Amerikai Magyar Szó, 2004. január-június (58. évfolyam, 1-25. szám)
2004-05-06 / 18. szám
Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 102 éves magyar nyelvű hetilapját VOL. LVIII. No. 18. Thursday, May. 6, 2004 \ ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: 212-254-0397 Fax:212-254-1584 A magyar külpolitika kihívásai és perspektívái az EU tagság után Az ország Egyesült Európához való csatlakozásának alkalmából egy négy sorozatból álló elmélkedést közlünk Várallyay Gyula, a Világbank tanácsadójának tollából. Anyák napjára! A magyar külpolitika három pillére Felmerül a kérdés: menynyiben változnak a magyar külpolitika kihivásai és lehetőségei 2004-ben, amikor EU tagságunkkal a nyugati intézményrendszerbe való integrációnk lényegében befejeződik. A NATO-hoz és számos más nyugati ihletésű intézményhez való korábbi csatlakozásunk u- tán. most már valóban csak az euró zónába való belépésünk marad hátra. Nézzük meg, mik is voltak külpolitikánk alapvető célkitűzései, amint azokat a harmadik köztársaság első miniszterelnöke, Antall József lefektette, és tulajdonképpen azóta mindegyik kormány nagy vonalakban követett: (i) a nyugati világhoz való csatlakozás és integráció, (ii) önálló és jószomszédságot kereső regionális politika, és (iii) a határon túli magyarok érdekeinek képviselete. Nos, miként változtak a fenti három célkitűzés feltételei? Nyugati integrációnk következményei A nyugati intézményekben tagságra való felkészülésünket fel kell váltsa a tagsággal járó jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése, valamint a mindenkori magyar érdekek következetes érvényesítése. Hosszú távon a sikeres érdekérvényesítést csakis egy jól átgondolt, jövőbe tekintő euro-atlanti politika tudja biztosítani. Több érdekünk azonos a többi új tagországéval, mint például az EU intézmény- rendszerének a modernizálása, beleértve egy valóban működőképes, új Európa alkotmányt (ami egyenrangú partneri szerepet biztosit az tagországok közötti szavazati arányokat, felszámolja a régi és új tagok közti megkülönböztetést elfogadható időn belül és meggátolja a kétsebességű unió létrejöttét, stb.) és a most már saját keleti schengeni határaink mentén lévő országokkal az EU-s kapcsolatok kialakítása. Magyarország és több új NATO tag keleti határai most a szövetség határai lettek. Térségünkön belüli az új EU és NATO tagok a második világháború után mind a szovjet gyarmatosítás áldozatai lettek és a birodalom összeomlása után jövőjüket, függetlenségüket és gazdasági fellendülésüket csakis erős euró-atlanti kötelékeken belül látták biztosítva. Sajnos ezek a keretek az iraki háború óta létrejött komoly, NATO-n -és EU-n belüli (remélhetőleg időleges) nézeteltérések miatt meginogtak. Most a transzatlanti együttműködés köré csoportosuló kérdések mielőbbi rendezése, valamint a nemzetközi terroristák elleni kooperáció biztosítása és felerősítése (március 11 után Európában is) a hosszú távú európai és amerikai érdekek figyelembevételével valamennyi EU és NATO tagállam közös érdeke. A NATO-n belüli szereplésünk és az egyre sürgető haderő-modernizálás hasonló értelemben érinti a legtöbb új tagországot, hiszen gazdasági fejlődésünk jelenlegi stádiumában és államháztartási túlterheltségünk mellett még a legnagyobb erőfeszítések mellett sem tudjuk saját erőnkből a szükséges forrásokat időben előteremteni. Hubert Vedrine, volt francia külügyminiszter 2001- ben a globalizáció kihiirt könyvében azt mondta, hogy a kis államok - és Magyarországot ezek közé sorolja - egyedül képtelenek ennek a folymatnak káros befolyásával szemben érdekeiket érvényesíteni, azt kizárólag csoportosan, közös fellépéssel lehet biztosítani. Vedrine állítása ugyanúgy érvényes persze az új EU - és NATO-tagok fentebb felsorolt közös érdekeire is, hiszen az új tagállamok - Lengyelországot kivéve, amit Vedrine is „hatalomnak tekinthető állam”-nak nevez - mind kis államok. Ebből az következik, hogy a térségünkön belüli együttműködési mechanizmusok az EU és NATO tagság után nemhogy veszítenének jelentőségükből, hanem egyenesen új prespektivákat nyernek - igy a visegrádi országok kooperációja is. Akár bővített formában is, esetenként vagy állandó jelleggel tovább kell szolgálja a térségen belüli országok közös érdekeit, beleértve a legfontosabbat egy az euró- atlanti közösség jövőjét meghatározó egyezményt. Tehát a visegrádi együttműködésnek még fontosabb jövője lesz mint volt 1991 óta — de erről majd többet az alábbiakban. Természetszerűleg felmerülnek olyan magyar érdekek is nyugati kapcsolatrendszerünkön belül, a- melyek szomszédainkkal nem közösek, igy érvényesítésük kizárólag ránk tartozik, s komoly belpolitikai vetületűk van (bár egy-két kérdésben akár versenyben vagy konfliktusba is kerülhetünk szomszédainkkal, mint például a működőtöké beáramlatása, vagy kisebbségeink ügye). Ide tartozik hatékony részvételünk az fnlvtatás fl 3. oldalon Szeretettel köszöntünk minden édesanyát! Vizlépcsőtárgyalás Pozsonyban Kétéves szünet után Pozsonyban ott folytatódtak a bősnagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos magyar-szlovák kormányközi tárgyalások, ahol 2002-es magyarországi választások előtt álltak. Szlovákia változatlanul egy újabb vízlépcsővel javítaná a Duna hajózhatóságát - és segítené, hogy az évi 2,1-2,6 milliárd kilowattórányi áramot adó bősi erőmű minél többet termelhessen a csúcsfogyasztási időszakban. A magyar fél bármiféle újabb vízlépcső építését kategorikusan kizárta. A Szigetköz természeti állapotának javítása elől - a Magyar Tudományos Akadémia szigetközi munkacsoportja által javasolt évi legalább kétszeri elárasztással - nem zárkózott el a szlovák delegációt vezető Dominic Kocinger. A hosszúnak Ígérkező újabb tárgyalássorozat a továbbiakban szakértői munkacsoportban folyik. Clinton szenátor bírálja Busht Kutyaszorítóba került Irakkal kapcsolatban az Egyesült Államok az amerikai kormány makacssága miatt, és Washington nem hajlandó elismerni a hibáit - mondta egy arab lapnak adott inteijúban Hillary Clinton. Továbbá kijelentette: „Benne vagyunk a pácban: egyfelől nem hagyhatjuk el az iraki népet, igy Irakot, másfelől nincs elég emberünk (...), nem tettünk eléggé nemzetközivé a helyzetet ahhoz, hogy az Egyesült Államok mellett mások is vállalják a felelősséget”. Hillary Clinton szerint a Bush kormány nem volt őszinte az amerikai néppel szemben az anyagi és az emberveszteség tekintetében, és nem volt a kormánynak igazi terve sem Irakkal kapcsolatban. „Június 30-a után át kell adni (az irakiaknak) a hatalom e— de nem tudjuk, személy szerir.* Mrs. Cím*