Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-03-13 / 10. szám
Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101 éves magyar nyelvű hetilapját Március 15. Március idusán hazafias lelkesedéstől hajtva mindnyájan rendszeresen megemlékezünk Kossuth apánkról. Vele együtt Petőfiről és másokról. Táncsics, Jókai, a Pilvax kávéház, a Nemzeti Múzeum, a Länderer és Heckenast nyomda, ahol kinyomtatták a „Talpra Magyarét, itt él emlékeinkben. Beszélünk a márciusi inakról. De nem sok említés történik az 1848-as harcokról, a töméntelen véráldozatról. Talán Segesvár, a segesvári csata, ahol Petőfinek nyoma veszett, él a nép tudatában. Mi a magyarázata, hogy március 15 emlékétől lázba jövünk és hirdetjük a szabadságot? Az a szellem, amit március 15- ével bélyegzünk, régen részese volt a magyar népnek. Erőt adott a magyar nép lelkének, lehetővé tette, hogy túlélje a tatárdúlást. A török megszállást és az osztrák alárendeltséget.. 1848 olyan időszak volt, amikor Európa népei felmérték helyzetüket és felemelték szavukat az igazság, az emberiesség, a függetlenség és a szabadság érdekében. A magyarok sem voltak kivételek. Velünk szemben hatalmak álltak, uralkodó családi ösz- szetartással és érdekkel. Mikor ’48-ban a magyarok nehezen kivívott sikerei nyilvánvalóvá váltak, közbe lépett az orosz atyuska és megfordította az értékek sorrendjét. Hol voltak akkor azok a nagy európai nemzetek, akiket mi védtünk meg a tatár és török igától. Már a török időben világos volt, hogy a mi népünk magára volt hagyatva. 150 évbe tellett, hogy Európa felébredjen és valamit tegyenek a számukra is veszélyessé vált törökök kiverésére. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar nép lelkében volt annyi erő, hogy szelleme múltja, jelene és jövője túléljen mindent és remélje függetlenségét és szabadságát. 150 év után e legyengült megtépázott országot megszabadították a török elnyomás alól. Ha jól meggondoljuk, csak azért, hogy gazdát cseréljenek fölöttünk. Erre adta válaszát a magyar nép 1848 március 15-én Mégis mi az oka annak, hogy a magyar szabadság és függetlenség vágya mindenek előtt a Március 15- éhez kötődik? A válasz egyszerű: ekkor történt, hogy megfogalmazták, hogy szavakkal vésték a nép leikébe a szabadság vágyát. Ezt hirdeti a „Nemzeti Dal”, Petőfi Sándor költeménye. A kezdő sora „Talpra Magyar” örökké a nép fülében fog csengeni. Később a második világháború idején az ifjúság a Petőfi szobornál tüntetett, mikor a németek megszállták Magyarországot. Ez történt a szovjet uralom alatt is. 1956 október 23-án újra megmutattuk a világnak, hogy mi függetlenséget és szabadságot akarunk. Volt merszünk kiállni a könyörtelen szovjettel szemben. Bár leverték az októberi lázadásunkat, a szovjet hatalom nem volt már képes kiheverni a megszégyenítést. A magyarok szabadság szeretete nemcsak saját érdekeit védte, hanem másokat is megsegített. Ne felejtsük el, hogy mi magyarok nyitottuk ki a kaput a német népnek az egyesülésére. Mondhatjuk, hogy ma szabadság van, de azt is mondhatjuk, hogy az elnyomás alatt megrokkant ország még nem volt képes teljesen lábra állni. Az a csőd, ami megmaradt a szovjet kivonuls után, sok időt és munkát kíván. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy beruházókat, befektetőket örömmel lát az ország. Ahogy mondják „minden fillér számit”. Új üzemek létesítése, gépek, berendezések felújítása 15-e szellemét, a szabadság és a függetlenség iránti vágyat. Itt Amerikában is a magyarság ünnepli e napot, és megemlékezve újabb és újabb emlékeket állítanak Kossuth szobor segíti az ország létezését. Látjuk az autógyártók bevonulását. Ott vannak az a- merikaiak, németek, japánok, a globalizáció nagy korporációi. Jönnek, mert a magyar munkás kitűnő érzékkel, és mondhatjuk felkészültséggel tud részt- J venni a termelésben. De kérdések még mindig vannak Mi történjék a magyar kultúrával, a tradíciókkal, a több ezer éves magyar nyelvvel az európai csatlakozás után? Sorakoznak a kérdések. Mindez arra utal, hogy ápolnunk kell Március New Yorkban az 1848 hőseinek. Ma is szinte zengenek Kossuth szavai, amint járta ezt az országot. Beszédeiben csodálatos módon tárta fel a demokrácia, az emberségesség elveit. Amerre ment . mindenhol nagy lelkesedéssel fogadták. Emlékére nemcsak Clevelandban, New Yorkban és nemrégen Iowaban, de az amerikai Parlament kupolája alatt is szobrot állítottak neki. Mindenek ellenére az általa remélt támogatás elmaradt, tehetősek nem nyúltak zsebeikbe, hogy megosszák csörgő aranyaikat. New Yorkban két éves előkészület után, 1928 március 15-én leplezték le Kossuth szobrát. A szobor gondolata az Amerikai Magyar Népszava főszerkesztője és egyben a 69 utcai református gyülekezet fögondnoka, Berkó D. Géza kezdeményezéséből származott. 40 ezer dollárt gyűjtött össze az emlékmű megvalósítására. Ezen a magyarországi vezetők is fellelkesedtek. A Parlament Zarándok Nagybizottágot hozott létre. Ennek eredményeképpen az avatásra egy bérelt hajóval csaknem félezren jöttek el Magyar- országról. A zarándokcsoport vezetője Perényi Zsigmond belügyminiszter volt, tagjai között gróf Ap- ponyi Albert vallás és közoktatási miniszter, fővédnök, számos képviselő, polgármester és a társadalom vezető személyiségei voltak. Nem utolsó sorban Kossuth szülőfalujának, Monoknak a bírája, Sulcz János. Most a szobor avatásának 75-ik évfordulóján lelkes magyarok megismétlik a zarándoklatot. A szervező a Kossuth Lajos Koszorúja Alapítvány, amelynek a vezetője dr. Mezei László, aki Sulcz János unokája. A magyarországi zarándok csoport a New York-i ünnepség után végigjárja Amerikában azt az utat, amelyet az eredeti avatok bejártak. Hála Istennek él még a márciusi szellem, és ez biztonsági érzéssel tölt el mindnyájunkat a rögös múlt után, reméjük kevésbe rögös jövő felé. Legyen áldott a magyar nép élni akarása. Balogh József Bódog AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, Äw^'#10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 "■===■■■ ------- ===== i.. »—eea ===== aa.......... -===m ............— ■» ————————
