Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-06-19 / 24. szám
Thursday, June 19, 2003 Amerikai Magyar Szó 5. A kirekesztéstől a befogadásig __ r Magyar irók az Egyesült Államokban Nyelvében is él a nemzet, aki a magyar nyelvet élteti: a magyar nemzetet élteti Amerikában is. Hány magyar iró él az Egyesült Államokban? E kérdésre legutóbb Borbánéi Gyula adott pontos és alapos választ Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia cimü 1882- ben kiadott kötetével. A kiadás évében 76 Amerikában élő, és további 144 korábban ott élt magyar iró életrajzi adatait, főbb müveit ismerteti e könyvében a többi nyugati országban élő magyar iró adatai mellett. Ezek a számok természetesen nem csak költőket és szépirókat képviselnek, hanem esszéirókat, szerkesztőket, kritikusokat, újság- irókat, tanulmányírókat, művészeti írókat, történészeket és természettudósokat is. Borbánéi Gyuláé mellett számos egyéb irás is született amerikai magyar Íróktól az utóbbi évtizedekben. Az illusztris névsorban olyanok is említhetők, akik összefoglaló, irodalomtörténeti jellegű ismertetésekkel is gyarapították az erről szóló szakirodalmat, mint például Béládi Miklós, Czigány Lóránt, Czine Mihály, Görömbei András, Pomogáts Béla, Rónay, László és Szegedy-Maszák Mihály. A Kárpát-medence kom- munits diktatúrái mindent elkövettek annak érdekében, hogy nehogy összehangolhasson a magyar irodalom „ötágú sípja”. E költői kép megalkotójának, Illyés Gyulának is úgy kellett befejezni az életét 1983- ban, hogy a magyarság szét- szakitottságáról és a kisebbségi magyarok jogfosz- tottságáról szóló Szellem és erőszak címmel 1978-ban kinyomtatott könyvét a Kádár-diktatúra tiz évig betiltva tartotta, csak 1988- ban engedték ki a zárt raktárból könyvárusi forgalomba. Tiltott volt a Kárpátmedencében a nyugati, igy az amerikai magyar irók alkotásainak legnagyobb része is, egészen a nyolcvanas évekig. Csak személyesen csempészett példányokként, vagy néhány könyvtár zárt osztályán külön kutatási engedéllyel olvashatta ezeket bárki is. Nagyon későn, lassan, nehezen és gyakran csak az összmagyarság teljes magyar irodalma tudomásulvételével követelő felelős szakemberek kitartó bátorsága eredményeképpen kezdett lazulni a cenzúra. „Ez az antológia... itthon elsőként ad hirt a magyar költészet e kevéssé ismert ágáról” - irta Béládi Miklós az általa szerkesztett Vándorének című, 1981-es kiadású kötet utószavában, amely 38 nyugat-európai és tengerentúli költő verseit tartalmazza. „A nyugati magyar irodalom... hazai befogadásának nem kevés nehézséget kellett leküzdenie” olvasható Béládi Miklós, Pomogáts Béla és Rónay László A nyugati magyar irodalom 1945 után című, 1986-ban megjelent könyvében. „Most első ízben jelenik meg antológia nálunk a határainkon túli (nyugati) magyar prózából... A nyugati szépprózáról ez az első hazai körkép” - irta Berkes Erzsébet az 1987-ben megjelent Két dióhéj című, 24 iró szövegét tartalmazó kötet utószavában. De rendszerváltozások kellettek ahhoz, hogy végre szabadon szállhasson a szó, hogy egymás irodalmi müvein keresztül is egyre jobban megismerhessék egymást a világ magyar nemzetrészei. „A nyugati magyarság értékeit kirekesztő szemlélet... a több, mint négy évtizedes szellemi nemzet- csonkitás után ma a magyarság a maga szellemi értékeit azok valóságos minősége és arányai szerint akarja végre a mai élet áramkörébe kapcsolni” - írja Görömbei András (Hitel, 1993.9,) Napjainkra már elindult az amerikai magyar irók hazai elismerése és szellemi értékeik magyarországi integrálása is. Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című műve a siker-könyv listák első öt könyve között szerepel hónapok óta, posztumusz Kos- suth-dijat kapott. Wass Albert Alternativ Magyar Művészeti Dijat kapott. Bá- ránszky László, Ferdinándy György, Györgyey Klára, Makkai Ádám, Mózsi Ferenc, Kolumbán Miklós, Sándor András verseit gyakran közük irodalmi folyóiratok. Ez a felsorolás természetesen korántsem teljes. A hazai publikációs lehetőségek bővülése jelentősen kárpótol a nyugati irodalmi fórumok sajnálatos megszűntéért, hiszen a hajdanvolt európai Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Magyar Műhely, Katolikus Szemle mellett Amerikában is már csak a múlt adaléka az Arkánum cimű folyóirat, csakúgy, mint az Ötágú sip és a Szivárvány évfolyamai. Az amerikai magyar irók közül számosán azt is vállalták, hogy követeivé, közvetítőivé válnak a magyar irodalomnak egy olyan országban, amelynek lakói nagy része számára a ma* gyarság irodalma szinte teljesen ismeretlen. Ha nem is „bestseller” népszerűségé de művészi színvonalú és - reménykedjünk - maradandó értékű műfordításokat publikáltak az utóbbi években többek között pédául Brogyányi Jenő (Sütő András-drámák, Pás- kándi-szinművek), Györgyey Klára (Molnár Ferenc színmüvek), Kolumbán Miklós (Csoóri Sándor-, Farkas Árpád-, Mezey Katalin-, Nagy Gáspár-, Oláh János-, stb versek) Makkai Ádám (hét évszázad magyar versei - két kötetes műfordítás antológia szerkesztése), Sanders Iván (Konrád György-, Nádas Péter-mü- vek). Sohár Pál (román magyar irók, költők müveiből antológiák). Szakmai szervezeteik tudományos fórumain keresztül is többen igyekeznek angol nyelven ismertetni a magyar irodalmat. Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete (American Hungarian Edicator’s Association) 2002-es konferenciáján (Toronto University) Illyés Gyuláról és Sütő Andrásról, 2003-as konferenciáján (Columbia University) a magyar színházról és Kertész Imréről hangzottak el előadások. Az egymásról tájékozódást, az „ötágú sip” harmóniáját is számos amerikai magyar szervezet, egyesület igyekszik elősegíteni évtizedek óta, rendszeres előadások rendezésével. Hogy csak egy példát említsünk a sok közül: az elmúlt negyvenkét év alatt a New Brunswick-ban (NJ) működő Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör rendezésében 277 magyarországi, Magyarországgal szomszédos és nyugati országokban elő Íróval, tudóssal, művésszel - köztük a magyarság több tucatnyi legkiválóbb alkotójával, gondolkodójával - találkozott a környék közönsége, rendszerint a Rutgers Egyetem előadó termeiben. Nagy Károly (Új Horizont, 2003. 3. május) Búcsúelemzés Nancy G. Brinkertől Túl gyakran hivatkoznak a magyarok arra, hogy az országnak „nincsen meg a szükséges háttere, tudása” bizonyos tettekhez, pedig egy kis hittel, bátorsággal Magyarország a jelenleginél sokkal többet vihetne véghez a nemzetközi életben - mondta az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) találkozóján a posztjáról távozó Nancy G. Brinker amerikai nagykövet, aki Magyarországon utoljára lépett a nyilvánosság elé. A nagykövet búcsúbeszédében pontokba szedve foglalta össze „jó tanácsait”, amelyeket szimbolikusan a jövő generációnak címzett. Kitért arra, hogy nemzetközi körökben nem tesz jót az ország hírnevének az a sok tisztázatlan ügylet, kétes megállapodás, ami sok külföldi befektetőt elriaszt Magyar- országtól. Az is aggasztó, hogy a felnőtt lakosság nagy része nem beszél idegen nyelveket, márpedig az Európai Unióban, és főleg az üzleti élet világában sok dolog dőlhet el félhivatalos, informális megbeszéléseken, ahol nyelv- ismeret nélkül „labdába sem rúghat senki” A nagykövet szerint a magyarok „maguknak valók”, pedig fontos lenne szorosan együttműködni közép-európai szomszédainkkal: csak igy tudjuk érdekeinket igazán érvényesíteni az unióban. A beszédben megfogalmazódott a kritika a hazai politikai életről is, amelyben „a kompromisszum művészete még mindig idegenszerü elképzelés”, a jövő generációnak meg kell tanulniuk az alkukötés fontosságát. Százezrek Csiksomlyón Több mint százezer zarándok előtt celebrált misét a Csiksomlyó-i búcsún Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek. Beszédében az egyházi politizálással kapcsolatos erdélyi vitákra utalva leszögezte: az egyház híveit aktiv politizálásra, választások alkalmával szavazásra buzdítja. A szertartáson számos erdélyi és magyarországi közéleti személyiség mellett jelen volt Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke, Orbán Viktor volt kormányfő, Tőkés László nagyváradi református püspök és Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul. A csángók A moldvai és gyimesi csángó magyarok származásáról számos elmélet született, mai ismereteink szerint az első csángók a középkorban a Kárpát-medencéből vándoroltak jelenlegi lakóhelyükre a keleti határok megerősítése céljából, később hozzájuk csatlakoztak a husziták is. Az 1764- es mádéfalvi veszedelem után sok székely is Moldvába menekült, közülük sokan a Gyimesi-szorosban telepedtek le. A csángók elsősorban a moldvaiak az anyaországtól elszakadva, nyelvileg, vallásilag és kultúrálisan idegen környezetben éltek, s az elszigeltségnek köszönhetően archaikus formában őriték meg nemzeti kultúrájukat. Az erőszakos román asszimilációs törekvések, a magyar nyelvű oktatás és vallásgyakorlás megvonásának következtében a moldvai csángóság 250 ezer fős népcsoportjának mára már csak töredéke, mintegy 60 ezer fő beszél magyarul..