Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)

2003-03-27 / 12. szám

Megállj - megállj... „ Megállj, megállj kutya Szerbia” - énekelték a halálba induló felvirágozott magyar katonák kilencven évvel ezelőtt. Küldte őket a birodalmak érdeke. A múlt század „nagy háborúját” a nagyhatalmi vetélkedés in­dította el, a magyargyűlölő trónörökös meggyilkolása csak ürügyet szolgáltatott a támadásra. Nem fűződött magyar érdek a háborúhoz, a koronatanácsban egyedül a magyar miniszterelnök Ti­sza István szavazott a há­ború ellen. Mégis a ma­gyarok lettek a háború leg­nagyobb vesztesei. Nem­csak egymillió halott és sebesült, de az ország két­harmada is odaveszett. Most újra háborúba mennek a katonák. Igaz, Magyarország csak egész­ségügyi csapatot küld, de mi amerikai magyarok is sajátunknak érzünk minden egyes harcost, aki most a sivatagban, meg az iraki városokban küzd, habár sokak szerint szükség­telenül. Az ürügy most Saddam gonoszsága. U- gyanakkor a világ köz­véleménye azt kérdezi, hogy vajon ennek a hábo­rúnak a kimenetele nem vezet-e majd ugyanolyan tragédiához, mint a régeb­bieké? Csapú Endre igy foglalta össze az általános magyar véleményt: „Az Egyesült Államok a világtörténelem legsikeresebb, legszerencsé­sebb nagyhatalma. Jó neve van, nimbusza van, a sza­badság, a demokrácia, a felszabaditás, a nyitottság, a jólét, a vallási türelem, a faji egyenjogúság, a könnyű érvényesülés, a háborús si­kerek mind kötődnek ehhez a nagy országhoz. A 19-ik században az ígéret földje volt, a 20-ik században vi­lágrendező hatalommá nőtt. Úgy indult a 21-ik század, hogy végre béke lesz, és a világbéke őrzője a nagy erős Amerika, hozzá igazo­dik már a világ többi része. Hatalma megkérdőjelez­hetetlen, a kialakult világ- helyzetet, a békét már csak megőrizni kell, a nemzet­közi érintkezés kiteljesedik, a közlekedés és kereske­delem, információ és szel­lemi termék szabadon áramlik, mindez a béke ter­mékeként. Most egyszerre ennek a kedvező állapotnak a letéteményese, vagy a- mely hatalmat annak tekin­tett a világ, letért a tőle elvárt és remélt békés fejlődés útjáról, és hatalmas fegyveres erejével kívánja felgyorsítani a történelem folymatait..” A háború velejárója az ellenség gyalázása és a türelmetlenség. Annak ide­jén a szerbeket veszett ku­tyának, most az irakiakat a gonoszság tengelyének ne­vezik. Mindenkivel szem­ben megnyilvánul a türel­metlenség, aki nem ért velünk egyet. Az emberek a franciákra is kiöntik mérgü- .■ két, mert nem voltak haj­landók a háborús készülő­dést támogatni. A népszerű „french fries” nak nevezett sült krumplit most „freedom fries”-nak kell elnevezni. Az autókon olyan feliratok (bumper stickers) jelennek meg, hogy „ELŐBB IRA- KOT, AZTÁN A FRAN­CIÁKAT!” Az Egyesült Nemzetek tárgyalótermében Powell külügyminiszter be­szédekor letakarták Picasso „Guernica” cimü képét, a- mely a háború borzalmait örökitette meg. A háborúk velejárója a harc kimenetelével kapcso­latos optimizmus is. „Min­dent meggondoltam, min­dent megfontoltam, nyugodt lelkiismerettel lépek a kö­telesség útjára. Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés esz­közökkel... megfordulásra bírja Szerbiát.” - mondta Ferenc József és azt ígérte, hogy „lombhullásra” haza­tér a sereg. Bush elnök most azt mondja, hogy „Nincs szükségünk senki engedélyére... mert hitem megtart, naponta imádko­zom iránymutatásért, böl­csességért és erőért....” Ő bízik abban, hogy néhány hét alatt kivívjuk a győ­zelmet. De mi van akkor, ha az események nem az op­timista elképzelést követik? A háború legszömyübb ha­tása a katonák veszteségei mellett, a rettenetes fegy­verek pusztítása a polgári lakosság soraiban. Lidice, Drezda, Hirosima, Naga­saki, Mai Lai, Groznij , hogy csak néhány példát em­lítsünk a múlt háborúk tör­ténetéből. Ha a háború ezer ne­hézséget jelent a hadviselők számára, az gyakran eltör­pül amellett, amit a háború utáni „béke” jelent mind a győztesek, mind a legyő­zőitek számára, A tör­ténelem számos példával szolgál. Nekünk, magyarok­nak nem kell elmagyarázni, hogy milyen megrázkód­tatással járt mindegyik háború kimenetele szá­munkra. De a béke a győzteseket sem kímélte. Anglia elvesztette gyar­matait, világbirodalmi sze­repét, a Szovjetunió szét­esett. A háború szükségességét hangsúlyozók legfőbb érve, a még sokkal nagyobb szörnyűség megelőzésének szükségessége. A Nobel-bé- ke-dijas Elie Wiesel írja: „Ha Európa nagyhatalmai 1938- ban közbeléptek volna Adolf Hitler agresszív tö­rekvései ellen, és Mün­chenben nem a kibékités politikáját folytatják, az emberiség megmenekült volna a második világ­háború példátlan szörnyű­ségeitől... Saddamot (is) meg kell állítani és le kell fegyverezni” A békés megoldást sür­getők ugyanakkor azt mondják, hogy egy közvet­len provokáció nélkül indított háború forduló­pontot jelent az Egyesült Államok, és talán az egész emberiség történetében. Bobért Byrd szenátor rámutat arra, hogy bár az USA katonai ereje hatal­mas, mégsem vívhat egy globális háborút mindenki ellen egyedül. „Szükségünk van a kipróbált szövet­ségeseink együttműkö­désére és barátságára és újonnan szerzett támoga­tókra is. Nem tanultuk még meg - kérdi -, hogy a háború megnyerése után biztosítanunk kell majd a békét is?” Szerinte az ország vezetése „alva­járóként éli meg a törté­nelmet”. Az alapvető igazság a békés megoldást keresők számára az, hogy „a háború a végső meg­oldás, nem pedig az első lehetőség.” Ha Amerika a világ ren­dőrének a szerepét kívánja vállalni, a világ legrob­banékonyabb részében, az arab államok kellős kö­zepében kell ezt a feladatot elkezdeni? „Egy tragédi­ának vagyunk a tanúi - irta Bob Herbert a New York Timesban - mert az elnök hátat fordított annak az atlanti szövetségnek, amely több mint egy fél évszá­zadon át oly jól szolgálta a világ érdekét. Nem hallga­tott azokra, akik arról próbálták meggyőzni, hogy egy provokáció nélküli háború végeredményben a világot nem biztonsá­gosabbá, hanem veszé­lyesebbé fogja tenni.” Kérdés, hogy mi lesz a sorsa jövőben azoknak az intézményeknek, az Egye­sült Nemzeteknek, a NATO-nak, amelyek a világ népeinek összefogására és együttműködésére alakul­tak. „Alig egy évvel ezelőtt Amerika a szeptember 11 -i támadás eredményeképpen élvezte a nemzetközi szoli­daritást, valamint az elis­merést az afganisztáni tali- bánok legyőzéséért. Egy évvel később alig van ország, amely feltétel nélkül támogatná az Irak elleni amerikai támadást ”- irta Zbigniew Brzezinski a Washington Postban. Ma már a döntő szó a bombáké és a fegyvereké. Kevesen vitatják, hogy Amerika győztesen kerül majd ki a háborúból. De vajon győztese lesz-e a békének, az emberiség, a szabadság, a jogrend és a világ egysége szolgála­tának, amelyet eddig az amerikai demokrácia alap­jának és erejének hittünk. Papp László "And after America's victorv in Iraq. Unde Samson’s hair erew aeain." VOL. LVII. No. 12. Thursday, March 27,2003 I ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101 éves magyar nyelvű hetilapját

Next

/
Oldalképek
Tartalom