Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-06 / 165. szám
2004. AUGUSZTUS 6. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 17 Csanádi Imre Bőségdicsérő Nyár, nyár, nyár, sárgul a határ - búzapáiszta, rozspászta, kukorica tarkázza. Rajzik a sok lepke, zümmög a méhecske. Bőség, bőség, - tied a dicsőség! Közmondások Ezernyi szépségét ontja a nyár, vadrózsa mézédes illata száll, bársonyos szirma a pázsitra hull, remegő madárka bújkál alul. Mellett suhan az enyhe zefir, gyöngéden érinti, súgja: ne sírj. Rezzen a bokor, a riadt madár hirtelen felröppen, csipogva vár. Jajába félelmet s féltést lehel, elrejtett kincse most nem veszhet el. Látja, hogy távozom, nem riadt már, megnyugszik fészkén az anyamadár. magyarul és Verekedő pásztorok közt jó dolga van a farkasnak. If the shepherds fight each other, the wolf has a good time. A nagy teher is könnyű, ha sokan emelik. Even a heavy burden is light if lifted by many. Az úr a pokolban is űr. A master is a master in hell as well. Vak vezet világtalant A blind leads a sightless. A nagy hal megeszi a kis halat. The big fish eats the little fish. zavarosban halászik. He fishes in troubled waters. Volt egyszer egy szegény ember. Nagyon sok gyermeke volt, már talán a számukat se tudta. Avval kereste a kenyerét, hogy a Drávára járt halászni. Egyszer, ahogy kimegy a Drávára, kihalász a vízből egy karikás valamit. Kezébe vette, nézegette, hazavitte. Gondolta, hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Ahogy a gyerekek játszottak vele, az mindig fényesebb lett. Egyszer csak látta, hogy aranykarika. Összeszedte a cókmókját, a karikát egy ruhába göngyölte, s felment a királyhoz. A kapunál megállították, nem akarták beereszteni.- Mi járatban van kend? - kérdezik.- Hoztam a királynak ajándékot, azért akarok fölmenni! - mondja az ember. Arra felengedték. Mikor az aranykarikát átadta a királynak, azt kérdezte tőle:- Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted?- Fölséges király, nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában, és ott fogtam. A király elfogadta az aranykarikát, és megparancsolta, hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt, amennyit csak elbír. A szegény hétrészt görbült, olyan sok pénzt kapott. Mikor hazaért, az egyik fiát elküldte a bátyjához, hogy kérje el a mérőt. Azt mondja a bátyja a gyereknek:- Ugyan, minek nektek a mérő, mikor még egy falat kenyeretek sincsen? A gyerek nem szólt semmit. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente, úgy adta oda. Mikor a pénzt megmérték, a gyerek visszavitte a mérőt, de sem otthon nem látták meg, sem ő nem vette észre, hogy egy ezüstpénz a szurokba Szerkesztette: Kertész Gabriella beleragadt. Kérdezi a bátyja a gyereket:- No, mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek:- Borsót! Tudta is a gyerek, hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament, az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. Hát látja, hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. Azt mondja magában: "Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van!" Azon nyomban szaladt az öccséhez, hogy mondja meg neki, hol szerezte azt a sok pénzt. A felesége is vele ment. Gondolta a szegény ember, megtréfálja azt a zsugori testvérét, aki olyan rideg volt mindig hozzá. Azt mondta, úgy lett a pénz, hogy macskát vittek a királynak, mert annyi ott az egér, hogy még a királynak is a fülét rágják. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége:- No, ember, vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember, figyelmeztetőül:- Angyomasszony, ne vegyen sokat, mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. Hazamentek, minden vagyonukat eladták, a pénzükön meg macskát vettek. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. Kérdezik a kapunál a katonák:- Hová mennek'kend- tek?- A királyhoz!- Mi járatban?- Hát macskát hoztunk neki!- Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra?! - mondják a katonák. - Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet, hogy hallották, hogy itt olyan sok az egér, még a király fülét is rágják, és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ők hoztak egy egész kocsival. A katonák alig eresztették be őket. De mégiscsak beeresztették. Mikor a király elé értek, el sem mondták, hogy miben járnak. Azt hitték, olyan nagy örömöt okoznak neki. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. A rengeteg éhes, dühös macska meg csak neki a királynak, karmolta, tépte, az meg nem tudott hova menekülni előlük: jajgatott, ahogy a száján kifért! Beszaladtak a testőrök, alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették.. Mehetett az ember a feleségével haza. Sose lettek többé gazdagok. VÉGE Magyar népmese így jár, aid irigy Nagy Johanna A riadt madár SZÓJÁTÉKOK Ha visszafelé olvasod is ugyanaz! Kosarasok kosara sok. A tálamba bab, maláta. Rémes tóga bagót sem ér. A fasori pap papirosa fa. i Keresik a tavat a kis erek. A
