Amerikai Magyar Szó, 2004. január-június (58. évfolyam, 1-25. szám)
2004-06-10 / 23. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, June 10,2004 Janus arcú emberek Az őskori római mitológia tanúsága szerint az első égi hatalmasság Janus volt, a kétarcú isten. A két arc ellentétes irányba fordulása jelképességre utal: a múltba és a jövőbe látásra. Mi is, akik jövevényeknek számítunk az Új-világban, elmondhatjuk: kétarcú lények vagyunk, az egyik szemünk múltunkra van beállítva. Bár szüntelen telve vagyunk igyekezettel, hogy környezetünket meggyőzzük — a helyváltoztatás megérte, számításunkat megtaláltuk idekint, a valóság mégis az, hogy továbbra is a mágnesesség körén belül élünk, nem tudunk és nem is akarunk egykori otthonunk, múltunk szférájából kihurcolkodni. Láthatatlan biológiai szálakkal kapaszkodunk múltunk színhelyére, a versenyfutásra szolgáló „startgödörhöz”. Ez a szűnni nem akaró visszapillantás nem egyéb, mint az élet természetes reflekciója, a biológiai létezés belső törvénye. Ismerek nem egy olyan atyafit, aki évente legalább egyszer felhúzza a nyúlcipőt, hazarepül, hogy felkeresse gyökereit, az élőket és az elköltözötteket egyaránt, beszippantsa az otthoni erdők cserfa illatát, a nádasok le- gyezését érezze arcán, behunyt szemmel kémlelje az ismerős tájat, hallgassa az ég madarainak szivárványszínű zenéjét. Aztán az útiböröndből előkerülnek a magával hozott csecsebecsék: egy-egy kőrösfői írott diszpáma huzatok, térítők, kézimunkák, majolikák, színes tányérok, kancsók, valamennyi egyedi változatban, amelyeknek idekint nagy becsük van. Egy asszony magnószalagon a déli harangszót hozta magával, naponta lehallgatja Az egyik New Jersey-i ismerősünknek, Kalotaszegről származó nép- művészeti tárgyakkal felcicomázott szobája van, amikor vendége jön, oda ülnek be tereferére, kicsurgatni magukból a mondanivalót. Minden egyes darab képzőművészeti érték, otthoni szint, vadvirágok illatát sugározza. Nehogy egyesek félreértelmezzék a fenti tablót, a másik félszemünkkel itthon vagyunk új szálláshelyünkön, választott hazánk talajába beágyazva. Hálásak és lojálisak tudunk lenni mindenért, főleg a szabadságért, amit ez az ország nyújt nekünk. Iránta való hűségünket és lojalitásunkat azzal bizonyítjuk, amikor tiszteletbe tartjuk törvényeit, becsülettel helytállunk a munkában, adózási kötelességünknek maradéktalanul eleget teszünk. Meg van bennünk az elszántság és felelősségtudat, hogy családunkban, gyermekeinknek olyan elindítást adjunk hogy nemzeti tudatuk felszínen tartása mellett derék hazafiaivá váljanak az országnak. A fenti szemléletnek gyakorlatba ültetése feljogosít bennünket arra, hogy amerikai állampolgárságunkra büszkék lehessünk. Nagy Ábrahám Megbékélés Amikor késik szememre szállni az álom lepke- szárnya, mindig visszaröppennek gondolataim az ifjúsághoz. Különös érzés, mert amit így látok, az már szétfoszlott világ. Ilyenkor eszembe villan a nagymama is, amikor vasárnaponként egyenként szedegette ki régi ruháit a szekrényből, hogy ünneplőt öltsön a nagymisére. Nézegette a ruhákat, és csóválta a fejét, motyogott, sajnálkozott. A ruhák nagy része még lánykorában készült. Mosolyogva figyeltem, s nem tudtam, miért ül le néha ilyenkor ruháját simogatva, s miért könnyes a szeme. Mosolyogtam, mint később régi szerb tanáromon, aki kihízott zsakettjében jött el az iskolai ünnepségekre. Szánalmas volt az öreg, kinevettük. Most ha visszagondolok rá, sírni volna kedvem. Álmatlan éjszakáimon számba veszem a régi osztályt is, tűnődöm, merre járnak a fiúk, az újvidéki szerb gimnázium tanulók, amelyek diákja voltam valaha én is. Egyikük partizán lett Tito seregében, és meghalt, a másik beállt SS- nek, volt, akit -agyonlőttek bosszúból, amikor visz- szajöttek '44-ben a szerbek, volt, aki külföldre szakadt, és itt él Magyarországon.- A kisnövésű Kókaival, akit negyedikben Prokopetz tanár úr megbuktatott, többször is találkoztam, járt is nálam egyszer. Sose felejtetem el; ítéletidő tombolt aznap, villámlott, dörmögött, és zuhogni kezdett az eső is. A kis Kókai csapzott volt, rekedt, és ahogy rágyújtott, remegett a keze. Mi történt? Mert látom, zaklatott. "Valami nagyon nyugtalanít" - kezdte a vallomást, "el kell valakinek mondanom, mert beleőrülök. Régi történet." Bátorítottam, "Mondja csak. Ismerem magam is az ilyen szorongást, mesélje el, meghallgatom. Talán segíthetek is . . ." Megrázta a fejét; "Nem. Ezen nem lehet segíteni. Lelkem nyugalmáról van szó ... Ne gondolj rosszra, gonoszságra, nem vetemedtem soha, még a háború poklában sem. Mégis úgy érzem, mintha vétkes lennék. A megbékélést keresem..." A történet mindennapi. Budapesten esett meg vele, a Szív utcában volt dolga egy délelőtt, amikor egy autó a szeme láttára, valószínűleg fékhiba miatt, felszaladt a járdára, és elütött egy idős asszonyt. Betört egy üzlet kirakatüvege is. Az áldozatot, az idős nénit a járókelők ápolták; feltámogatták, majd leültették egy bejárati lépcsőre. Valaki a mentőkért telefonált. "Sose felejtem el; zilált ősz haja véres arcába hullt. És a szeme! Nézett rám, mintha engem vádolna. Elővettem a zsebkendőmet, és letöröltem az arcát. Valamit motyogott. Nem értettem. Valamire kért . . . Mit akarhatott? Néha felriadok, és látom a szemét.. . Kísért . . . Követ . . . Hogyan nyerhetném vissza lelkem nyugalmát? Nem megbocsátást várok, mert ártatlan vagyok. Csak megbékélést. .." A régi iskolatárs, a kis Kókai azóta régen meghalt. El is felejtettem volna történetét, ha nem kopog be hozzám a szomszéd a minap azzal a hírrel, hogy szerzett egy tacskót. Megosztja vele magányát. Szereti a kutyákat. Nekem bemutatta, behozta az előszobába. A kutya remegő lábakkal állt előttem, és rám nézett. Folyton nézett csak, aztán a gazdája elvezette. De én látom azóta a szemét. Nem is az övét, hanem egy régi kutyaszemet. Az én kutyám is tacskó volt kamaszkoromban. Nagyanyám, a Szüle nagyon megharagudott rá, azzal vádolta, hogy lopkodja a tyúkok alól a tojást. Nagyapa erre a kertszomszédnak ajándékozta a torkos állatot. Rossz sora lehetett ott, mert egy hét múlva hazaszökött. Csontsoványan. Féltem, hogy a Szüle meglátja, ezért kicsaltam a kertbe, és bíráskodtam felette. Lerogyott, aztán kúszni kezdett felém. Riadtan a szörnyűségtől mellé térdeltem, ekkor megnyalta a kezemet. Elsirattam, eltemettem. De a tekintete örök kísérőm maradt. Megbékélés? Talán sosem találok megbékélésre. Mert nemcsak a néma tekintetek válnak egyre beszédesebbé, ahogy öregszünk, hanem a ki nem mondott szavak is egyre hangosabban dörömbölnek bennünk. A múltat kellene feledni! Letörölni, mint az iskolatáblát, amikor a csöngők az óra végét jelzik. Illés Sándor FAMILY PRACTICE Dr. MOLNÁR TAMÁS Általános, családi orvos 83-39 DANIELS St. Briarwood queens N.Y. 11435 Tel: 718-291-5151 One block East of Main St. and two blocks South of Grand Central Pkw. Bus: Q 44 Main St. 4c Grand Ct. Pkw. v | Q 60 Queens Blv.& Van Wyck Blv. Subway: F Van Wick Blv. Station. ' "* " * Magas vérnyomás, cukorbetegség, kisebb sérülések, baleset, oltások, cholesterol, izületi1 bántalmak korszerű diagnózisa és gyógykezelése EKG, röntgen, laboratóriumi tesztek a helyszínen Gondos orvosi kivizsgálást és kezelést nyújt .az egész csalód számára. Szükség esetén kórház biztosított * Biztosítást elfogadunk A Magyar Színház Művészeti Fóruma Minden hétfőn este Vi 6 órakor Manhattan Cable 56 RCN cable 108 Cserey Erzsi igazgató Eredményes, megbízható és elkötelezett ♦ Adóbevallások - személyi, üzleti, IRS képviselet. ♦ Cégalapítás - bejegyzés, könyvelés. ♦ Befektetési tanácsadás - Tőzsdeszámla nyitás. DR. GEORGE KLEIN Comell-diplomás, urológiai szakorvos ________________RENDELŐ:________. ■* 157 East 72nd Street, New York, NY 10021 I (212) 744-8700 * Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia • ■ • ... y * Vesekő * Vese és hólyagdaganatok ;> j * Nemi betegségek ______ , 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFONKQNZULTÁCIÓ
