és jelentős összeggel. Jelentős szerepe van a tömegkommunikációnak az emberek véleményének formálásban. Talán innen adódik az is, hogy divat Amerikát szidni? Oroszlány F. Anna, New Jersey F*E*L*H*Í*V*Á*S MAGYAR ÉRTÉKEK AMERIKÁBAN 2005-ben kettős eseménye lesz az amerikai magyarságnak. Egyrészt az 56-os Forradalom félévszázados megemlékezését, másrészt az Amerikai Magyar Szövetség száz éves fennállását ünnepeljük majd . Az erre való felkészülés kapcsán jó lenne valami maradandót letenni az asztalra. Gondoljuk csak meg, hogy milyen érték lenne egy kiadványban összegyűjteni az Amerikában található többezer magyar templom, egyesületi ház, emléktábla, utcanév, sírkő, szobor, emlékmű, bélyeg és más kézzel fogható emlék képét, az itteni magyarság dicsőségére. Természetesen ezt a munkát senki egyedül nem tudja elvégezni. De ha minden szervezet vagy egyén a saját környékén lefényképezné és egy rövid ismertetéssel a Magyar Szó - A Híd számára elküldené ami ott található, s következő hónapokban sikerülne a hatalmas anyagot összeszedni egy gyűjteményes kiadvány számára. Őszintén reméljük, sikerül elindítani ezt a rendkívül jelentős tevékenységet. Papp László
