Amerikai Magyar Szó, 2003. július-december (57. évfolyam, 26-48. szám)

2003-09-11 / 33. szám

Thursday, Sep. 11, 2003 Amerikai Magyar Szó 5. Molnár Ferenc amerikai diadalútja A színpad világ egyik fejedelmeként is emlegetett Molnár Ferenc kétszer lépett Amerika földjére, s ezenközben a saját bőrén is tapasztalhatta a szerencse forgan- dóságát. A pályája zenitjén lévő 1928-ban példátlan ünnepségsorozattal vendégelte meg az Újvilág, amely bő évtizeddel később csupán menedéket adott a mind magányosabb száműzöttnek. "Miért várt majd két évtizedig, mire megláto­gatott bennünket?" kérdezte egy amerikai új­ságíró 1927 decemberében az Egyesült Államokba éppen csak behajózó Molnár Ferenctől. "Hát kérem . . . azért, mert közbejött egy kis incidens" - felelte szinte mentegetődzve az amerikai színpadokat már meghódító író. A szenzációt sejdítő zsurnaliszta nem tágított, s rákérdezett, miféle inci­densre is utal. "Hát az a . . . hogy is hívják ... az a világháború..." -válaszolta Molnár, legalábbis Az Est című napilap helyszíni tudósítása szerint. E kínosabb bugyuta intermezzót azonban minden bizonnyal feledtette az íróval a folytatás, mivelhogy új­világi fogadtatása és heteken át tartó diadalútja csupán Kossuth Lajos hét évtizeddel korábbi amerikai ünnep­léséhez volt mérhető. A színműíró amerikai tartóz­kodásának heteit nagyrészt a tiszteletére rendezett esté­lyek, társasági meghívások és a különböző vacsorák töltötték ki, a hírneves New York-i Ritz Szállóban például a "pénz- és művész­világ koronázatlan királyai és királynői" próbálták fényképen megörökítetni a vele való kézfogást, s még New York polgármestere, James Wolker is nagysza­bású fogadást adott a tisz­teletére. Annak ellenére, hogy az öreg kontinensen már megtapasztalhatta mind a siker, mind a kudarc ízét, igen meglepte az európai léleknek szokatlan lelke­sedés. Molnár Ferenc a szá­zadfordulón szegődött el hír­lapírónak a Budapesti Nap­lóhoz, s hamarosan kultikus figurája lett annak, a pesti kávéházi életnek, amely aztán színdarabjainak ihle- tőjévé is vált. Ezeket azon­ban a szépírói oroszlán- körmöket mutató tárcák és regények előzték meg, köz­tük is elsősorban a magyar irodalom egyik klasszi­kusaként emlegetett A Pál utcai fiuk. Trója, majd 29 é- ves korában szinpadszerzői Molnár Ferenc indulása fergeteges: 1907- ben ugyanis nemcsak Ne- mecsekje által vált ismertté, de az évben aratott átütő sikert a Vígszínházban Az ördög című színjátékával is. 1908-ban került színre, ugyancsak a Vígszínházban a világon később legis­mertebb és legtöbbet játszott darabja, a Liliom, de akkor még csúfosan megbukott. Ennek okát a mü angol nyelvű átdolgozója, Ben­jamin F. Glazer egy 1965- ben adott interjújában abban látta, hogy Molnár "a fan­táziajátékban olyan messze merészkedett, ahová a kor ehhez nem szokott pub­likuma még nem tudta követni." Mindazonáltal Az ördög a bemutató évének augusztusában már átkelt az óceánon, s a Broadwayn egy időben - két különböző fordításban - két helyen is játszották. Ez addig példa nélkülinek számított - hívja fel a figyelmet Györgyey Klára az 1980-ban Bos­tonban (s 21 éves késéssel Budapesten is megjelent Molnár-monográfiájában. A magyarországi fanyal- gások ellenére Molnárnak mind régebbi, mind újabb darabjait Európa- és Ame- rika-szerte egyre több színház tűzte műsorára. Ugyanakkor Molnár egyre inkább azt érezte, ő bizony megmaradt "magyar nemzeti jellegű szerzőnek." E kö­vetkeztetést abból vonta le, hogy vígjátékai külföldi bemutatóin kisebb-nagyobb változtatásokat hajtottak végre a szövegkönyvön. Bécsben például Az ördög hősnője nem kérhetett egy korty tokajit, mivel egy úriasszony nem iszik bort; Berlinben a rendező a férfi főszereplő festőt nem en­gedte párbajozni, mondván, művészember ilyet nem te­het Németországban; Lon­donban a darab első fel­vonásának végéről a re- volveres epizód maradt le, mivel az ottani felfogás szerint "csak csirkefogóknak lehet pisztolyuk, frakkos úriembereknek nem." "Ez csak néhány kis példa, de íme, mégiscsak a magyar­ságom, az itt nevelke- dettségem eredménye, ami­ket itthon nem látnak meg, de amikért külföldön meg­cenzúrázták a darabomat" - idézi fel az író kesernyés reagálását Sárközi Mátyás, a szerző egyik, ma Londonban élő unokája a Színház az egész világ című, 1995-ös, a nagypapáról írott, regé- nyesített életrajzában. Van olyan vélekedés is, hogy a pletykaéhes közön­séget tulajdonképpen az csalta a színházakba, hogy úgy tudta (s ebben némiképp igaza is volt), az író a saját, úgymond botrányos magán­életéből merítette témáit. Tény, Molnár nemritkán saját történeteit mesélte: a Liliomban Vészi Margittal (egyébiránt Ady Endre Margita élni akar című versciklusának címzettjével) való házasságát dolgozta fel. Az ördögben reménytelen szerelmének, a gyönyö­rűséges színésznőnek, Var­sányi Irénnek üzent (mel­lesleg eredménytelenül,) hogy hagyja el miatta a férjét. Második feleségével, Fedák Sárival folytatott csetapatéit, Az üvegcipő örökítette meg, harmadik felesége, az ugyancsak szí­nésznő Darvas Lili pedig a Játék a kastélybant "kapta." Elismertségének növeke­désével párhuzamosan per­sze szaporodtak a Molnár­ellenlábasok is, akik nem tudták megbocsátani neki a világhírt s az üzleti sikert. Aminek nyomán mind gyakrabban emlegették őt, korántsem hízelgésből "Csekkszpír"-nek. Az amerikai újságok szalagcímeiben "a magyar és európai irodalom egyik büszkeségeként" aposztrofált Molnár említett látoga­tásakor, a temérdek pro­tokolláris társasági meg­mozduláson túl, 1927. december 15-én a Columbia Egyetemen olvasott fel. Témája "a modem magyar irodalom" volt, s hosszúra nyúlt előadásában a "magyar színpadi irodalom munkásai közül" 213-ról név szerint is említést tett. A sort Jókai Mórral nyitotta, aztán a vele szembeni támadásokban je­leskedő Bródy Sándorról, majd Heltai Jenőről és Szomory Dezsőről voltak elismerő, sőt magasztaló szavai. A hatalmas tapsviharral fogadott előadás után fo­gadta őt az Egyesült Ál­lamok elnöke Calvin Coolid- ge is. A Fehér Ház-i találkozóra az iró alkalmi tolmácsával Széchenyi Lász­ló magyar követtel érkezett. Az elnök búcsúzáskor már csak azt kívánta megtu­dakolni, hogy Mr. Mol­nárnak voltaképpen mi is a foglalkozása. Molnár egyre többször volt Kiss Sándorra emlékezve Sokaknak az a véleménye, hogy ha Kiss Sándor nem hal meg 1982 szeptemberében O lett volna a Kisgazdapárt egyik meghatározó személyisége és a rendszerváltozás utá­ni magyar történelemben sok minden másként alakulhatott volna. A sors kegyetlen iróniája, hogy az a vezéregyéniség, aki túlélte a nyilasok és a kommunisták börtöneiben a kín­zásokat, a Magyar Baráti Közösség ITT-OTTT nyári tá­borából jövet az Ohio-i országúton elszenvedett baleset kö­vetkeztében vesszen el. Most jelent meg szülőföldjén, Városnaményban, élete első felének történeti feldolgozása ISTEN S HAZA SZOL­GÁLATÁBAN címmel, amely életét és munkáját ismerteti az emigrációba vonulásig. Ezelőtt is már több monográfia tárgyalta munkásságát az ellenállási mozgalomtól a diák- szervezeteken át az első demokratikus parlamentben való tevékenységéig. A Független Kisgazda Párt vezetőségében és a Parasztszövetség igazgatójaként fontos szerepe volt a háború utáni demokratikus kisérlet megszervezésében. Salamon Konrád: ERKÖLCS ÉS POLITIKA című köny­ve, Huszár Tibor: BESZÉLGETÉSEK KISS SÁNDOR­RAL, valamint saját írása a Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör: TANÚK - KORUNKRÓL soro­zatban most méltó összefoglalással egészült ki. Pótor Imre most megjelent könyve a cselekvő hit em­bereként mutatja be azt a politikust, aki a nyilasok bör­tönében a 90-ik zsoltárt énekelte kínzóinak, és aki az emigrációban elsőként állt a megalakuló Amerikai Magyar Diákszövetség mellé segítő, tanácsadó barátként. A 200 oldalas könyv Vásárosnamény Önkormányzatától szerez­hető be. A szerző kér mindenkit, aki Amerikában ismerte Kiss Sándort, hogy adatokkal, visszaemlékezésekkel se­gítsen a második kötet összeállításában, amely az emigráció éveit tárgyalja majd 1956-.tól haláláig. PL A Magyar Színház Művészeti Fórum-a Minden hétfőn este 1/2 6 órakor Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató távol Magyarországtól, majd 1940 legelején visszatért diadalútja helyszínére, New Yorkba. Január 12-én pon­tosan 62. születésnapján köl­tözött a Plaza Hotelbe, ahol élete utolsó évtizedét töltötte 42 darabbal a háta mögött is már-már elfeledett híres­ségként. Az idő tájt divat­jamúlt írónak másodszori látogatásakor Amerika csak menedéket adott, a másfél évtizeddel korábbi ováció elmaradt Noha amikor az európai emigránsokat szállí­tó hajója partot ért, egy énekkar azért dalra fakadt. Igaz az iró "mindjárt sejtette, hogy kórus nem a tisz­teletére énekel zsidó dalo­kat” - jegyezte meg, nagyapjához méltó szarkaz­mussal, említett kötetében Sárközi Mátyás, magya­rázatul hozzátéve, hogy Molnárral egy hajób érkezett New Yorkba a cionista Haim Weizmann, az 1947-ben megalakuló Izrael majdani első elnöke. Orosz Anett, MVG

Next

/
Oldalképek
Tartalom