Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-03-20 / 11. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday. March 20,2003 Mit jelent az anyanyelv? Hallatlan kincset, családot, otthont, szülőhazát.... Kétségtelen, hogy az anyanyelv ápolása, az anyanyelvi műveltség szorosan összefügg a kulturális fejlődéssel, a műveltségi szinttel. A széles látókörű, igen termékeny kutató és tudós, Bárczi Géza megállapításai mély igazságot sugallnak, mint pl. azt, hogy “az emberi elme nagyszerű alkotásai között aligha van még egy, mely alapvető fontosságban vetélkedhetnék a nyelvvel. A nyelv a gondolataink, érzelmeink kicserélésének ez a mindennapi használatú eszköze mindennemű emberi fejlődésnek egyik legfőbb tényezője, sőt feltétele... Valóban emberinek mondható társadalmat máig kezdetleges fokon sem lehet valamelyest nyelv nélkül elképzelni. S a “nyelv” mindenki más számára elsősorban az anyanyelv. Idegen nyelvet meg lehet tanulni, sőt esetleg kivételesen igen jól is lehet tudni, de szinte sohasem úgy, mint az anyanyelvet, melynek minden elemét ezer meg ezer emlék színezi és tölti meg tartalommal, mely egész nevelkedésünket, fejlődésünket kiséri, sőt bizonyos fokig gondolkodásunk formáit is meghatározza. “A nyelv fontosabb az alkotmánynál is. Új alkotmányt szerezhet a nemzet, de új nyelvet nem, mert akkor már megszűnt magyarnak lenni” (Felsőbűki Nagy Pál) Szívesen idézem a szinte már szállóigévé vált megállapításokat: Kisfaludy Sándor például igy vallott: “a nyelv a lelke a nemzetnek”: Kölcsey imigyen: “nemzeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni sem lehet”. Szivbemarkolóan hatnak Kosztolányi szavai (Ábécé a nyelvről és a lélekről), amikor ezt mondja: “az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, irok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem kűlsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e, vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedűlvaló életben csak igy nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.” Aki nem tiszteli anyanyelvét, nem tiszteli felebarátját sem. Az anyanyelv megbecsülése egyszerre önmagunk és mások megbecsülése is. Nem lenne szabad elfelejtenie senkinek, ahogy Buffon mondta: “A stilus maga az ember”! Bonaniné Tamás-Tarr Melinda, Budapest Columbia (Bereavement for the dead) ( Óda a halottakért ) Rögös az út, Isten acrcát érintő emberi kezek. Columbia! A Földről figyeljük űrben égő szekeret. Eljött egy szörnyű vég; a szárnyalok körül és az örök-mindenség. Leolvad a lelkűkről a földi palást fém- és nemfémes ötvözete; emberi formájuk léggel egyesül; s most már magányos lelkűk - a puszta légen át - repül, hogy lássa az új csodát. A Földön, minden olyan szép; átmenő Isten keze más; másképpen alkotja Ő a mindentadó közeli és messzi világokat. Az élet mint hajó; átmenet az itt és az ott között. Columbia egy tanú. Hiába érintjük meg Isten homlokát; csak utazók vagyunk a világok közötti űrökön át. Nem mi, Isten adja nekünk a csodát. Gyászunkban meg kell nyugodnunk; bár hibáinkkal vétkeztünk; hiába repültünk innen odaát, nem törhettük meg az örök-törvények láncvonalát. Kleiner Béla, New York Áldás hullik Az égbolt egyszerre Sötét, csíkos lesz Az eső záporként ömlik Áldásként hazánkra hullik Régóta várjuk már ezt! A tartály épp megtelt Boldog a szomjas ember Mert áldást küld Isten A zápor múlik Az áldás még hullik Megmarad a tartály vize És hazánk felett Mosolyog a nap tüze Kaprinyák Gyuláné KapnmM Cryulinc HIT, REMÉNYÉN SZfiRísTET FAITH. HOPE AND LOVE K*pnnvik GyulAoí EMLÉKEZZ «outi Megjelent Kaprinyák Gyuláné ( Bodnár Szerénke) új verseskötete. HIT, REMÉNY, ÉS SZERETET Magyar és Angol kötetben 12 95 Ara az EmieKezz című verseskötet ára: $7.95 A két könvv ára: $15.00 Megrendelhető szállítással: Kaprinyák Gvuláné 25 W. Flvnn Lane E-mail: Kaprinyaks@webtv.net http:// home.light.att.net/-kaprinyak/ USA címen, USD dollár beküldésével, személyi csekkel vagy nemzetközi pénzesutalványon Antik rózsák Már sokszor megállapítottam, hogy Amerikában jó magyarnak lenni. Nem egyszer előfordult velem, hogy nehéz pillanatokban segítő kéz nyúlt felém honfitársaimtól. Ez történt most is egy nagy árúházban, mint egy égi angyal megjelent Éva. Kis családommal pár hónappal ezelőtt arra a megállapodásra jutottunk, hogy ágytakaróink örgek és divatját múltak, újakat kell venni. Gondolatokat hamarosan tett követte és elindultunk ágytakaró vadászatra. Az első jónevü árúházban közölték velünk, hogy manapság nem igen árulnak ágytakarót, de a díszes paplan helyettesíti azt. Még a gondolattól is idegenkedtem, hogy én a paplanomat használjam ágytakarónak, ez igazán furcsának tűnt előttem. Nekünk eddig külön ágytakarónk volt és külön paplanunk, amihez a jövőben is ragaszkodnék. Megjártunk jónéhány árúházat hol többé kevésbé egyöntetűen állították a fent leírtakat, mig végül is eljutottunk a Fortunoff árúházhoz. Fennhangon tárgyaltuk férjemmel, hogy mit szeretnénk venni, bár ágytakarót itt sem láttunk, máris aggodalmaink közepette hozzánk lépett egy szép nő, és magyarul mondta: „Oh én messziről megismerem a magyar szót, miben lehetek segitségükre”? Ő volt Évike! Nagyon körülményesen előadtuk bánatunkat az eddig sikertelen ágytakaró vásárlásról, persze először, mint rendszerint ha magyarok Amerikában találkoznak, tisztáztuk, hogy ki hogyan és mikor került ide. Éváék ’56-osok, nehéz körülmények között jutottak át Ausztriába, árkon, bokron, vizen keresztül: Éva viccesen megjegyezte: „Csakúgy, mint a Sound of Music-ban a menekülő család, csak éppen nem énekeltünk”. Jól elbeszélgettünk Amerika áldásairól, családról, szerencsénkről, hogy itt lehetünk, mig végülis rákerült a sor jövetelünk céljára. Az ágytakaróra. Éva sem tudott ágytakaróval szolgálni, de igen csa- logatóan elmondta kettős használatát a paplannak, az ágyszoknyának és a diszpámáknak. Használhatom a régi paplanjaimat takarónak, mig az új paplant ágytakarónak. Nem mertem bevallani, hogy az ágyszoknyáktól idegenkedem, de felbuzdulva az újonnan bemutatott ágy dekorálástól rövidesen találtam egy csodálatos antik rózsákkal díszített paplant a hozzá illő szoknyával, mely Évike segítségével szerény otthonunk ékessége lett. A hálószobánkba megint bevonultak a segítő magyarok! Miért megint? Az egy másik történet, de idetartozik. Évekkel ezelőtt, amikor már olyan helyzetbe kerültünk, hogy a szedett-vedett bútor helyett egy igazi hálószoba bútorra is tellett, szintén egy magyar eladóval hozott bennünket össze a sors, egy öreg zsidó személyében. Tündéri öreg volt, régi amerikás, még magyarul is tudott: „Jaj Istenem, Istenem” az anyjától hallotta nagyon sokat, ha az Óhazáról beszéltek, úgy látszott volt miért siránkoznia. A szép bútor megvételében segített, de nem ingyen, magyar gulyáshoz ragaszkodott, amilyet az édesanyja főzött. Én minden főzési tudományom összeszedve másnap vittem a gulyást, amire azt mondta, hogy olyan volt mint a mamájáé. Kellett- e ennél nagyobb elismerés? Azóta is éljük életünket a magyar baráti segítséggel vett bútorok között, antik rózsákkal díszítve. Ugye milyen jó magyarnak lenni? „ . * J Bittó Boldog Klara Legfrissebb helyi és hazai magyar nyelvű hírekért a magyar kultúráért nézze TV műsorainkat: Friss Hírek magyarul péntek du. 6 órakor az 57-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra szombaton de. 10 óra a 34-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarorama szombat este 7:30-kor az 56-os Cabel-csatorna Manhattan j Bikkál Gyula igazgató-főszerkesztő ______ -j Bittó Boldog Klára
