Amerikai Magyar Szó, 2004. január-június (58. évfolyam, 1-25. szám)
2004-02-19 / 6. szám
4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Feb. 19, 2004 I Amerikai magyar szervezeteink Ezt sem róhatjuk fel magunknak Az Amerikai Magyar Szó 2002. január 17-én közölte „Ne marcangoljuk magunkat” cimü Írásomat. Az újvidéki vérengzés hatvanadik évfordulójára Írtam. Most egy másik, napjainkban megint emlegetett megtorlásról elmélkedem, olyanról, amelyik 1945 után történt: a hazai svábok nagy részének kitelepítéséről. A környező, a szovjet övezetbe került országok mind hoztak németellenes intézkedéseket. Kitelepítésről igazság szerint csak Magyarországra vonatkozóan beszélhetünk. Lengyelországból, Csehszlovákiából kiűzték a németeket, millió számra, Romániában deportálták őket, tulajdonképpen a Szovjetunióban is. A szerbek pedig lemészárolták azokat a bácskai, bánáti németeket, akik nem menekültek el. Ebből nyilvánvaló, hogy nem Budapesten született a döntés. Moszkva akarta igy, a Nyugat rábólintott. A hazai svábságnak csaknem a fele itthon maradt, a csehek és a lengyelek sokkal alaposabb munkát végeztek, csak szórványosan tettek kivételt a hatalmukba került német kisebbségiekkel 1944 március 19-én Hitler fel tudta használni a magyarországi svábokat, politikailag is, katonailag még inkább: jelentős szerep jutott a magyar területről toborzott SS-eknek. A kitelepítésre ítélteket vonaton, hajón szállították Németországba. Kovács Imre szavai szerint ugyananzon az útvonalon mentek vissza őseik földjére, amelyen azok Magyarországra jöttek. Az utazás sokaknak lehetett keserves, de azért mennyivel elviselhetőbb volt, mint a zsidók auschwitzi útja vagy az összefogdosott magyaroknak a Szovjetunióban való kiszállítása. Általánosnak mondható vélemény szerint a magyar lakosság eléggé közömbösen figyelte a kitelepítést. A kitelepítettek zömének végtére is nem volt okuk panaszra. A német lakosság ugyan ellenségesen fogadta, cigányoknak nevezte őket, de néhány év múltán Európa egyik legsikeresebb jóléti államának lehettek a polgárai. A német etnikum kitelepítése burkolt és talán szán- déktalan figyelmeztetés volt: nemcsak a zsidókat fenyegetheti elűzés, áldozattá lehet bármelyik embercsoport, amelyet elkap a hatalmi forgószél. Erősítette ezt az ötvenes évek elején történt „osztályalapú” kitelepítés, van szégyenkezni valónk a kitelepítéssel kapcsolatban A kitelepítés ötvenöt esztendeje fejeződött be. 1949-ben már Rákosi fogadta a „hazafias svábok” küldöttségét. Dr. Bán Ervin, Budapest Soros és Orwell Soros György új könyvéből (The Bubble of American Supremacy) ezt idézi a New York Times Book Review-ban (2004 jan.25) S. Schmemann: ’’Amikor Bush elnök azt mondja - mint ahogy gyakran mondja - hogy a ’szabadság' uralkodni fog (will prevail), ezen ő valójában azt érti, hogy Amerika uralkodni fog. En érzékeny vagyok az Orwell-i kétértelmű beszédre, mert Magyarországon ezzel nőttem fel, először a náci, aztán a kommunista uralom alatt. ” -T IN.lv. BETHLEN OTTHON Ligonier, Pennsylvania 2 rész www.ny69ref.org „ Együtt az Úrért és egymásért!" . A New York-i Első Magyar Református Egyház és Cseh György esperes-lelkipásztor szeretettel hívogat mindenkit a vasárnaponként de. 11 órakor kezdődő Istentiszteletére 344 East 69th Street New York. NY 10021 Telefon: (212) 734-5252 A Bethlen Otthon sokat tett az amerikai-magyar reformátusok és az amerikai magyarság életének dokumentálása, megörökítése érdekében. A kezdetektől ezt a célt szolgálta évkönyvének, a jelenlegi Bethlen Naptárnak, illetve Bethlen Almanac-nak a közreadása, majd a Bethlen Nyomda felállítása és évtizedes működtetése az 1960-1970-es évek fordulóján, s nem utolsó sorban jelentős vállalkozás volt az alapítástól kezdve épülő Archívum és Múzeum létrehozása 1988-ban. Ez a két gyűjtemény az 1890-es évektől dokumentálja a református egyház történetén keresztül a kivándorolt amerikai magyarság, valamint az amerikai magyar egyesületek és személyes hagyatékok anyagában, a magyar emigráció történetét. E páratlan létesítményről megemlékezve, nem feledkezhetünk meg azokról a vezetőkről, akik a gondviselésbe vetett lelkészi bizalommal, tudással és tiszteletre méltó energiával irányították a Bethlen Otthon sorsát, a munkatársaikkal együtt megteremtették a fenntartás és továbbfejlesztés lehetőségét és formáit: a farmgazdálkodástól kezdve a korszerű intézmény szervezéséig Mindenek előtt meg kell emlékezni az alapitó Árva Atyáról, Kalassay Sándorról, s az öt követő, elkötelezett igazgatókról, Nánássy Lajosról, Daróczy Sándorról. Nagy Lajosról, Kovács Pálról és a köreinkben is jelen levő ifj. Bertalan Imréről. Ugyancsak nem feledkezhetünk meg a Bethlen Otthon mögött álló református közösség sok ezer dollárt kitevő áldozat- vállalásáról, és az őket képviselő egyházi szervezetek és egyesületek, különösképpen az Amerikai Magyar Református Egyesület erkölcsi és anyagi támogatásáról. Nélkülük a Bethlen Otthon nem jöhetett volna létre, nem tölthette volna be nemes küldetését 8 évtizeden keresztül, s nem nézhetne bizakodva a jövőt A Bethlen Otthon egy része építő újabb nagy tervek megvalósítása elé. A Bethlen Otthon tevékenysége nemcsak az amerikai magyar közösségben, hanem a befogadó amerikai társadalom köreiben is megbecsülést és elismerést váltott ki. Magyarországon egyházi világunk képvielői és tudományos életünk kiváló úttörői már hosszú ideje figyelemmel kisérik a Bethlen Otthon tevékenységét. Eljött a pillanat, hogy a szélesebb hazai közösség is kifejezze tiszteletét és megbecsülését azért a fáradhatatlan munkáért, amit a Bethlen Otthon az amerikai magyarság testi és lelki gondozásáért, a református magyar közösség megőrzéséért és a magyar értékek átha- gyományozásáért tett. Kovács Ilona Tájékoztató A Nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium és Kollégiumról A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium és Kollégiumnak, kormányhatározat alapján visszaszolgáltatott épületét a királyhágómelléki Református Egyházkerület újra birtokba vette, a legszükségesebb felújítási munkálatokat elvégezte, és tovább folytatja az újjáépítést. Amikor 1948-ban ősi iskolánk épületét egy tollvonással elorozta az akkori kommunista hatalom, a benne lako- zóknak mindössze 48 órát adott a távozásra, és az épületből semmit el nem hozhattak. 2002-ben viszont egy igen-igen leromlott állagú épület üres falait kaptuk vissza. A Nagyvárad központjában található épületegyüttes felújítását a kollégiumi résszel kezdtük, hogy vidéki tanulóink számára megfelelő bentlakási körülményeket biztosíthassunk. Az épületszámyat az esemény fontosságához méltó ünnepélyességgel avattuk fel 2003 július 6-án. Megkaptuk az engedélyt arra, hogy a nyolc meglévő középiskolai osztály mellett I. és V. osztályokat indíthassunk. Ennyi osztály fogadására a meglevő iskolaépület már alkalmatlan lett volna. Másfelől, a nyár elejére végre kiköltöztek a főépület egyik szárnyából a román szak- középiskola tanárai-diákjai. Hozzákezdhettünk hát annak az épületszámynak a felújításához. A felújított épületszámyat 2003. szeptember 15-én az iskolai évnyitó alkalmából avattuk fel. Jelenleg tehát a IX-XII osztályos tanulóink szépen felújított tantermekben, számítógéptermekben és tornateremben, az igazgatóság, az iskolalelkész, és a tanári kar megfelelő körülmények között végezheti mindennapos munkáját. Továbbra is megoldatlan viszont az I. és a két V. osztály helyzete: ők még mindig az egymástól 1 km-re fekvő két épület között ingáznak. Folytatnunk kell tehát a felújítást, elsősorban azért, hogy a „kicsiket” is átköltöztethessüka visszanyert épületünkbe. Testvéri szeretettel kérjük mindazokat, akik szivükön hordozzák egyházunk és anyanyelvi oktatásunk ügyét, hogy a továbbiakban is támogassák adományaikkal a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületének felújítását. Címük: RO-3700 Oradea (Nagyvárad) Str. Calvin Nr. 1 Románia Tőkés László püspök Tolnay István tanügyi tanácsos ^ LEVELEKJ
