Amerikai Magyar Szó, 2003. július-december (57. évfolyam, 26-48. szám)
2003-07-17 / 28. szám
Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101 éves magyar nyelvű hetilo/ját Amerikai VOL. LVII. No. 28. Thursday, July 17, 2003 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York; NY 10003 ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 F alfirka A belvárosok hanyatlásának lépéseit jól ismerjük. Mondhatnánk, hogy van ennek a folyamatnak egyfajta koreográfiája. Idézhetjük Detroit, vagy akár Budapest esetét is. Az automobil elszaporodásával indult el a folyamat. Egy idő után már nincs elég hely az autók számára a belvárosokban, igy a tehetősek igyekeznek távolabb költözni, ahol van garázsolásra lehetőség, a- zonfelül biztonságos a környezet is. A vásárlásokat sem naponta intézik már az emberek szatyorral gyalogolva, hanem berakodnak az autóba egy hétre valót. Minthogy a belvárosi utcákban nincs elég parkolási lehetőség, olyan helyet keresnek, ahol bőven lehet parkolni. Ebben szives előzékenységgel segítenek a befektetők, összefogva a külvárosok vezetőivel, akik számára a bevásárlóközpontok építése adó és területfejlesztési előnyökkel jár. Egyre másra épülnek a nagyobb országutak melletti külterületeken a „mailok”. Itt lehet vásárolni, szórakozni, nyáron hütött, télen fütött, védett helyen, ahol mindig van az autók számára is elég hely. A belváros természetesen megérzi a változást. A drágább üzletek kimennek a vásárlóközpontokba. Megjelennek a szegényebb (gyalogos) rétegeket kiszolgáló boltok, a 99 cen- etes (100 forintos), a leér- j tékelt árúkat forgalmazó üzletek. Következnek az üres üzletekbe beköltöző ingyenes helykitöltők, például a szekták imaházai, elszaporodnak a hajléktalanok, akik megszállják az utcák és parkok padjait, ülőhelyeit. Szükségleteiket az utcákon, jobb esetben a parkokban végzik. A közterületek szeméttel fedettek, a kutyák után nem takarítják fel a járdákat, az üres portálokon virítanak a hirdetések. Végül aztán, mintegy szemléletessé téve mindezt, mindet ellep az önbecsülés hiányát leplező falfirka, a graffiti. A budapestiek a falfirkát amerikai importnak tekintik. Bár lehetséges, hogy - mint minden más is - a graffiti őrület is Amerikában kezdődött, de soha sem tett szert olyan mindent elborító tökélyre, mint amit Budapesten tapasztalhatunk. Ott a belvárosban úgyszólván nem találni egyetlen házat sem - a Parlament kivételével - amelyen nem éktelenkedne a magukat „művésznek” képzelő fiatalok romboló kézjegye. Magánházak, társasházak, középületek, üzletek, kapuk, földalatti állomások, forgalmi táblák, szobrok, falak, kerítések, hidak: egyik sem menekül meg az elcsúfítástól. Mindezt nem csavargók csinálják, hiszen a lemoshatatlan festék nem olcsó mulatság. Tehetős szülők elkényeztetett gyerekeire gyanakodhatunk, a- zokra, akik havonta százezreket költenek ■ mobil telefonjaikra. Nem kevesen tették fel a kérdést, vajon a nap melyik szakában alkotnak' ezék á 'mesterek, hiszen senkit sem lehetett eddig a müvészkedésen rajta kapni. Mindez nem törvényszerű. Giuliani polgármester kitisztította New York utcáit, a földalatti vonatokat, állomásokat. Demszky Budapesten miért nem képes ugyanezt elérni, ha egyáltalán lenne erre indítéka? A világörökségnek nyilvánított fővárosi útvonalakon, amint egy épületet helyreállítanak, másnap már ott éktelenkedik az elcsúfító falfirka. A millennium évében a Coca-Cola cég felajánlotta, hogy a Lánchidat új, nemzeti színű fényekkel látja el és graffiti-mentes bevonattal megvédi a befestéstől, annak fejében, hogy a hid képét világraszóló hirdetésében bemutathatja. Nem fogadták el az ajánlatot, mert a reklám „nem méltó fővárosunkhoz”. A falfirka persze méltó. Az Új Magyar Épitőmü- veszeti folyóiratban Ko- rompai Katalin, a Budapest Világörökségéért Alapítvány igazgatója „Örökségvédelem és rehabilitáció - most vagy soha” című cikkében végveszélyre figyelmeztet. „ Ha most nem teszünk valamit a városkép megmentése, az utcák, Budapest központjának építészeti értékének megbecsülése, sok esetben megmentése érdekében, jóvátehetetlen károkat szenved a r város” - írja. Az Uj Atlanti Charta - 1998 nevű városfejlesztéssel és védelemmel foglalkozó szakértői testület megállapítása szerint: „A város minősége maga is egy olyan forrás, amely hozzájárul annak gazdasági felvirágzásához ”. Az UNESCO a budai várat 1986- ban, a Duna partot 1987- ben, majd az And- rássy utat 2002-ben nyilvánította a világörökség részévé. A döntésben szeBush kérjen NATO-csapatokat Irakba Egyhangú szavazással arra ösztönözte július 10-én elfogadott határozatában a szenátus az elnököt, hogy az iraki békefenntartó műveletekbe és az újjáépítésbe vonja be a NATO-t és az ENSZ-t. A posztjáról nemrég távozott Tommy Franks tábornok közölte: Irakban napi 10-25 támadás éri az amerikai csapatokat. A tábornok úgy ítéli meg, hogy ezek az akciók mind jobban előkészítettek és kivitelezettek, habár nincsenek összehangolva egy központ által. _________________________________ Irakba ment az első hat A szolnoki katonai repülőtérről július 10-én Bagdadba indult annak a csoportnak az első hat tagja, amely az iraki nemzetközi stabilizációs és humanitárius segélynyújtásban részt vevő magyar katonai kontinges kitelepülését hivatott előkészíteni. Az Országgyűlés június 3-i döntése szerint háromszáz magyar katona is közreműködik nemzeti erők részeként az iraki stabilizációban. A magyar zászlóalj tábora Babilontól tiz kilométerre található, lengyel és bolgár katonákkal laknak majd együtt. A kontinges főerői augusztusban indulnak el Magyarországról. Magyar-szlovák külügyminiszteri találkozó BUDAPEST. Július 24-én, vagy 25-én egyeztethet a kedvezménytörvényről a magyar és szlovák külügyminiszter, ha Pozsony elfogadja az erről szóló magyar javaslatot. A szlovák kormány június 26-án kiadott nyilatkozatára, amelyben Pozsony „üdvözli a Magyar Köztársaság azon szándékát, hogy segítse a magyar nemzetiségű polgárainak nyelvi és kulturális identitásának megerősítését’’ A szlovák külügyminiszter július 2-án jelentette be, hogy Pozsony elfogadta a kedvezménytörvényt érintő magyar tárgyalási ajánlatot. Kovács László július 18-án tárgyal a kedvezménytörvényről román kollégájával repel a belső Teréz és Erzsébetváros is, mint az And- rássy út „védő, rávezető zónája”. Éppen ezek a területek a legveszélyeztettebbek a lepusztulás és rombolás számára. „Az értékeket az építészet, városépítés és kézművesség alkotta, ez Budapest pótolhatatlan századfordulós kulturális öröksége" - írja Korompai Katalin - „ az értékek az emberi szellem alkotásai, minél teljesebben tudják helyreállítani, megőrizni (azokat) annál gazdagabbak leszünk, mi és az unokáink. ” Ami a graffitit illeti, vannak, akik azt is, mint csaknem mindent a rendszer- változás számlájára írják. Szerintük, amikor a szocialista feliratokat lemeszelték a csupasz falak kínálták magukat a „népi művészek” számára. Azt javasolják, hogy „ezt a társadalmi igényt” nem tiltani kell, hanem „terelni”. Mert - mondják - „ rendőrt azért minden objektum őrzésére mégsem állíthat a társadalom” Ez talán igaz, de ha már Amerikát okolják a káros hatások terjedéséért, talán jó lenne példát venni az ottani belvárosok romlásának megállítása, valamint kitisztítása terén is. Papp László
