Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-07-02 / 160. szám

M Kiűzetés a paradicsomból / ÁTVETT HATALOM Június 28-án, két nappal a batáridő előtt megszületett az iraki önkormányzat. Paul Bremer, az amerikai helytartó ugyan hazament, de ez nem jelenti az amerikai jelen­lét végét a megszállt országban. Papp László Bár Saddam alatt sem voltak paradi­csomi állapotok, aligha lehet elmonda­ni, hogy Irakban most megvalósult az Éden. ezer éves Assir város NIMRUD. Ezek nagyrésze megrongálódott a háború­ban, elveszett ugyanakkor a bagdadi múzeum számtalan pótolhatatlan érték­tárgya is. Bonnie Burnham, a Világ Műemlék Alapítvány elnöke szerint a háborús pusztulás "a kulturális örökség " És a harmadik folyó neve Hiddekel (Tigris), ez az amely Assiria hosszában foly. A negyedik folyó pedig az Eufrates. És vévé az úr az embert és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt" (Mó­zes I -2/14-15 Károly Gáspár fordításában). így írja le a Biblia a Paradicsom Kertet, amely ma Irak közepén lenne. A Világörökség őrzője, a World Monuments Fund ezer iraki építményt sorolt a világ legjobban veszélyeztetett műemlékei közé. Ilyen például a hét­Tisztelt régi és új Magyar Szó-A Híd Olvasók, A két újság egyesült. Reményünk, hogy ezzel még teljesebben tudjuk szol­gálni kis közösségünket. Kéijük, jelezze­nek minden fennakadást, problémát, amit az átállásunk során észlelnek. Köszönjük bizalmukat! A szerkesztőség katasztófája". Bármilyen nagy az építé­szeti és műemléki kár, sokkal nagyobb és fájdalmasabb az emberélet vesztesé­ge. 800 amerikai katona és több mint tízszerannyi iraki civil halá­la, nem számítva a sebesülteket. Még szomorúbb azonban a VILÁG BECSÜLÉSÉNEK ELVESZTÉSE. Megbocsátha­tatlan, hogy amikor Amerika nagy elnökének halálát gyászolta, a világ köz­véleménye nem az ő eszményképét , a "fénylő várost a csúcson" látja maga előtt ha Amerikára gondol, hanem a katona­lány pórázán tartott meztelen irakit. Az újságírók, meg a karikaturisták gúnyt űznek a kínvallatást, a hadifogoly egyez­mény semmibevevését jogosnak tartó amerikai "igazságügy" képviselőiből. Mindezideig csaknem minden ame­rikai elnök óva intett az irakihoz hason­ló külpolitikai és katonai beavatkozás­tól. Nem csak a kifejezetten elzárkózást hirdető James Monroe jut az ember eszébe. George Washington mondta: " Az a jól megfontolt véleményem, hogy egy nemzetnek sincs joga egy másik belső ügyeibe beavatkozni. Mindenki­nek joga van olyan kormányformához, amelyet a saját maga számára a legjobb­nak talál." George H.W. Bush figyel­meztetett 1998-ban a Megváltozott Vi­lág (A World Transformed) című köny­vében, hogy hiba lenne Irakban rezsim- váltást erőszakolni, mert az " kiszámít­hatatlan emberi és politikai következ­ménnyel" járna. A mostani háború következményei egyelőre valóban kiszámíthatatlanok. Egy azonban nyilvánvaló. Nevezetesen az, hogy a harcok utáni rendcsinálás fel­adatával senki sem számolt. Hasonlít­suk ezt össze a második Világháború­val, amikor George C. Marshall tábor­nok már két évvel a háború befejezése előtt kidolgozta a német megszállás és helyreállítás terveit. Theodore Sorensen, aki Kennedy el­nök beszédeinek nagyrészét írta, nem régen egy iskolai évzárón emlékezett vissza arra az időre, amikor Amerika a világ szemében valóban a szabadság és törvényesség megtestesítője volt. Ami­kor az ember a világ bármely városában Lincoln, Jefferson, Roosevelt, Kennedy elnökeinkről elnevezett utcákat talált. Ma sehol nem neveznek el utcákat ame­rikai államférfiakról. “Mi történt a mi hazánkkal?” - kérdi. - “Máskor is résztvettünk háborúban, anélkül, hogy kínzásokkal, a Vörös Kereszt semmibe­vételével, történelmi értékeink megcsú­folásával, szövetségeseink és az Egye­sült Nemzetek megsértésével feketítet­tük volna be a nevünket.” Az Egyesült Államok kötelessége most az maradt, hogy az önkormányzat elnyerése után megakadályozza a pol­gárháborút és Irak teljes összeomlását. Ahogy a porcelánbolt felirata mondja: Amit eltörtél, az a tied. A jövő Sokan kérdezték: akkor mi fog most megjelenni? A Híd, az Amerikai Ma­gyar Szó vagy más? Az újság neve csak a címlap fejlécében jelenik meg, a tarta­lom az, amiért az olvasó a kezébe veszi. Ez az újság ötvözi a két előző lap mon­danivalóját és tartalmát. A neve tulaj­donképpen nem számít. Hogy miért emeltük ki mégis jobban az Amerikai Magyar Szót? Pusztán jogi és üzleti megfontolásból. A szellem a Hídé, amely összeköti az Óhazát az Újhazá­val, az emigrációt egy homogén ma­gyar közösséggé. Ennek a folyamatnak része az Amerikai Magyar Szó, amely érettségével és kiforrottságával utat mutathat eg)' három éves lapnak. Az egyesülés nem lesz zökkenőmentes, so­kat kell még dolgoznunk azon, hogy tö­kéletesre formáljuk a két lap közös szü­löttét. Megtartjuk a jót, de változásokra is számíthatnak olvasóink. Szeretnénk feleleveníteni a magyar eredményeket az Amerikai Egyesült Államokban és a világon. Amikor a Nobel-díjas Enrico Férmi-t megkérdezték, hisz-e a földönkívüliekben, a válasza ez volt: „ők már itt vannak... magyaroknak hív­ják őket.” Szeretnénk egy pártatlan, mindent átfogó, az összes eddigi ered­ményt felvonultató sorozatot indítani a magyarok eredetéről is. Mindazonáltal várjuk ötleteiket, amivel még jobbá te­hetnénk az újságot. Szükségünk van az Önök véleményére, várjuk leveleiket, emailjeiket. Reméljük, továbbra is ve­lünk maradnak. Köszönettel: Akiadó Elutasított székely autonómia Lapzártakor megdöbbentő hírt közölt a Kossuth Rádió: a román parlament sze­nátusa június 29-én durván elutasította a Székelyföld autonómiájára vonatkozó tör­vényjavaslatot. Történelmi előzmény: a II. világháborúban visszatért Magyarország­hoz Észak-és Kelet-Erdély, benne a Székelyföld. A szovjet megszállók érkezése kö­vetkeztében is újra román uralom alá került Erdélyben a románok legkíméletleneb­bül a Székelyföldet az anyaországgal összekötő „néprajz nyelvet”, vagyis Szatmárt és az attól délre eső területeket románosították el. A cél az volt, hogy a Székelyföldet néprajzi szigetté tegyék, s így az anyaországtól elszigeteltté váltan sohasem legyen új­ra visszacsatolható. .Aztán a székelyföldi autonómia már nem lehet igazán veszélyes Románia számára. Jellemző azonban a féktelen uralomvágy, más népek leigázása. Ezt igazolja a mostani durva szenátusi döntés. Az RMDSZ hiába érvelt reálisan, hiába hivatkozott az 1918-as erdélyi román nagy-gyűlés egyik határozatára, melyben a Székelyföldnek megígérték az autonómiát. Az is hiába volt, hogy hivatkoztak három hasonló európai nemzetiségi kérdés megoldására: az olaszországi Dél-Tirolban az osztrák népesség, Spanyolországban a katalánok, Finnországban az ottani svédek au­tonómiájára, amely jól erősíti az illető ország belső egyensúlyát. A szenátus román képviselői kilencven százalékos arányban leszavazták a modem, tisztességes s a né­pek szabadságjogán alapuló megoldást. Több román bekiabálta: ’’Kaptok ti börtönt, nem autonómiát.” (ED) FUGGETfc®Sp&&GYAR NYELVŰ AMERIKAI HETILAP 2004. JULIUS 2. VOL.LVffl NO. 160., 27m WEEK ISSN 0194-7990

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom