Amerikai Magyar Szó, 2003. július-december (57. évfolyam, 26-48. szám)
2003-07-24 / 29. szám
Thursday July 24,2003 Amerikai Magyar Szó 3. Az önállósodás útján folytatás az 1 oldalról Válaszol-e az európai kultúra a globális kihívásra? Jövőnk mindazonáltal biológiai téren leginkább veszélyeztetett. A második harmadik generációk nagymérvű beolvadása végzetesen érinti a szórványokat. Éppen ezért a legnagyobb gond marad a magyar nyelvű oktatáshálózat kiépítése, nem utolsósorban a lelkész és pedagógus utánpótlás biztosítása. Ezen a téren csakis Magyarországról lehetséges megfelelő "szellemi erők" befektetése, amik akár szerződéses alapon bizonyos ideig látnák el feladatkörüket, hogy aztán másoknak adják át helyüket. Fontos lenne ennek intézményszerű működtetése olyan szinten, hogy az illetők bizonyos mértékig ellátnák a helyi titkári teendőket is, nem feledkezve el a helyi utánpótlás kiépítéséről és bevonásáról, nevezetesen az általuk nevelt fiatalok közül. Külön kérdést képez az anyagi természetű dolgok előteremtése, ami bizonyos vonatkozásban ismét csak a "vastüdőt" juttatja eszembe. Nagyon sarkosan úgy fogalmazható ez meg: a nyugati szórvány-magyarságnak éltetőén szüksége van a magyarországi szellemi javak behozatalára, ellenben - és ez szintén az önállóság, életképesség "hatáskörébe" utal - az anyagi javakat, a pénzt saját magának kell előteremtenie, hiszen éppen ezáltal bizonyítja élni- akarását. Elég sok, köztük jómódú magyar él Nyugaton, az ő megnyerésük is cél legyen tehát: meggyőzni őket arról, hogy helyi csoportok, országos szervezetek támogatása olyan befektetés, ami végső fokon az egyetemes magyarság érdekeit szolgálja. Egy biztos: minél kisebb és minél elszigeteltebben él egy-egy közösség, annál közvetlenebb a felszívódás veszélye. A globalizáció világában csakis világhálószerű kapcsolatteremtéssel, szervezettséggel lehet ezt elkerülni. Egészen természetes ezért, mi több, szükségszerű, hogy az egyes helyi csoportosulásokat legalább országos szervezetek fogják egybe, ezek pedig kontinentális szinten szerveződjenek és működjenek együtt. Végül is szervezett közösségi élet nélkül nem képzelhető el a magyarság, az egyéneknek tehát közösségeket pedig lépcsőzetesen legalább kontinentális szin-, ten szellemi közösséggé fejleszteni, amire éppen manapság meglennének a technikai eszközök Deák Ernő Bécs A globalizált világ szorongató dilemmája: van-e, megmarad-e az európai és magyar kultúra, vagy be- levész a tengerentúlról beáramló iniformizált konzumkultúrába? Az európai uniós csatlakozástól a szellem munkásai éppen azt várják, hogy a közös erőfeszítések közös sikert hoznak majd, s a jövő Európája megőrzi a sokszínű és igényes kultúrát. A kis országok értelmiségét az EU bővítésével járó veszélyek izgatják. Egy budapesti konferencián Tomas Vrba, az Új Jelenlét cimü folyóirat cseh szerkesztője tréfásan azon kesergett, hogy a csehek azt sem tudják, mi a nacionalizmus. „Hisz még abban se vagyunk biztosak, hogy is hívják pontosan országunkat. Bohémia? Csehország? Netán Cseh Köztársaság? Más téren is le vagyunk maradva, hisz még a kommunista múlt emlékét és a hat éven át tartó németekkel való kolla- borálást sem tudtuk fel- i< dolgozni Sokan a mai napig nem értik, hogy jutottunk el a prágai tavaszig Egy azonban bizonyos, a cse- hekben egyszerre van meg a kisebbségi komplexus és a felsőbbrendűségi érzés”- Daniel de Roulet svájci építész, iró úgy vélte, az EU-bővités a már benn lévő országok számára is jelentős változást hoz. Eddig az volt a jellemző, hogy a nagyobbak rá akarták erőltetni saját kultúrájukat a többiekre, s a kultúrális birkózás csak még tovább fokozódik. Ma egyébként a legnagyobb svájci iró az a magyar származású Ágota Kristóf, aki 1956-ban ment el Magyarországról, és aki egészen különösen használja a francia nyelvet. Ő már egy olyan új kultúra képviselője, melyet az emigránsok hoztak létre Juris Andruhovics ukrán iró elmondta, hogy noha a globális orosz kultúrában léteztek olyan kincses szigetek, mint a grúz mozi, a lett egyházzene vagy a litván színház, de a nemzeti nyelvek és a kultúrák fo- lymatosan háttérbe szorultak az államok feletti hatalom idején. A kibővült . Európában szinte ugyanez a helyzet állhat elő, mint a Szovjetnuióban. A magyar zenekultúrának - minden anyagi és szakmai probléma ellenére - még mindig vannak olyan területei, amelyek messze meghaladják az európai átlagszínvonalat s amelyeken az uniós tagállamok többsége is tanulhat a magyar szakértelemből kreativitásából - véli Csengery Adrienne, a Magyar Zenei Tanács elnöke. Ide tartrozik például a zeneoktatás. A művész és tanárképzés. Ezzel összefüggésben a zenei tanács a közelmúltban azt javasolta az oktatási és a kultúrális tárcának, hogy a Kodály-módszert nyilvánítsák a nemzeti örökség részévé. Bartók és Kodály öröksége olyan kincs, amit büszkén vihetünk magunkkal az EU-ba. Robert Capa/Friedmann Endre egyik legendás második világháborús felvétele a normandiai partraszállásról A magyar fotókultúrának már régen vevő a világ, nem csak Európa. A terület ismerői gyakran megtapasztalhatták, hogy Európában, sőt Amerikában is jóval ismerősebbnek csengnek azok a magyar nevek, akik nélkül nincsen sem sajtófotográfia, sem reklámfotó, sem fotóművészet. André Kertész. Brassai, Munkácsi Márton vagy Robert Capa (Friedmann Endre) nemcsak ismertek, de erkölcsi és anyagi értelemben is kvalitásaiknak meg- fefelően kezelt klasszikus alkotóknak számítanak Nyugaton. Kis túlzással elmondható, hogy közös uniós fotókultúrát is egy magyar, Robert Capa találta föl, amikor megalapította a máig létező Magnum fotóügynökséget. Capa három barátjával, a franciák mai klasszikusaként ünnepelt Cartier-Bressonjával, a lengyel származású David Szyminnal és az angol George Rodgerrel már 1946-ban európai multikulturális alkotóműhelyt teremtett. Idővel persze sok nem európai is csatlakozott hozzájuk. Capa szintén fotográfus öccse pedig New Yorkban alapította meg az európai tradiciójú fotográfia kiállitó-és kutatóhelyét, az International Centre of Photographyt. Rockenbauer Nóra Amerikai Magyar Szó USPS 23-980 ISSN 0194*7990 Published weekly, exc. last week in July, first two weeks in August, last 2 weeks in Dec. Owner: Hungarian Word Inc. 130 East 16th St. New York, N.Y. 10003 László Papp, president, Attila Micheller, secretary, Sándor Murray, treasurer. Editor: Kinga Molnár Editorial Board: Ervin Bán, Budapest, Julianna Bika, New Orleans, Gyula Bikkál, New York. Klára Bittó Boldog, New Jersey, Pál Deák, NewYork, Klára Györgyei New Haven, Balázs László Brüsszel, Ábrahám Nagy, Poughkeepsie, Károly Nagy, New Brunswick, László Papp, New Canaan, Zita Vilmányi, New York. Periodicals postage paid at New York, N.Y. and additional mailing offices. Subscription in USA: 1 year $40.- 'A year $20.- Canada $ 45.- Hungary & other forein Countries $ 45.- Postmaster send address changes to: Amerikai Magyar Szó, Hungarian Word Inc. 130 East 16th St. New York, N.Y. 1003 Tel: 212-254-0397 Fa« 212-254-1584 A névvel aláírt cikkek nem szükségképpen fejezik ki a szerkesztő-kiadó álláspontját, és azok tartalmáért mindenkor a cikkíró a felelős. A beküldött cikkeket nem díjazzuk. Kéziratokat nem önünk meg és nem küldünk vissza. ÜGYVÉD Az egész Schill család évtizedeken át támogatta a Magyar Szó-t, s annak olvasóit. Most éh akarom tovább segíteni a régi barátokat, és az új barátokat akik jönnek"az Egyesült Államokba Bevándorlás és Állampolgársági Büntető és polgári magánjogi általános jogi ügyek RoseAnn Schill Attorney at Law 60 East 42nd Street, Suite 1259 New York, N.Y. 10165 Tel: 212-398-9090 Fax: 212 661-2385 Ha szüksége van ügyvédre, aki nagy gondossággal dolgozik, keressen fel! „ Együtt az Úrért és egymásért! ” A New York-i Első Magyar Református Egyház és Cseh György esperes-lelkipásztor szeretettel hívogat mindenkit a vasárnaponként de. 11 orakor kezdődő Istentiszteletére 344 East 69th Street New York, NY 10021 www.ny69ref.org Telefon: (212)734-5252
